A "SZÉLLEL SZEMBEN PISÁLÁS" ÉRTELME

Még a barátaim/ismerőseim között is számos olyan akad (pedig igyekszem megválogatni őket) akik szinte döbbenten és értetlenkedve reagálnak erre az általam folytatott (szerintük) szélmalomharcra, amit a Juhar ügyben teszek.
Valahol talán meg is érteném őket, ha az én személyes értékrendem ugyanazon a szinten végződne mint az övék, így azonban akár még velük is komoly vitába vagyok hajlandó (és sokszor kénytelen) bocsátkozni az önbecsülés, a valós emberi értékek és hasonlók témakörében.
Anélkül, hogy bármi (akár értékrendi, akár jelentőségbeli) hasonlóságot állítanék, azért ne feledkezzünk meg arról, hogy szinte minden fejlődés és haladás az éppen aktuális hatalom által rögzült, sőt begyöpösödött rend felől fújó "széllel szembeni pisálással" indult, Pál apostollal kezdődően, Galilein és Kopernikuszon, Gandhin és Teréz anyán át egészen a napjaink Greanpeace aktivistáikig bezárólag.
Ugyanez a helyzet a Juhar mikrovilág terén is, az éppen hatalmon levők által kialakított "renddel" szemben bármely okból fellépőt ugyanolyan "népellenségnek" minősítik, mint az 50-es években a párt hivatalos politikájával nem csupán ellenszegülőket, de - azzal egyet nem értően - ütemesen tapsolni elmulasztókat.
Sokszor ért a "dark site" részéről az a vád, hogy csak olcsó népszerűséget hajhászok, hogy így, ezúton kívánnék Valakivé válni és hasonlóak, de mindezek csak az ezen vádakat hangoztatók szellemi szegénységét mutatják.
Egész életemben az "önmagammal való békére" törekvés volt a jellemző, amelynek értékrendje ugyan még akár jelentősen is eltért, vagy eltérhetett a másokétól, az általánostól, de ez sohasem befolyásolt, így úgy és azt próbáltam tenni, amit számomra jónak és a magam értékrendje szerint elfogadhatónak éreztem. Ha szabályt szegtem, tudtam, hogy mit teszek, tisztában voltam és vállaltam annak következményeit, nem keresve olcsó kifogásokat. Hogy miért is említem mindezeket? Azért, mert szilárd meggyőződésem, hogy ebben a Juhar ügyben úgy és azt kellett tennem, amit eddig tettem és amit ezután teszek, mert a normál emberi értékrend szerint a jelen állapotok nem fenntarthatóak!

Nem fogadható el, hogy a fogyatékos anyátlan-apátlan gyermekek olyan kiszolgáltatott helyzetben nevelkedjenek, ahol szinte bárki kénye/kedve, vagy éppen pillanatnyi hangulata szerint megalázhatóak, jogaikban korlátozhatóak és hasonlók, ahogy az is elfogadhatatlan, hogy tisztes munkát végző emberek, családanyák pár vezető elvakult kivagyisága miatt remegő lábakkal, félelemtől és idegességtől összeszűkült gyomorral dolgozzanak munkahelyükön.

Nem fogadható el, hogy a fenntartó illetékesei az érintett vezető védelme (de valójában a saját maguk pozíciójának féltése, mulasztásaik leplezése) érdekében a tényekkel, bizonyítékokkal, sőt a saját jobb tudomásukkal is szöges ellentétben álló nyilatkozatokat tegyenek azért, hogy a változást elkerüljék/kivédjék.

Mindezekkel szemben morális kötelesség (lenne) minden tisztességes embernek fellépni, így az igazi szégyen valójában az az ezen állapot, amely szerint a félelem magát az emberi tisztességet is háttérbe szoríthatja.
Ennek az állapotnak az erőszakos, hatalmi pozícióból eredő, mindenáron való fenntartásának szándéka az, ami elfogadhatatlan az illetékesek részéről és ami akár még ezt a "széllel szembeni pisálást" is kiköveteli magának, a látszólag ostoba cselekedetnek valódi értéket és értelmet adva.
(Bár meg kell vallanom, én igazából nem is a saját, hanem az ő lábukat akarom és szeretném "lepisálni"!)