Az igazmondás bajnokai?

Csak a gyerekek nem számítottak!

2010. november 28., vasárnap

A HARCNAK MÉG KORÁNTSINCS VÉGE!

Nemrégiben, pontosabban pár nappal ezelőtt azt kérdezte tőlem az egyik kedves ismerősöm, hogy miért ez a további háborúskodásom, hiszen az igazgatónő már eltávolítva?

A válaszom a következő volt:

Én nem egy magánszeméllyel, hanem egy vezetési stílussal és annak képviselőjével szemben léptem fel, így az adott vezető eltávolításra kerülése, de az általa képviselt stílus továbbra is fennmaradt volta miatt a küzdelemnek korántsincs még vége.

Nem egy érdekcsoport képviseletében, nem az ismerőseim miatt, hanem a magukat, saját érdekeiket megvédeni nem tudó, arra képtelenek érdekében szólaltam, amely csoportba elsődlegesen a fogyatékos gyermekek, de jó pár dolgozó is beletartozik. 

Az igazgatónő felfüggesztése óta eltelt időben én nyomát sem látom annak, hogy a stílusban bármi is változott volna, az egyes döntéseket továbbra is csak a személyes, szubjektív indokok, nem pedig a gyermekek érdekének figyelembe vétele motiválják. Mindaddig, amíg pl. Márk problémáját csak ilyen módon képzelik és tudják megoldani, addig igenis helye, sőt szükségessége van annak, hogy valaki felszólaljon ellene! Sajnálatos, hogy mindennek kívülről, egy valóban kívülálló részéről (de azért ez nem összetévesztendő a pálya szélével!) kell még mindig megtörténnie, bevallom én sem erre számítottam. 

A blogomhoz írt megjegyzések is még a korábbiak berögzültét igazolják, leginkább még mindig csak kezdőbetűkkel jelölve az érintetteket, a jótékony névtelenség biztonságába burkolódzottan. Majd 10 hónapot követően, számos eredménnyel a hátunk mögött még mindig csak ennyi kiállásra telik az érintettektől, ez számomra igen siralmas, ennek ellenére én nem hagyom magára mindazokat, akiknek segítő támogatásra van szükségük, a magam módján igyekszem számukra kedvező változásokat elérni.

Mindazonáltal meg vagyok döbbenve, hogy az ellenblogban leírtak csupán csak ennyire lanyha reagálást váltottak ki, hiszen a - különösen a legutóbbi - megjegyzések igencsak behatóan foglalkoztak a gyermekekkel foglalkozó dolgozók mentális hozzáállásával, illetve annak a volt igazgatónő által állított hiányával, hogy az egyéb részeket ne is említsem. 

Az ellenblogban leírt középkori állapotok, balkáni viszonyok ugyan még lehetnének a pénztelenséggel magyarázhatóak, de a dolgozók hozzáállásával kapcsolatosan elmarasztalólag leírtakra való reagálás ilyentén elmaradására nem számítottam. Nem értem, hogy mi lenne az oka mindennek? Érdektelenség, vagy netán az ott leírtak esetleges igazságtartalma? Tud valaki erre magyarázattal szolgálni?

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sokára lesz ennek a harcnak vége.
Csak teljesen kívül álló vezető vagy vezetőkkel lehetne változást elérni.Akiknek más a szemléletük,nem ugyan az a szellem mint K I folytatott. Ildikóval a szemléletnek is el kellett volna tűnni.A gyerekek érdekeit szem előtt tartva kellene működni.De az Igazgatónő támogatói nem tudnak a gyerekek érdekébe cselekedni,mert nem ez volt a szokás,csak az uralkodás. Cini

Névtelen írta...

Már írtam,hogy elkötelezett,megszállott gyógypedagógus vagyok.Az,hogy csak a pálya széléről fújjozok,nekem is fáj/azt a mentalitást,amit az "izgatónő"művelt!-inkább szabadultam,nem bírtam elviselni,TOLERÁLNI/.
Kedves kollégám pár évvel /3-4/ezelőtt továbbképzésen volt,ahol Jókai Annának elmondta a Juharos visszás helyzetet/szépen felújított ház,..ar vezetés/
Az írónő bölcsen megjegyezte:a palota,a cifraság nem ér semmit,ha béke,szeretet nem lakozik ott.
A kunyhóban,ha szeretet van-még ha szegénység is-ott béke,boldogság van.
23 évet voltam a Juharon-de oly szörnyű dolgokat,melyeket az a némber állít-nem tapasztaltam.