AKÁRHOGY IS NEVEZIK AZT A LAZACEVŐK, A SZAR AKKOR IS CSAK SZAR MARAD!

Amikor a párommal és Nagy Ágnes kolléganőjével/barátnőjével szemben elkezdődtek a piszkoskodások, nagyon sokat tettem azért, hogy - a botrányt elkerülve - megpróbáljam békésen rendezni a felmerült problémákat. Mentem, kértem, könyörögtem, de senki sem foglalkozott velünk, a hatalmi pozícióban levők nem ereszkedtek le hozzánk, kis pondrókhoz, vélt hatalmi fölényük alapján szinte még fel is háborodottan azon, hogy egyáltalán megszólítani mertük őket.

Ahogy akkor "megígértem", az akkori "kerékkötőt" hosszabb időt igénybe vevően ugyan, de  végül is eltakarítottam, a "maradék" azonban mégsem tanul a történtekből, minden ugyanúgy megy tovább, csak "pepitában"!

Nincs is ezzel különösebb gondom, hiszen én sohasem ijedtem meg a kihívásoktól, minden aggodalmaskodás nélkül ütközöm ha kell, egyedül csak azon értetlenkedem, hogy nekik mi szükségük is van minderre? hiszen ha valakik, hát ők semmiképpen sem jöhetnek ki jól az egészből. Azért, hogy félreértés ne essék, rögtön leszögezem, hogy ha minden intézkedésre - így a dolgozó szabadságának kiadására is - a jogerős ítélet írásbeli kiadványának megérkezését követően került volna sor, akkor egy szót sem szóltam volna, hiszen ha tudtunk (tudtunk? dehogy tudtunk, kénytelenek voltunk!) várni 15 hónapot, akkor az az egy plusz már belefért volna.

Engem az háborított fel, hogy az ítéletnek a dolgozóra nézve kötelező része (munkába állás) minden írásbeliség nélkül végrehajtható és végrehajtandó volt, de a számára kedvezőekhez már a kinyomtatott ítéletpéldány szükségeltetik.

Ehhez nem kell jogásznak lenni, csupán a józan paraszti ész alapján is megérthető, hogy ilyen, csupán csak egy részében végrehajtható jogerős ítélet nem létezik,  az írásbeli példány megérkezéséig vagy mindent, vagy semmit, egyedül csak a részleges végrehajtás nem elfogadható.

De akárcsak korábban, most sem figyel rám senki, csak hajtogatják a hülyeségeiket. Szabadságon levő dolgozó, aki nem is áll papíron jogviszonyban? Munkavégzés (még ha szabadság letöltése formájában is) elszámolás nélkül? Kell ehhez bármi jogászi szaktudás, hogy bárki is megkérdőjelezze mindezek értelmét és jogosságát?

A megbízott intézményvezetőnek ez év március 24.-i keltezéssel írott tárgybani levelemre mind a mai napig nem érkezett válasz, nekem kellett telefonálnom, hogy hol marad már? Ha az alapvető, neveltetésből eredően is illendő válaszadástól eltekintünk, akkor is marad még a vezetői kötelezettség! Mitől és miért vezető valaki, ha az alapvető kötelezettségeivel és feladataival sincs tisztában? A Juhar igazgatói posztja nem egy királyi trón, ahova bárki is születéséből eredően eredendően kerül, arra legalább alsó szintű alkalmasság szükségeltetne, a bárgyú semmittevésnek, a felülről és hátulról (telefonon) jövő utasítások automatikus, gondolkozás nélküli végrehajtásának nem lenne helye! (kivéve, ha az igazgatói poszt betöltésének feltétele a hozzá nem értés, az alapvető jogi ismeretek, na meg persze az értelem hiánya! mert akkor viszont mind az álláspályázat-ollózás, mind pedig a posztbetöltés első osztályúra sikeredett!)

Akar valaki röhögni? A részlegvezetői álláspályázatot - annak mindennel, csak éppen a pályázó személyével és végzettségével/hozzáértésével nem foglalkozó tartalmai miatt - a juharisi honlapon már "Iskolaegység vezetésére vonatkozó program, szakmai helyzetelemzésre épülő fejlesztési elképzelés"-nek voltak kénytelenek átnevezni, hogy ne legyen már annyira röhejes, hogy az álláspályázat nem más, mint a tartalmában, szerkesztésében és formai megjelenésében szinte szó szerint azonos kinézetű iskolai szakmai program!

Az egy  álláspályázatba semmiképpen nem való idézetek és képbeillesztések mellett persze ott a soha el nem maradó, de tartalmában sem megvalósuló "hitvallás" is:

"tiszta világos kommunikáció"? "nyitottság a problémák megoldására"? "egymás megsegítése a kellő pillanatokban"? "pályázatom elfogadása esetében ezeknek a céloknak a megvalósításáért szeretnék dolgozni"? Kedves Valika! Csak nem elutasították a pályázatát, hiszen a jelen tevékenysége a fentieket nemhogy nem valósítja meg, de azoknak még csak a nyoma sem lelhető fel benne! Viccnek ugyan nagyon jó, csak éppen nem a tartalmán, hanem az azokat kijelentőn lehet egyedül röhögni, persze csak kínosan és fejcsóválóan értetlenkedve. (a fentiekre egyedüli mentsége a pályázónak az, hogy mindazok természetesen nem az ő saját gondolatai ám, csupán csak egy másik, korábbi hasonszőrű pályázatból ide beollózottak! Hiába no, akit egyszer a FISKARS-bűvészet szele megcsapott, az később már nemigen tud/akar megszabadulni tőle!)

Olyan ez, mint amikor az addig csak ekeszarvát fogó parasztot felültetik egy modern traktorra, hogy szántson, ő meg a sok kapcsoló, meg egyebek között annyira nem ismeri ki magát, hogy össze-vissza kapkodva szántás helyett legázolja a szomszéd veteményét. (Persze azért sz@rik a szomszédra, mert ő mostan magasan ül!)

Olyan egyszerű lett volna minden, a párom ismét munkába áll, a vezető meg intézkedik a közalkalmazotti jogviszony dokumentált helyre állítása és a járandóságok kifizetése iránt (vagy minden, bármiféle intézkedés nélkül közösen megvárták volna a papíralapú ítélet megérkezését) miden rendben lett volna, de nem, most is csak a kicsinyes bosszúállás (vagy a teljes vezetői alkalmatlanságot bizonyító eget verő baromság, esetleg mindkettő?) hogy a pernyertes dolgozó azért egy darabig még mindig ne érezze mán olyan jól magát?!

Nem volt még elég? még mindig, továbbra is keresik a bajt maguknak? Még mindig és a történések ellenére továbbra is azt hiszik/képzelik, hogy a tanyavégről jött Jóskapistával szórakoznak? Megint és ismét nagy ára lesz ennek a dölyfösségnek, én már eddig is bebizonyítottam, hogy nem igazán hasznos kikezdeni velem, de ha ismét "közszereplésre vágynak" egyesek, hát legyen, "megadom nekik erre a lehetőséget"! Egyébként meg amúgy sem lesz rossz, ha  gazdasági téren is tisztázásra kerül minden, valóban csak tiszta lappal érdemes a jövőnek nekiindulni, na meg persze az agyament, másoknak csak kárt okozni tudó traktoros vezetők nélkül. Az utolsó fillérig tartó elszámoltatásnak pedig igaz lesz pár kárvallottja is, de legalább a jövőben távolabb kerülnek az eddigi húsosfazéktól! Eltakarodnak végre, köznyelven szólva: "mennek a levesbe"!

Mostanában többször is elhangzott mintegy szemrehányásként, hogy a "Juharosoknak senki sem jó és megfelelő"! Hát nem tudom, de ez számomra ahhoz hasonlónak tűnik, mint amikor a lazacot zabáló fentiek a máshol (pl. Magyarbánhegyesen) egyszer már mások által elfogyasztott, de az íze/bűze miatt visszahánytakat kicserélik valami másféle, semmivel sem jobb moslékra és az attól is viszolygó és undorodó "lentieknek" azt mondják, hogy: "nektek semmi sem jó? pedig kitesszük értetek a belünket!"