A vezetési/vezetői módszerekről általam tanultak és tapasztaltak (végre valahol előny az idősebb kor!) alapján teljesen érthetetlen és értelmetlen volt számomra, hogy a BKMÖ saját belső vizsgálata keretében is feltárt és megállapított számos jogsértés ellenére – minden jogkövetkezmény nélkül – továbbra is védelemben részesült az Intézetvezető, sőt a „megvédjük az Intézeteinket, politikai támadás érte .., 2-3 sértett dolgozó bosszúhadjárata” és hasonló kijelentések, de még a megyei Elnök Úr által néhány szülő számára megtartott értekezlet is kiemelt pszichikai támogatásként jelentkeztek az érintett részére.
Miért is, mire fel ez a kiemelt védelem? Nem értettem, hogy miért vállalják/vállalták fel az illetékesek az egy ilyen gusztustalan, eleve vesztes ügy (gyermekbezárások) valóságokat meghazudtoló tudatos védelmét, szinte már a keresztény egyháznak a heliocentrikus világképet tagadó, geocentrikus álláspontjukhoz mereven, sőt erőszakosan, hatalmi pozicióból adódóan már-már az inkviziciót időző módszereket alkalmazóan ragaszkodó hitéhez hasonlóan. Hit, tévhit, vakbuzgóság és hasonló fogalmak? Mindezek egy olyan teóriát láttatnak kialakítani bennem, hogy váratlanul és véletlenül egy jól kialakított és bevált rendszer egy elemébe zavartunk bele, amely rendszerelem az egyik tartópillér, de nem is a konkrét személy, hanem annak betöltött szerepe és poziciója okából.
Személyi érintettség a szereplők korából, családi állapotából eredően szóba sem jöhetett, a nyilvánvalónak tűnő anyagiasság, egyéni „többletjövedelem szerzés” ellen is számos érv hozható fel, így a szereplők száma mellett az egyes érintettek látványos vagyongyarapodásának elmaradása is kizárta az egyéni érdekalapú „összefonódás” lehetőségét. Maradt viszont a KÖZÖS ESZME ÉS CÉL lehetősége, de mi is lenne akkor az?
A közbeszerzésekkel kapcsolatos megállapításokra alapozottan felmerül a kérdés: mire adnak a megvalósítandó célok elérésén felüli további lehetőséget a pályázatok? Csak példálódzva:
1. kialakul egy jól együttműködő szűkkörű csapat (pályázatfigyelő, pályázatíró, megvalósíthatósági tanulmánykészítő, pénzügyi tervező, tervdokumentáció készítő, kivitelező, PR szervező/menedzselő, hogy csak párat említsek szakszerűség nélkül a „részt vevők” közül)
2. a csapattagok biztos, hosszú távú „megélhetése” biztosított, ha sok pályázatra van lehetőség, pl. szociális indokok alapján akármi, szoc.otthon kialakítás, mindegy, csak jó sokba kerüljön.
3. a rendszeres együttműködés jól összekovácsolja a csapatot, bizalom, együttműködés alapon, így bármelyiküket ért külső „támadás” elhárítása mindegyikük érdeke.
4. és persze a csapattagok egymás tevékenységére vonatkozó, egyesek esetleges „szabálytalanságairól” való tudomásszerzéséből eredő biztonságérzet. („bebetonozottság”)
Milyen pénzügyi visszaélésekre adhat(na) lehetőséget egy pályázat?
- a „visszaosztás”, amikor a megbízható kivitelező a túlárazott tevékenysége ellenértékéből annak egy (általában jelentős) részét zsebbe visszafizet,
- „kamu számlák” beillesztése, el sem végzett munkálatokért kifizetéséből „visszajáró” és hasonlóak,
amely összegek ilyen nagyságrendekkel több milliós összegekre rúghatnak még egy esetben is, nemhogy több pályázat esetében.
Hogy hogyan jön mindezekhez a hit és vakbuzgóság? A Zuschlag-féle alapítványpénzekből, a Hagyó-féle kamu szerződésekből való visszaosztás pártkasszát növelő primitív módszerei helyett sokkal nehezebben (lenne) felderíthető egy egyanazon „elhívatottságú” csapat ugyanilyentén célzatú pénzszerzési együttműködése, ráadásul az egyes csapattagok cselekedeteik célzata miatt azok igazában is vakon hisznek, a jogellenességük csupán a megvalósíthatóság módja és eszköze a szent cél eléréséhez vezető úton. Mivel pedig egyesek szerint a nemes(?) cél szentesíti az eszközt, így a módszerek ellen esetleg felszólamlókat, mint eretnekeket meg kell égetni. Az ilyen szemléletű csapatbéli tagság előnyei: nem igazán lehet lecserélni bárkit is, mert sokat tud a többiekről, ráadásul kiemelt védelem jár neki a „ha én bukok, ti is buktok” elv alapján és a kieső helyére nem egyszerű, sőt kockázatos új külsőst keresni/találni.
Nem állítom, hogy esetünkben ez történt, vagy történik, sőt ellenkezőleg: ilyen jellegű adat vagy tény nem merült fel senki vonatkozásában sem, csupán felvetem azt a kérdést, hogy ha egy belső vizsgálati jegyzőkönyv is tartalmazza az érintett Vezető által elkövetett szabálytalanságokat és jogsértéseket, akkor miért nem jár az a törvényes jogkövetkezményekkel, hogy a fentiekben kifejtett, nyilvánvalóan alaptalan feltételezéseknek az egyes rosszindulatú, bosszúhadjáratot folytató emberekben felmerülő gondolatát is kizárja?