RISKA TEHÉN AVAGY PÁLYÁZATÍRÁS

Amikor Pista bá' átment a tanyaszomszédjához panaszkodni, hogy mit is tegyen azzal az egy szem Riska tehenével, mert csak állandóan gond van vele, a tejét is csak olyan áron veszik át, hogy az már szinte veszteséges, azt mondta neki Ilus néni:
"Bolond vagy te szomszéd, nem haladsz a korral! Nem gondozni kő az állatot, hanem "pályázni rá"! majd részletesen elmesélte neki a 6 éves unokája által neki elmagyarázottan a "nettről" megtanultakat. Pista bá' így is tett, hallgatott a jó szóra, hazaérvén egyből pennát ragadott és pályázatokat készített, egyiket a másik után.

Előbb az istállóbővítésre, majd az itatóra, később a takarmányszállító gépekre írottakat nyerte meg, szípen is nézett ki az udvar, az istálló, a "szőrzetfényesítő szerekre beadott" legutóbb nyertes pályázat ereményeként Riska tehén is csak úgy csilivilizett a helyén.

Igaz ugyan, hogy tejet egy decivel sem adott többet, társai sem szaporodtak, viszont a pályázatok szerint a fejlődés töretlen és lendületes volt, bár ezt az idilli képet kicsit beárnyékolta az, hogy közben az egész országban tejhiány van.

Hogy miért is írom mindezeket? Kézenfekvő a hasonlat! Miközben a Juhar számos felújítási pályázatot nyert és nyer el (aminek persze leginkább a jutalékos(?) pályázatszerkesztők, a most már szinte kizárólag a Juhar fejlesztésekre ráállt és szakosodott tervező/kivitelező csapat örül) aközben a gyermekgondozás terén nemhogy előrelépés, hanem éppen ellenkezőleg komoly visszahátrálás tapasztalható. Ömlik a pénz ugyan a felújításokra (valóban látványos, külsőséges eredményekkel) de közben a szakképzett pedagógus gárda létszáma egyre fogy, a gyermekek képzése helyett lassan csak létfenntartásuk biztosítása történik, igaz, hogy csilivili környezetükben.

A sokba kerülő(?) szakképzetteket elküldik, a helyükre felvett, állam által fizetett olcsó közcéluak (hozzáértésük, szakértelmük hiányában) nevelni, oktatni nem, legfeljebb csak gondozni tudják a gyermekeket, így az egykor magas szintű nevelés/oktatás már csak emlék csupán.

Persze a pályázatíró, kivitelező csapatot "etetni" kell, ezért újabb és újabb pályázatok készülnek épületkorszerűsítésre és hasonlóakra, csak valahogy a gyermekek oktatása, nevelése szorul egyre inkább háttérbe. Valóban csak az épületek fejlesztésére lennének pályázatok, a gyermekekkel való gondoskodásra, magasabb szinten történő oktatásukra és hasonlóakra már nem? Nem igazán az a karácsonyi gyermeköröm alapja, hogy "nézzed csak kislányom, anyuka és apuka milyen szépen felújítatta a házat kívülről, új autót is vettünk, ezért neked most csak a szomszéd kislány levetett ruhája és (el)használt játéka az ajándék, jövőre azért biztos másképp lesz!"(akkor már új garázs is lesz a telken!)

Szóval ez a sok-sok (csak éppen az érintett gyermekek nevelését nem érintő) pályázat ki(k)nek az érdekét is szolgálja valójában? (és most nem is firtatom az ezen a téren közismert "visszaosztás" kérdését) A pályázatban érintettek jól (nagyon jól!) elvannak, miközben a gyermekkel nem a korábbi gyógypedagógusa, hanem csak egy más munkahelyet nem találó, pl. volt TESCO pénztáros (mert azokra is rájár ám a rúd mostanság, hogy "lázadoztak Urukkal szemben!) foglalkozik, már ha azt nem csupán "ellátásnak" kell neveznünk. Valóban jó ez így? mégis kinek  is jó mindez és valóban csak a normatívák csökkentése lenne mindezekre a magyarázat? Érdekes, hogy a kivitelező oldaláról viszont az egész olyan meseszerűnek, évekre (örökre?) előre biztosított megrendelésekkel teli szivárványos égboltúnak (az egyes iwiwes képek tanúsága szerint az említett égboltot persze nem  a vízműtó, hanem a barbadosi tenger partjáról nézegetve!) tűnhetnek a történések.