Előre is elnézését kérve mindenkinek, akit esetleg megbántanék alábbi okfejtésem "morbiditásával" de feltehetőleg a szakmai hozzá nem értésem miatt vagyok kénytelen durvábban fogalmazni.
Olvastam a különböző terápiás módszerekről, mert megdöbbentett, hogy egy oktatási intézményben ilyen (szerintem kísérletezgető) terápiára, de különösen annak ilyentén alkalmazására sor kerülhetett.
Tudom és megértem, hogy egy érintett szülő bármit megtenne gyermekéért, de - véleményem szerint - éppen az ezzel foglalkozó szakembereknek lenne a feladataik egyike, hogy mindig és csak a gyermek számára legjobb terápiára irányítsa a szülőt, felhívva figyelmét az általa kértek veszélyeire, sőt akár elutasítsa a szülő kérését.
Az nem elfogadható, hogy valaki kitalál, kidolgoz egy új módszert, ír egy könyvet róla és azt elolvasva (megfelelő hatástanulmányok, stb. hiányában) valaki meg csak úgy alkalmazza.
Kitalálom a B.Ü terápiát (bocsánat!) BaseballÜtő) tudományos okfejtéssel, hogy az agy rendszeres felületi rázkódása így meg úgy kedvezően hathat pár év múlva és már mehetne is a gyakorlatba?
Ugye hogy nem, mint ahogyan egy gyógyszer forgalomba hozatalát is hosszas vizsgálatok előzik meg!
Az autista kisgyermeket nem a fogyatékosságából eredő magatartászavara (ilyesmi nem is létezik) miatt kellett bezárni a dühöngőbe, hanem a gyógyszerelvonása miatti törvényszerűen bekövetkezett állapotváltozása miatt. Ahelyett, hogy azonnal visszaállították volna a korábbi gyógyszeres kezelését, inkább be a dühöngőbe, csakhogy a terápia mehessen?! Nem értem, hogy mi szükség volt erre? Szerintem egy terápiának semmiképpen sem lehet erőszakosnak lenni, különösen nem fogyatékos gyermekkel szemben!
Végül pedig egy szülői vélemény:
"mit értem el a fiammal a Tinus Smits -kezeléssel?Sajnos semmit. Az én kisfiamnak még reakciói sem voltak.Több mint egy évig csináltam a fiammal, nem volt egyszerű sem a befektetett energiát sem a ráfordított anyagiakat illetően. Sok reményem dőlt romba. Annyira bíztam ( bíztunk) és a reményeinkből semmi nem maradt. Na, mindegy, nekünk nem jött be.
Viszont lovagol, tökéletesen használja a PEC'S kártyákat, jól érti a beszédet, mit is mondjak még?Hogy nekem is hiába mondták volna annak idején, akkor is megpróbáltam volna. Ti is tegyetek meg mindent, de kérlek, vigyázzatok a reményeitekre, olyan törékenyek"
1 megjegyzés:
A korrekt információkhoz hozzá tartozik, hogy a gyermek osztályfőnöke ellenállt. Az ignő gyakorlatilag őt alázta, hogy még arra sem képes, hogy ilyen új és hatékony terápiákat megismerjen és befogadjon. Végül utasította, hogy a gyermek ezzel a terápiával együtt az osztályban kell, hogy maradjon.
A terápiát az édesanya már fél éve alkalmazta (emlékezetem szerint), P. ezért maradt ki az iskolából. Az anyuka állítása szerint, az egész terápiát szoros orvosi felügyelet mellett alkalmazta. Erről az állításról kiderült, hogy nem teljesen valós.
Hol sántít ez az egész?
1. A terápia nem orvosi felügyelet mellett zajlott.
2. A gyermek nem a közösségben, hanem elkülönítve volt, hiszen a csoport munkáját ellehetetlenítette. Így nem volt értelme az iskolába járnia.
3. A terápiának nem része az izoláció, különösen nem a bezárás.
Megjegyzés küldése