Számtalanszor fejeztem ki értetlenkedésemet amiatt, hogy senki nem volt képes/hajlandó kiállni, vagy akár szembeszegülni az elmebeteg (ráadásul még jogsértő) vezetői intézkedésekkel szemben, de most még inkább döbbenten állok a gyermekelzárások ügyében érintettek hallgatása előtt.
Persze itt nem a mindenféléket nyilatkozó, valós tényeket letagadó, hazugságok tömkelegét összehordóan nyilatkozgatókra gondolok, hiszen ők csak a "mundér becsületét" na meg persze a bőrük mellett még sok minden mást féltettek és védtek, hanem az ügybe állásukat féltően, akaratlanul is belekeveredőkre. Ahogy telnek a napok, úgy kerülnek mind egyre közelebb a vádlottá válásukhoz, mégis tovább tart a a hallgatás, a titkolódzás még a gyanúsított társaik előtt is, ahelyett, hogy összefogva közösen fejeznék ki haragjukat és méltatlankodásukat pl. a mindent lehetővé tevő és biztosító fenntartó felé.
De ugyanúgy csendben, némán hallgatva veszik tudomásul a Juharosok a nincs pénz szöveget is, ráadásul éppen azoktól, akiknek jövedelme többszöröse az övükénél.
Olvasom a mai baon.hu cikket, amely számomra is ledöbbentő őszinteséggel és nyíltsággal summázza a tényeket:
"Huszonegy év demokrácia és piacgazdaság után súlyosan eladósodott az állam, és rengeteg önkormányzat is. Ide vezettek a filléres privatizációk, a pályáztatás nélküli beruházások, a botrányos autópálya építések, a szétlopott BKV, MÁV, hogy a legutóbbi moszkvai ingatlanügyet már ne is említsem. A tolvajok országa lettünk. Azoké, akiknek minden nap Valentin nap, mert tele vannak szeretettel: rajongásig szeretik a közpénzt."
Nem értem, miért ez a hallgatás? Pedig lenne az elégedetlenkedés kimutatására megfelelő példa, amolyan Tahír téri féle módon akár még a Deák téren is, "hasonló eredménnyel"!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése