"biztos, hogy nem személyeskedéssel vagy másoknak a lejáratásával fogjuk megnyerni az önkormányzati választást, hanem becsületes és férfias küzdelemben" olvasom az egyik (a Juhar ügyben is nyilatkozott) politikus honlapján levőket.
Szép gondolat, különösen, hogy a jelek szerint az általánosan elterjedt gyakorlattal ellentétben ezek szerint nem a másik fél hibáinak, esetleges emberi gyarlóságainak hangsúlyozása, hanem a "győzelem" elérése érdekében a köznek szolgálatával kapcsolatos saját tervek és elképzelések részletező bemutatása lesz ennek a becsületes és férfias küzdelemnek eszköze, így elmaradnak a korábbi valótlan tartalmú nyilatkozatok, nem is beszélve a "bosszúszomjas, lejáratókampányt folytatók" és hasonlóak szerinti minősítésekről.
Nem tudom azonban, hogy csak a velem született rosszindulat, vagy a magyar nyelv értelmezése terén általam megtanultak alapján-e, de a fenti szép sorok tartalmát valahogy nem sikerült összhangba állítanom az ugyanezen honlap egy mondattal korábbi azon kijelentésével, amely szerint:
„Már most vannak arra utaló jelek, hogy politikai ellenfeleink nem fogják könnyen adni a bőrüket, de ettől nem kell félni, sem politikai értelemben, sem emberi mivoltunkban, hiszen a sarokba szorított kutya mindig mar. Ez természetes reakció. Aki politikára adja a fejét, annak ezzel együtt kell élni"
A bőrüket nem könnyen adni szándékozó politikai ellenfelek? akiktől nem kell félni, hiszen a sarokba szorított kutya mindig mar? Ez a stílus lenne az a becsületes és férfias küzdelem? A köz szolgálatát vállalni hajlandó az önkormányzati tisztségekért folyó küzdelemben a bőrét vinné vásárra? Tanulmányaim során bennem eddig az az elképzelés alakult ki a köznek szolgálatát vállalókról, hogy ők a köznek érdekét a saját önös érdekeik elé helyezve tevékenykedtek, mentesen minden harácsolási, pozicióhalmozási szándéktól.
Hogyan férhetne bele ebbe az a szemlélet, amely szerint a vesztes politikai ellenfél egyúttal a bőrét is veszítené, miért a "bőrüket nem könnyen adni szándékozó kifejezés"? még ha nyilvánvalóan átvitt értelemben is? (bár ki tudja manapság, hogy valóban csak átvitt értelemű-e ez a gondolat)
A becsületes és férfias küzdelemnek én egészen más jelentését tanultam, bár ennek oka feltehetően az lehet, hogy mindarra még a nyilatkozónál jóval korábban és még az "ÁTKOS"-ban került sor?
Bár nem a témához közvetlenül kapcsolódó, de mindenképpen kénytelen vagyok azt is észrevételezni, hogy a honlapon a Juhar utcai iskola részére elnyert pályázatról szóló híradás a "MEGNYERTÜK" nem pedig a "MEGNYERTÉK" főcímmel került közzétételre.
Talán az utóbbi szóhasználat esetben könnyebben lehetett volna a gyermekekre, mint igazi nyertesekre gondolni, így viszont inkább a pályázatkészítő, tervező és kivitelező csapat nyertességére asszociáltam elsődlegesen, gondolom feltehetően megint csak a már sokszor említett rosszindulatom okából?
4 megjegyzés:
Erről a Bagó úr féle becsületes és férfias kinyilatkoztatásról nekem az jut eszembe, hogy vajon mennyire becsületes és férfias viselkedés az, hogy T. alelnök úr, mikor szobájába léptem, sem nem állt fel, sem nem mutatkozott be, de még csak nem is köszönt üdvözlésemre, holott akkor találkoztunk először! Na nekem erről nem a férfias és becsületes szavak, hanem a bunkó, paraszt szavak jutnak eszembe. Bár általános műveltségemet még én sem ebben, hanem a korábbi rendszerben szereztem, de az akkor tanítottak viszont megegyeztek a még korábbi rendszerekben tanítottakkal, hogy mit is jelent az illem, a kulturált viselkedés, stb.
„Már most vannak arra utaló jelek, hogy politikai ellenfeleink nem fogják könnyen adni a bőrüket, de ettől nem kell félni, sem politikai értelemben, sem emberi mivoltunkban, hiszen a sarokba szorított kutya mindig mar. Ez természetes reakció. Aki politikára adja a fejét, annak ezzel együtt kell élni"
Ez sajnos nem elszólás. Sokan ugyan egyáltalán nem vagyunk politikai ellenfeleik, mégis szószerint a bőrünket visszük vásárra, ha az ő üdvöskéjük ténykedését kritikával merjük illetni. Mi egyáltalán nem marunk, becsületesen küzdünk, de ők hatalmukkal visszaélve próbálnak legyűrni minket.
Kedves Névtelen! Én ugyanezt éltem át. Bagó Úr csak a meghallgatás utolsó néhány percére érkezett meg, felsőbbrendű vigyor ragyogott az arcán. Anélkül, hogy köszönt volna, íróasztala mögé ült és gyorsan bekapcsolta a számítógépet. (Szerintem a skype-ot, hogy más is halhassa, miről is beszélünk.)Éppenséggel ebben a néhány percben már semmilyen súlyos vádat nem fogalmaztam meg, sőt arról beszéltem, mennyire sajnálom, hogy a dolgok ide fajultak. Ennek ellenére, megfenyegetett, hogy azokért a súlyos mondatokért, amiket itt elmondtam, majd a hatóságok előtt is felelnem kell. Mondta ezt az az ember, aki nem is hallotta, miről beszéltem, mert jelenlétével sem tisztelt meg.
Itt nem becsületes, férfias viselkedéséről tett tanúbizonyságot. Fenyegetett valakit (engem), csupán azért, mert K.Ildivel-vel ezt beszélték meg. Fenyegetett úgy, hogy akkor még azt sem tudta, mit mondtam el a meghallgatáson. A meghallgatásomat sem én kezdeményeztem, hanem K. Ildikó. Feltételezem azért, hogy ez a fenyegetés elhangozhassék.
Ez a módszer nem egyedi. A gyermekotthon átadóünnepsége előtti napon felhívott Ildikó, hogy szeretne meghívni, legyek én is ott, ünnepeljünk együtt. Családomnak már akkor jeleztem, hogy ez is egy provokáció lesz, felkészülten vártam a nemtudommit.
Ildikó odaküldte B. Elnök Urat hozzám, hogy elhangozhassék az a mondat, amit már sokan idéztek: "Szégyellje magát!" Ez a férfias, becsületes küzdelem. Nem vettem a szívemre, hiszen én voltam mindvégig, aki becsületes maradtam az engem támadókkal szemben.
Érdekes módon a hatóságok sem kerestek meg azért, hogy a meghallgatáson valótlanságokat állítottam volna.
Igen, sajnálom, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem én hoztam szégyent az intézményre, hanem az, aki semmibe veszi a gyermeki jogokat és munkáltatóként is midenható uraságnak képzeli magát. A mai napig nem hagyott fel a kicsinyes (de a munkavállalók számára akár tragikus) bosszúival. Abba kellene hagyni!
A gyerekek érdeke az, hogy a megszokott, szeretett emberek vegyék őket körül, nem pedig Ildikó hangulatainak megfelelően ide-oda rakosgatott dolgozók.
Sümeghiné
Kedves Névtelen! Én ugyanezt éltem át. Bagó Úr csak a meghallgatás utolsó néhány percére érkezett meg, felsőbbrendű vigyor ragyogott az arcán. Anélkül, hogy köszönt volna, íróasztala mögé ült és gyorsan bekapcsolta a számítógépet. (Szerintem a skype-ot, hogy más is halhassa, miről is beszélünk.)Éppenséggel ebben a néhány percben már semmilyen súlyos vádat nem fogalmaztam meg, sőt arról beszéltem, mennyire sajnálom, hogy a dolgok ide fajultak. Ennek ellenére, megfenyegetett, hogy azokért a súlyos mondatokért, amiket itt elmondtam, majd a hatóságok előtt is felelnem kell. Mondta ezt az az ember, aki nem is hallotta, miről beszéltem, mert jelenlétével sem tisztelt meg.
Itt nem becsületes, férfias viselkedéséről tett tanúbizonyságot. Fenyegetett valakit (engem), csupán azért, mert K.Ildivel-vel ezt beszélték meg. Fenyegetett úgy, hogy akkor még azt sem tudta, mit mondtam el a meghallgatáson. A meghallgatásomat sem én kezdeményeztem, hanem K. Ildikó. Feltételezem azért, hogy ez a fenyegetés elhangozhassék.
Ez a módszer nem egyedi. A gyermekotthon átadóünnepsége előtti napon felhívott Ildikó, hogy szeretne meghívni, legyek én is ott, ünnepeljünk együtt. Családomnak már akkor jeleztem, hogy ez is egy provokáció lesz, felkészülten vártam a nemtudommit.
Ildikó odaküldte B. Elnök Urat hozzám, hogy elhangozhassék az a mondat, amit már sokan idéztek: "Szégyellje magát!" Ez a férfias, becsületes küzdelem. Nem vettem a szívemre, hiszen én voltam mindvégig, aki becsületes maradtam az engem támadókkal szemben.
Érdekes módon a hatóságok sem kerestek meg azért, hogy a meghallgatáson valótlanságokat állítottam volna.
Igen, sajnálom, hogy idáig fajultak a dolgok, de nem én hoztam szégyent az intézményre, hanem az, aki semmibe veszi a gyermeki jogokat és munkáltatóként is midenható uraságnak képzeli magát. A mai napig nem hagyott fel a kicsinyes (de a munkavállalók számára akár tragikus) bosszúival. Abba kellene hagyni!
A gyerekek érdeke az, hogy a megszokott, szeretett emberek vegyék őket körül, nem pedig Ildikó hangulatainak megfelelően ide-oda rakosgatott dolgozók.
Sümeghiné
Megjegyzés küldése