A MAGYARÁZAT AVAGY A KORREKTSÉG SZERINTEM! AZ ÜGYET KELL "FUTTATNI" NEM SAJÁT MAGUNKAT!

Többen is értetlenkedtek azon, hogy miért is adtam teret a blogomban a Sümeghiné és köztem fennálló nézetkülönbség taglalásának. Ennek számos oka volt, amikre most megpróbálok rámutatni:

Az első és legfontosabb az, hogy egy CSAPATMUNKÁBAN NINCS ÉS NEM IS LEHET ÉN/TE HANEM CSAK A MI! Ebből következően nincsenek kiemelt egyéni eredmények (nincs ünnepélyes díjátadás, díszpolgárválasztás és hasonlóak) az ügyhöz legkevesebbet hozzátevő is fontos fogaskerék, az egésznek egyik alkotó része, amelynek hiányában bizony akadozhat is a "rendszer". (így aztán amikor egy "összeröffenés" első 5 perce csak azzal telik, hogy valaki elkezdi ismertetni, hogy ő eddig mit és hogyan, hát akkor én akár udvariatlanul is, de közbeszólok, hogy az üggyel foglalkozzunk! még ha ez az "előadónak" nem igazán nyeri el a tetszését)

A második az, hogy szerintem a VITA (kulturált emberek között) mindig is előre vivő, legalábbis annak kellene lennie. Fontos megismerni a mások véleményét, álláspontját ahhoz, hogy azok figyelembe vételével alakítsuk ki álláspontunkat, nem pedig csupán a saját szemüvegünk által láttatottak szerint. Nem én vagyok az, aki nem tudom, vagy nem vagyok hajlandó más véleménye elfogadására, figyelembe vételére, ellenkezőleg! de csak akkor ha meggyőző érvekkel áll elő az illető. A kellő hozzáértés nélküli "érveléseket" az "előbb tanuld meg, hogy miről beszélsz, csak azután vergődjél" szöveggel valóban elutasítom!

A harmadik a SZEREPVÁLLALÁS! A kezdetektől fogva hangsúlyoztam, hogy az ellenfél (sőt az ügyben egy időben még akár ellenségről is beszélhettünk) vezérével szemben magunknak is VEZÉREGYÉNISÉGGEL kell(ene) rendelkeznünk, aki nyíltan szemben kiállva hajlandó és tud is ütközni a másik oldal vezérével. Sümi számos alkalommal valóban mondta nekem, hogy ő nem ilyen habitusu, ő erre nem képes és én valóban számos alkalommal "javasoltam" neki, hogy akkor mondjon le és adja át a helyét arra alkalmasabbnak. (Ha pedig nincs ilyen személy, akkor az egész küzdelem felesleges és értelmetlen, mert nincs kiért és miért!)

A negyedik a SZEREPTÉVESZTÉS! A szakszervezeti titkári poszt nem azonos egy igazgatóéval, így a módszerek is eltérőek! Amíg az igazgató vezeti és irányítja az igazgatottakat, addig a szakszervezeti vezető csupán képviseli a mögötte álló tagságot! Nem ő dönt a helyükben és nevükben, minden egyes cselekedetét a tagsággal való egyeztetés kell megelőzzön! de azután (ha nem is mindenáron a MÁV-os GASKÓ-féle harcos módon, de azért valami hasonlóan) kiállni, ütközni, harcolni kell helyettük nevükben és őket képviselve. Szerintem a Sümi-féle titkárkodás nem (ahogyan korábban a Sávolt Ági-féle sem, volt vele is bőven vitám ebből, de csak baráti jelleggl, nem pedig dühös acsarkodás!) korántsem felel meg ezen követelményeknek, mert jóval inkább amolyan igazgatós irányításféle, semmint előzetes egyeztetésalapú képviselet, hogy a harcosság hiányát most ne is említsem. Nem a szakszervezeti vezető kell, hogy megmondja a tagság számára a "tutit", hanem ő csak végrehajtja a tagság döntése alapján rá testált feladatokat! (nekem túl sok, egyéni, a tagsággal történt előzetes egyeztetés nélküli intézkedésnek tűnik a számos "ezt intéztem, azt intéztem" különösen az arról szóló tájékoztatások hiánya miatt)

Az ötödik indokom a szabad VÉLEMÉNYALKOTÁS!  Nehogy már a mi oldalunkon se mondhassa el bárki szabadon a saját véleményét, különösen, hogy azt senkinek nem kötelező elfogadnia. Nekem ez a véleményem, el is mondom, tojok rá, hogy tetszik-e az illetőnek vagy sem! Ha nem érti meg, hogy éppen az ő és az ügy érdekében nem a háta mögött, vagy nem elhallgatva, hanem éppen a nyílt véleményalkotással őt is megtisztelve, hát az akkor az ő baja, füstölögjön csak, én a saját oldalunkon levőkkel szemben sem udvariaskodom hamis népszerűségért cserébe. Hogy olyan lennék, mint a Csernus Imre? Na és akkor mi van? Senkinek sem kötelező elfogadnia, senkire se kényszerítem rá hatalmi szóval az akaratomat, csak nyíltan kimondom! Ja, hogy ez szokatlan és meglepő mert nem ehhez szoktak? 

A hatodik a MÓDSZER! Nem a folyosón, vagy a már régről ismert igazgatói irodában kell négyszemközt pusmogni Valikával, hanem a tagság előtt nyíltan kiállva feltenni a kérdéseket! IGEN! KIKÖVETELVE tőlük a válaszukat, amikre tisztükből adódóan kötelesek. Írásban feltett kérdésekre írásbeli válaszadás? Hát ez olyan komolytalanul laikus, amatőr, hozzá nem értő megoldás, hogy önkéntelenül is felmerül az emberben a kérdés: mégis kinek jó ez így? mert a tagságnak biztos, hogy nem! Csak a NYÍLT, HARCOS KIÁLLÁS a szakszervezeti vezetőtől elfogadható egyetlen módszer, minden más egyéb csak a másik oldalt segítő! Ha pedig valaki erre nem képes, akkor ALKALMATLAN az általa betöltött tisztségre, neki magának is le kell(ene) vonnia a megfelelő következtetéseket.

Végezetül pedig az utolsó hetedik (mert ugye GONOSZ vagyok) indokom az, hogy a pályára csak később érkező, a már megkezdett küzdelembe csak utólag bekapcsolódó játékos a (mástól ellesett/eltanult) pár jól sikerült megmozdulását követően nehogy már azt higgye, hogy ő egyben a bíró is, aki nem csupán az ellenfél, de még a saját csapatából is azt küld le és akkor amikor ő akarja és neki tetszik, vagyis MINDENKINEK TISZTÁBAN KELL LENNIE A SAJÁT FELADATÁVAL, SZEREPÉVEL ÉS HELYÉVEL! mitha ezzel egyeseknél még mindig probléma lenne még a mi oldalunkon is! vannak akik nem ébrednek fel és rá, hogy mit is kellene tenniük, mások pedig túlértékelik a saját szerepüket, eredményeiket!

Bár ez utóbbi megjegyzésrész valóban olyan "Csernusos" de azért 100 %-san tőlem származó! (amúgy meg nem is én hasonlítok a Csernus Imrére, hanem ő ÉNRÁM! vagy legalábbis próbálkozik vele)       Detonator