Az elmúlt időszak iskolabezárásai közül szinte egyedül csak a VII. kerületi Janikovszky Éva Általános Iskola és Gimnázium esete kapott nagyobb nyilvánosságot és váltott ki médiaérdeklődést. Miért?
Magyarországon már hosszú évek óta nem igazán hírértékű, ha bezárnak, összevonnak iskolákat, sőt még az sem, ha ezt vitatható módon teszik. A Janikovszkyba járó gyerekek szülei azonban példát mutattak, hogyan lehet az önkormányzati kommunikáció elégtelenségéből adódó helyzeti előnyt kihasználni, és valódi ügyet csinálni a "rutinszerű" bezáratásból.
Az elmúlt négy hónap alatt számos intézmény jutott hasonló sorsra az ország különböző pontjain: nemcsak kis somogyi falvakban hanem nagy megyeszékhelyeken is, például Békéscsabán, vagy Debrecenben. Hallottunk ezekről? Nem. Tüntetéseket néhány helyen ugyan szerveztek, de ezeken alig párszázan vettek részt, és legfeljebb a helyi média ingerküszöbét lépték át.
A Janikovszky esete azonban más, mégpedig a szülők, illetve a pedagógusok hozzáállása miatt. Megmutatták, milyen ereje lehet annak, ha egy iskola használni tudja a médiát: ugyan minden előjel nélkül érkezett április 20-án a levél a bezáratásról, a tavaszi szünet ellenére szinte már azonnal szervezték is a tüntetést, különböző fórumokon szólaltak fel és folyamatosan keresték a kapcsolatot a sajtóval. Még az iskola weboldalának leállásáról is több helyen cikket írtak, a tüntetésekről pedig még videók is készültek. Kétségtelen, a Janikovszky speciális helyzete is hozzájárult ehhez: az iskola jó híre, a névadó ismertsége, az, hogy egy szülő megfogalmazása szerint sok értelmiségi család íratta ide gyermekét, vagy éppen a különleges pedagógiai profil. De ez sem ért volna sokat az aktív és jelentős részben fiatal pedagógusgárda tettre készsége, illetve a rendkívül erős, valódi közösséget teremtő szülői összefogás nélkül. Nem nehéz észrevenni, pontosan ezek azok a civil erények, melyek annyira hiányoznak a magyar társadalomból.
A Janikovszky tehát megmutatta azt az utat, melyet a hasonló helyzetbe került iskolák is járhatnak: a leghatásosabb, amit ilyen szituációban tenni lehet, a nyilvánosság felé fordulás. Lehet, hogy ez sem lesz elég, de így legalább magukat nem hibáztathatják a szülők (és a pedagógusok!): hiszen ők mindent megtettek.
3 megjegyzés:
Korunk társadalmának bomlasztása többféleképpen is előidézhető. Amíg a mai trendek a fiatalokat direkt módon mérgezik az azonnal megkapható jólét illúziójával, addig a háttérben az elkorcsosult oktatáspolitika külön harcot vív a felnövekvő nemzedék ellen. A végcél mindkét út esetében ugyanaz: megteremteni azt a réteget, amely termelni még képes, de önérdek érvényesítő képessége elveszett valahol az reklámok táblázta út során.
Számomra egyik légszívfacsaróbb az a történet volt, mikor egy vakokat foglalkoztató műhely a támogatás fejében dolgoztatta a világtalanokat. Gombokat kellett szortírozni. Kiderült, hogy a munkát követően a működtető egybeöntötte a gombokat és másnap kezdődött minden előröl. Az egész történet a támogatás felmarkolásáról szólt, valós munka nem történt. Elszomorító, megalázó és felháborító. Számunkra is, hiszen velünk élő barátainkról van szó.
Régóta ismert „szabályozási” lehetőség, és az egymást váltó kormányok élnek is vele: ahol az oktatást és az egyházat rombolják, ott előbb, vagy utóbb megrendül a nemzet. Nem véletlen, hogy Reményik Sándor így kiált fel versében: „Ne hagyjátok a templomot, A templomot s az iskolát!” /Templom és iskola 1925./ A mai liberális, fogyasztásra programozott világ pedig pontosan ezeket az értékeket akarja felszámolni! „Ne hagyjátok…!”
Nem találnak jobb megoldást!
Nem az iskolákat,meg a pszichiátriai intézeteket kell bezárni,hanem a Parlamentet segítő háttérintézményeket, tanácsadó irodákat.Nagyon rossz tanácsokat adnak sok pénzért! A megoldás az lehetne ha minden intézmény kórház megmaradna,tovább működne. Persze olyan emberek nélkül akik nem csinálnak semmit és magas fizetést kapnak.Újra gondolással az intézetek vezetőinek rokonai eltávolításával.
Nem megszüntetni kell azokat,hogy még több munkanélküli legyen,hanem átgondolni,elszámoltatni minden állam által működtetett intézetet, mert ott vannak a legnagyobb csalások pénzeltüntetések.Párt színeitől függetlenül.
WWW?Független.N.J.
Perenis május 11. 11:38
Kedves Perenis! Írásod a jövendő világképről engem is szomorúsággal tölt el. Egy valamiben azonban (lehet, hogy nem tudom olyan ékesszólóan megfogalmazni), teljesen másképp gondolkozunk. Azok a vak emberek (és most ne beszéljünk arról, hogy ki miből, milyen hasznot húzott) akik a gombokat válogatták, hittek munkájuk fontosságában, abban, hogy Ők is képesek elvégezni valamit, rájuk is szükség van, hogy a társadalom szerves tagjai, hasznos emberek... ezt az érzést semmi pénzzel nem lehet megfizetni.
Ismertem egy értelmi fogyatékos bácsit, aki minden áldott nap kb. 100 m-res távolságban felseperte a járdát. Később amputálták, s műlábat kapott. az első útja a tároló, a seprű, és hozzáfogott a neki hivatott munkához? előbb 5, majd 10, később már az egész utat végig bírta söprögetni. Hiszem , hogy az a gondolat, hogy Rá, az általa végzett munkára szükség van nagyban segítette gyógyulását.
Büszke a munkájára, s én is az vagyok rá. ÚJRA VAN CÉLJA AZ ÉLETÉNEK: A munka! ez tart meg emberré sokunkat.
Megjegyzés küldése