LEVELET KAPTAM II.

Ismét egy olyan megjegyzés érkezett a blogomra, amit tartalma okán indokolt külön és kiemelten kezelnem, ha másért nem, hát azért, hogy a különböző állás- és nézőpontok is "megismertessenek"!

"Kedves Győző! Olvasni nem tudtam napokig. Nem azért, mert az olvasási képességem elhagyott, hanem azért, mert napokig nem volt netem. Nem tudom, milyen kibékélüsi hajlandóságról beszélsz. Én nem vesztem össze senkivel, tehát kibékülnöm sem kell. Szakszervezeti vezető vagyok. Mint ilyennek, kötelességem a mindenkori vezetőséggel kommunikálni. Kimpián Ildikó kijelentette, hogy nem hajlandó együttműködni a szakszervezettel, ha Ez, vagy Az a vezetője. Én nem követem el ugyanezt a hibát. Nekem kötelességem tárgyalni, éppen a munkavállalók érdekében. A jelenlegi vezetők ezeken a megbeszéléseken kijelentették, hogy a jővőben szeretnének a szakszervezettel és a KT-val együttműködni. Én ezen nem hatódtam meg, de természetesen elfogadtam ezt a szándékukat. Biztosítottam őket arról, hogy amennyiben ők maradnak az intézmény vezetői, velük fog a szakszervezet minden munkavállalókra tartozó kérdést megvitatni. Azt is elmondtam, hogy a munkaügyi perek és a jogsértő vezetői kinevezés és megbízások tekintetében nem kívánunk az álláspontunkon változtatni. Továbbra is várjuk a Kimpián Ildikóhoz eljuttatott kérdésekre a válaszokat.
Kedves Győző és Ági! Én következetesen végigviszem, amit elkezdtem, de nem kívánok Domokos Győzővé válni. Ez azt jelenti, hogy nem engedem meg magamnak, hogy bármilyen indulatok magukkal ragadjanak és ezek vezessenek. Nem tudok és nem is akarok a bőrömből kibújni. Ha nektek nem tetszik az, ahogyan én intézem az ügyeket, hát sajnálom. Nem kívánok mindenkinek megfelelni, a jelenlegi intézményvezetőknek pedig végképp nem. A munkavállalók érdekeit csak úgy lehet képviselni, ha szóba állunk egymással.
Természetesen rákérdezek minden általad leírt "rágalomra" is!
A kioktatást köszönöm, nem sértődtem meg, de így folytatom tovább.
Sümeghiné"

Bár a levelet  kedves ismerőstől kaptam, most mégis mint a Szakszervezeti vezetőnek címzetten válaszolom meg, éppen az eltérő nézőpontunk alapján.

Tisztelt Szakszervezeti Titkár Asszony! Kedves Sümeghiné!

Ahhoz, hogy valakivel nem hajlandó az ember kibékülni (de különösen megbékülni) korántsem kell összeveszni, elég ha nem tudunk azonosulni az illető álláspontjával. Ön a baon.hu oldalon közzétett egy hozzászólást, amely a múlt lezárásáról és a jövőbe való előretekintésre irányulóan szólt, nyugalomra és csendre intve a felindultságukban indulatosan hozzászólókat. 

Ez ugyan szép és nemes gondolat (lenne) ha nem kerülte volna el a figyelmét, hogy a mesének sem akkor van vége, amikor a hétfejű sárkánynak levágják az egyik fejét. Azoktól az emberektől meg különösen nem várható el a megbocsátó elhallgatás, akiknek egy-egy testrészét éppen a levágott fej harapta le korábban, hiszen ők azért látják, hogy a sárkány (ha egy fejjel kevesebbel is) még tovább él, a maradék 6 fejéből változatlanul még mindig tüzet okád az őt megközelíteni merészelőkre. (Kósa István pedagógus is így, ennél a tűznél "perzselődött" meg, a sebeire kapott (Páfrányos) kenőcs csupán fájdalmait enyhíti, de nem mulasztja azokat igazán.)

Véleményem szerint az Ön által említett tárgyalások valóban szükségesek és indokoltak ugyan, csak nem a megbocsátás, hanem az elkövetett bűnök miatti számonkérés és felelősségre vonás alapján, mert itt a szép szó semmire nem elég, abból nem igazán értenek!

Nem hinném, hogy engem bármikor is indulatok vezéreltek volna, hiszen engem kívülállóként semmiféle sérelem nem ért, én csupán kötelességemnek éreztem fellépni a magukat megvédeni nem tudó, arra képtelenek érdekében. 

Azon viszont érdemes lenne Önnek is elgondolkodnia, hogy miért nekem és miért csak nekem, ráadásul itt nem elsődlegesen a szakszervezeti témákról van szó, hanem a gyermekekről és az ő érdekeikről! majd csak azután és azokat követően beszélhetünk a többiről. 

A gyermekek azonban valahogy háttérbe szorulni látszódnak számomra, gondoljunk csak a kötelezően elrendelt edzés következményeire, amit senki sem tartott indokoltnak szóvá tenni! Nem szakszervezeti tag, így szóra sem érdemes? Valahogy egyre inkább úgy tűnik számomra, hogy mindenki inkább csak egy szeletet szeretne kiragadni magának ebből a "részsikerből" ahelyett, hogy azt az azzal valóban érintett gyermekekre vetítené. 

Milyen kedvező változásai lettek a gyermekek számára a történteknek? Még mindig a volt igazgatónő a gyámjuk! (komolyan! nézzen csak utána) a közpénzek elherdálása terén sem tudok változásról, de a gyermekek sorsa sem lett egy szemernyivel sem kedvezőbb! Visszakerült volna talán körükbe a szeretett pedagógusuk? Dehogy, mert fontosabb egy középvezető óhajának kényszerű teljesítése, mint a gyermekek pszichés egyensúlya. Történtek e változások a gyermekek ellátása terén, nagyobb figyelem kíséri sorsukat? Aha! Robikáét kiemelten, "megy is a levesbe" Soltra? mert ki merte nyitni a száját, hogy mi volna neki jó!

Szóval kedves Szakszervezeti Titkár Asszony! Valóban nem kell Önnek dr.Domokos Győzővé válnia (már bocsika, de vagy Győző, vagy dr. Domokos Győző! Ön se ijedjen meg a dr. címtől, nem harap!) csak még véletlenül se szíveskedjen elfeledkezni arról, hogy én nem a dühöngőbe bezárt szakszervezeti tag dolgozók, hanem az oda bezárt szerencsétlen, kiszolgáltatott gyermekek érdekében léptem fel! Én egyedül, miközben Önök dolgoztak abban az intézményben ahol mindezek előfordulhattak, Önök közül mégsem volt egyetlen sem, aki tett volna mindezek ellen! Igaz voltak munkaügyi jogsértések is, de ne feledkezzünk meg az alapról, vagyis a GYERMEKEK érdekeiről, amelyen nem igazán változtat a szakszervezeti vezető "vergődése" a különböző hivatalok előtt.

HA MAJD BÁRMELYIK DOLGOZÓ VAGY SZAKSZERVEZETI FUNKCIONÁRIUS ODATESZI A GYERMEKEK ÉRDEKÉBEN TETT FELJELENTÉSÉNEK SAJÁT NEVÉVEL ELLÁTOTTAN ALÁÍRT MÁSOLATI PÉLDÁNYÁT AZ ÉN PÉLDÁNYAIM MELLÉ , AKKOR, DE CSAK AKKOR MAJD ELISMEREM HOGY MEGTETTÉK AMI A KÖTELESSÉGÜK, ADDIG VISZONT MINDEZ NEM TÖBB SZÁMOMRA MINT CSUPÁN  EGYÉNI VAGY CSOPORTÉRDEKEK ÉRVÉNYESÍTÉSE! 

MAJD HA ANITA ÉS A TÖBBIEK IS MEGBOCSÁTANAK, AKKOR LEHET HELYE AZ ELNÉZÉSNEK, ADDIG CSAK A SZÁMONKÉRÉS INDOKOLT! 

MINTHA ABBAN A NAGY HÁBORÚSDIBAN EL TETSZETT VOLNA FELEDKEZNI A GYERMEKEKRŐL TISZTELT SZAKSZERVEZET TITKÁR ASSZONY!

Amúgy meg kedves Sümikém! nem értem, hogy a baon-ra miért tetted ki ugyanezt a levelet, hiszen én oda nem írtam, így ott Neked nem volt mire válaszolnod, így aki olvassa, az azt sem tudja, hogy miről is szól az egész! Látod, ebben sem tudlak "követni"! Győző