Az igazmondás bajnokai?

Csak a gyerekek nem számítottak!

2010. november 28., vasárnap

KINEK IS A SIKERTÖRTÉNETE LENNE MINDEZ? AVAGY A VAKUFÉNYEKBEN SÜTKÉREZÉS "MŰVÉSZETE"

"Incorruptus" már megint "kiszúrt velem! Előbb a hozzászólása, azután a magyarázat:


A gyereket lehet sajnálni, mint minden esetben, ami az intézményben történik, történt. Ez már korábban is leíródott, ott mindennek értük kellene történni. Ez az ami nem igen került szóba. Azért működhetnek az ilyen jellegű oktatási-nevelési-fejlesztési intézmények, mert élnek közöttünk olyan gyerekek, fiatalok ( családban, állami gondozásban ), akiknek különleges, speciális - az oktatási törvényben pontosan meghatározott oktatásra-nevelésre-fejlesztésre van szükségük. Ha ők nem lennének, nem kellene ilyen intézmény sem. Azaz miattuk működnek,miattuk van munkahelyük azoknak, aki ott dolgoznak. Ezt bizony nagyon figyelembe kellene venni! Helyben is, a fenntartónak is, illetve a GYIVI-nek is, a Gyámhivatalnak is, mert ez egy lánc... Ha mindenki tenné a törvényben előírtaknak - (kötelesség, megbizatás, szakképzettség / ha van!/,elhivatottság ) - megfelelően a dolgát, nem kerülhetne ilyen még inkább kiszolgáltatott helyzetbe egyetlen gyermek, fiatal sem az ilyen speciális intézményben. De nagyon keveseket érdekel ez, ami a fiatallal történt! A leírt megjegyzés szerint - nem érzékelhetően.  incorruptus
2010. november 28. 6:09

Na és akkor az ilyen jól megfogalmazott hozzászólás után próbáljon az a szegény, szerencsétlen blogger is valami hasonló értelemmel bírót írni, ugye? Már megint tanulni kell a szakirodalomból, hogy az újabb bejegyzések ne csak "csumpiskodjanak" az ilyenek mellett! Ahelyett, hogy "incorruptus" is csak olyanokat írna, hogy "MONNYON LE" és hasonlóak, ilyen magasra teszi a lécet, a blogger ugye meg akár meg is szakadhat, ha tartani akarja ezt a szintet! (Na jó, csak viccelek! Továbbra is várjuk az ilyen és hasonló értelmű hozzászólásokat! talán én is "megbirkózom "majd velük!?)

De félre a tréfát, beszéljünk komolyan! Sajnos az ellenblogon nem folytatódik a "történeti előzmények" részletes ismertetése, pedig nagyon vártam már, hogy a blogger miképpen is fogja majd a más által korábban beterjesztett pályázat eredményességét a saját maga és személye "fényezésére" felhasználni. 

Számomra ugyanis mindezidáig olyannak tűnt ezekkel a felújításokkal való dicsekvő takaródzás, mint amikor a lottó ötöst nyerő a talált pénzből egy kivitelezővel felépített háza előtt azzal dicsekszik, hogy ő milyen "fasza csávó" mert ugye a ház is milyen szépre sikeredett. Igaz ugye, hogy a tervezésről, felépítésről fogalma se, ő csak megrendelőjént/fizetőként mindenbe beleugatott ("az a cserép, ott fentről az 5. sorban, balra a nyolcadik ferde!" hozzáértéssel) de most, hogy már kész a felújítás, osztja az észt másoknak, hogyan is kell építkezni!
 Sajnos viszont mindig akadnak olyan szomszédok, akik hüledezve állnak az épület előtt és a kidüllesztett hassal dicsekedőt ajnározzák, miközben fogalmuk sincs, hogy még a pénz forrásául szolgáló lottószelvényt sem ő, hanem csak a nagyi töltötte ki.

Valahogy ilyennek tűnik számomra ez a Juhar utcai felújítással való nagy dicsekvés, amely dicsfényből azért a fenntartó sem akart kimaradni. Gyomorforgatóan undorító amikor a "falba még csak egy szöget sem beverők" az átadási ünnepségen - ahelyett, hogy a háttébe húzódva udvarias mosollyal elismerően tapsolnának - az első helyekre, másokat félrelökve tülekednek és a sűrű vakuvillanások közepette egymást ajnározzák.
Ezért is verte ki nálam a biztosítékot, amikor megláttam, azt a képet, amikor az Elnök Úr éppen annak a kisgyermeknek közreműködésével  vágta át a szalagot, aki azt nemrég megelőzőleg hosszabb időt volt kénytelen eltölteni a "már nem is működő" dühöngőben.

Talán éppen a dühöngő vele szembeni alkalmazása tette volna lehetővé és őt alkalmassá erre a szalagátvágásra? ezzel is demonstrálni szándékozóan annak szükséges és indokolt voltát?

Undorító hazug és álságos világban élünk, ezt magunk is számtalanszor tapasztalhatjuk, de arra számomra nincs értelmes magyarázat és indok, hogy mindezeket miért is kellene még a fogyatékos értelmű gyermekek körében is terjeszteni? őket mindebbe bevonni, megfertőzve gyermeki ártatlanságukat? hiszen az életre való ezen felkészítésükön felül további jelek nem tapasztalhatóak.

Valahogy olyannak tűnik számomra mindez, mint amikor pl. egy eleki gazdaasszony - vasárnapi ebédre vendégeket váróan - felgereblyézi a baromfiudvart, de amikor észreveszi, hogy az egyik "ottlakó" tyúkocska nekiáll kapirgálni és ezzel megzavarja a kialakított rendet, akkor szól a gazduramnak. Gazduram meg elő a duplacsövűt, durr! már meg is van a tyúkhúslevesnek való! A megérkező vendégek pedig - miközben jóízűen falatáznak a finom tyúkhúslevesből - megcsodálják a jószágokat, dícsérik a gazdaasszonyt, hogy micsoda rend is van a baromfiudvarban, látszik a jó gazda kezemunkája. (Tyúkocskáék meg bent az ólban szomorkodhatnak, hogy egy társuknak megint annyi, de persze nem "dühönghetnek" hangosan kotkodálva, csak csendben, nehogy ők is hasonlóan járjanak)

Az ebéd végeztével a vendégek elégedetten tele hassal el, a maradók meg büszkén, hogy "jól kitettek magukért"! A következő vasárnapi ebéd máshol, másik (de ugyanilyen) gazdáméknál, mert ugye ők nem keverednek, legalábbis lefelé nem, a fönti városiaknak meg ugye nincs is baromfiudvaruk! így a slepp is csak a hasonszőrüekből állhat.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Most ez a gyerek ollóval a kezében nem veszélyes? Bányai úr miért nem fél? Ez egy értelmes gyereknek látszik nem olyan mint akinek a dühöngőbe lenne a helye.Értelmes és hagyni kellene kibontakozni a tudását.Kedves szóval szeretettel
tanítani gondozni Őket.

Névtelen írta...

Bányai úr ahol átadás van nagyon szeret magát villogtatni,de a problémák megoldásánál,csak a sumákolásba jeleskedik.Fordítva kellene,hogy legyen.Problémák megoldása az első.Utána villoghat de csak visszafogottan.