HOZZÁSZÓLÓNK ÍRTA!

A baon-on szerettem volna ha megjelenik, de terjedelme miatt( valószínű ) nem tudtam elküldeni. Itt talán lehetővé válik.
Íme a véleményem:
Ezt - a hozzászólásaimat, személyemet minősítő - 137. hozzászólást kikérem magamnak, visszautasítom! - azt, hogy ez a "cirkusz" jól jött azoknak a pedagógusoknak, akik eddig csak megőrizték a gyerekeket. Mivel nem tudom kiről, kikről ír K.I. Sok szakember elment az utóbbi időben az intézményből. Akik maradtak azokról? Akik valamikor ott dolgoztak azokról? Akik tettek a gyógypedagógiáért azokról? Pontosítson!

Mi többen pontosítottunk, mivel elítéltük, nem értettünk egyet a dühöngő létrehozásával, annak használatával, a trágár beszéddel, a pedagógusi munka el nem ismerésével, lebecsülésével, a szakemberek, dolgozok iskolán belüli helyzetének ellehetetlenítésével, (zárójelben jegyzem meg, nem pénznélküli az az intézmény, ahol megtehető, hogy elvesztett munkaügyi perek miatt 6 millió forint körül fizessenek ki pénzt a költségvetésből), a 8 órás munkaidejükkel, amit az intézményben kellett eltölteni, a szakértelem nélküli vezetéssel. Ezekre nem jöttek válaszok. Miért mindig mások a hibásak? Miért másokban, akár a gyerekekben - keresi a hibát? Szerintem először a korábbi kérdésekkel kapcsolatban kellene szólnia. S elnézést kérni akiktől illik, beismerni a tévedéseit.
Kezdeti nyilatkozatában még a dühöngő létét is tagadta, most meg szakmai kérdésként veti fel! Szerintem szakmailag elfogadhatatlan, ha meg használják is büntetendő. A kettő egymástól nem elválasztható. Senki nem titkolja, tagadja - vissza kell nézni a hozzászólásokat - hogy korábban is volt magatartás problémával küzdő gyerek. ( Nem akarta, hogy olyan legyen küzdött a problémájával!) Nem ez a jellemző az intézménybe kerülő gyerekekre. Dühöngő nélkül is megoldásra kerültek a gondok. Gondolja végig hány éves Magyarországon a gyógyító pedagógia. A nyílt levelek író szakemberektől kellett, illett volna segítséget, tanácsot kérni akár ismeretlenül is- a dühöngő létesítse használata előtt.

Nem szerencsés és nem a magyar gyógyító pedagógiát elismerő tény, hogy "külföldi útján'", vagy a kezébe került könyvből - az eredmények bemutatását nélkülöző "mintát" használta első körben. ( A használat eredményét azért mérni kellett volna. Jobb lett a dühöngőbe zárt gyermek magatartása? Miben nyilvánult meg? Milyen képességeit fejlesztette a bezárás? Milyen hatással volt a többiekre? A pedagógusokra, a szülőkre? Mit szólt ehhez a szakma? Hozzátéve, hogy a gyermekkel szemben használt hangnem,a tartamában is elítélendő kifejezések, mit és mennyit "javítottak, fejlesztettek" a gyermeken? ) Talán az év végi analízis ezekről is mutatott volna eredményt.
A szülők? - Igen, a szülők egy része elviszi magánúton is gyermekét fejlesztésre, még akkor is, ha mindent megkap ami adható egy adott intézményben. Miért is? Azért, mert nehezen feldolgozható, elfogadható a megváltoztathatatlan, gyermekük sérülése. Ezért nem az ott dolgozó pedagógus a hibás, hiszen akihez viszi az is ugyanúgy pedagógus, szakember. A szülőt kell megérteni, amit Ő a gyermekéért tenni akar, tegye meg a saját nyugalma érdekében is, de az intézmény is adja meg ami a gyermeknek jár!

A szakmailag elfogadott fejlesztés mellett, az emberi hangnemet, a gyermeki jogainak sérülésmentességét is! Minden gyermeknek! Annak is akinek óvó, védő családi környezete van, de annak is aki állami gondozott, nem beszélő, túlmozgásos, agresszivitást mutató. Minden oda az intézménybe helyezett gyermeknek! A problémájáról a gyermek, fiatal nem tehet. Ő azért van ott, mert a szakértők bíztak abban, hogy fejlődése abban az intézményben biztosított szakmailag a legjobb szinten! (Természetesen dühöngő használatára nem is gondoltak! ) Amennyiben arra lenne szüksége nem ilyen intézménybe irányították volna

A "Humor" rovathoz annyit, nem sajnáltam a vezetőt éhségsztrájkja alatt, s nem azért mert nem vagyok kollégája. Ő vállalta el az intézmény vezetését. Értékelte magát annyira, hogy erre alkalmas, s akik kinevezték azok hittek is benne. Amikor ennek ellenkezője bizonyítottá vált, ezzel próbálta ellensúlyozni korábbi tetteit. Ez magánügye!
Sajnáltam viszont a dühöngőbe zárt gyerekeket, a "kicsontozással " megfenyegetett fiatalt. Így "kívülről osztva az észt", azért azt hiszem hogy sok gyógypedagógus kollégám kívülről és belülről is egyetért ezzel. Azért kell a gyógyító pedagógiát végzőknek vállvetve küzdeni, hogy ilyen ügyek ne fordulhassanak elő intézményeikben, szakmai, vezetői, emberi alkalmatlanság, empátia, igazi gyermeki szeretet hiánya miatt. „incorruptus”

2010. október 12. 12:17