A Petőfi Népe gyámhivatali vizsgálatról szóló cikke még egy laikus számára is megdöbbentő tartalommal bír:
"Megtekintettük azt a szobát is, melyet a terem bérbeadásáig az intézményben élő gyermekek elkülönítésére használtak abban az 5-6 esetben, amikor a felfokozott érzelmi állapotban lévő gyermek károsan befolyásolta társait vagy saját érzelmi és indulati állapotának megnyugtatása érdekében vált szükségessé az izolálása" nyilatkozat nem csupán valótlan tartalommal bír, de egyben szakmai (gyógypedagógiai) hozzáértést is nélkülöző:
Valótlan, mert:
- nem csak a heti alkalommal, pár órára bérbeadásáig működött a 101-es szoba "dühöngőként" (lásd.: NAPLÓBEJEGYZÉSEK)
- nem csak 3, de nem is csak 5-6 alkalommal került sor "elkülönítésre"!!
Szakmai tévedés, mert:
- az izoláció teljesen alkalmatlan az érzelmi és indulati állapot megnyugtatására!!
A gyermek nem érti, hogy miért került bezárásra, önmagát hibáztathatja, ezért - önmaga ellen fordulva - saját magát "büntetheti". (pl. hajtépés)
"Az ilyen típusú intézmények esetében a gyermekvédelmi törvény nem szabályozza „elkülönítő” szoba létesítését. A gyakorlatban azonban szükség volt annak alkalmazására, olyan esetekben, amikor a gyermek magatartása, állapota még nem indokolt kórházi ellátást, pszichiátriai gyógykezelést, de az elkülönítés hatására, megnyugtatását követően gond nélkül térhetett vissza a gyermek társai körébe"
kijelentés nem csupán magyarázkodó szándékos csúsztatás, de ugyancsak jó nagy HÜLYESÉG:
Csúsztatás, mert:
- a gyermekvédelmi törvény valóban nem szabályozza az "elkülönítést" ahogyan nem szabályozza a gyermek kerékbetörését, felnégyelését és hasonlóakat sem. Az ilyen elkülönítést ugyanis a Büntető Törvénykönyv szabályozza a "személyi szabadság megsértése" címszó alatt.
Hülyeség, mert:
- az elkülönítés hatására kizárt a megnyugvás, csupán egy zavart érzelmi állapot bekövetkezése várható.
"az intézményben középsúlyos értelmi fogyatékos gyermekek is vannak, akiknek a fogyatékosságukból adódó magatartászavaraik, érzelmi kitöréseik nem minden esetben kezelhetőek a pedagógia eszközeivel" kijelentés pedig égbekiáltó marhaság!!
Fogyatékosságból eredő magatartászavar? A fogyatékos gyermek nem egyben magatartászavaros is, a magatartászavarait a külső káros környezeti hatások válthatják ki belőle, vagyis a magatartászavar esetén nem a gyermek, hanem az őt károsan befolyásoló külső tényezők (beleértve a környezetében levő személyeket is) szorulnak "megrendszabályozásra. Ilyen esetben elsődleges feladat és cél a kiváltó okok felderítése és megszüntetése kell legyen, nem a gyermek "izolációs" büntetése.
Az izoláció ez esetben nem a gyermek, hanem a környezete érdekeit szolgáló "kényelmi" intézkedés, súlyos kihatásokkal járhatóan az érintett gyermek számára.
Megdöbbentő, hogy ilyen - minden szakmai hozzáértést nélkülöző - kijelentés elhangozhatott az illetékes(ek) részéről, korántsem a gyermekek érdekeit szolgálóan.