"Egyébként kedves incorruptus, azért nem volt átadás-átvétel, mert a vezetőség (megye?) meg van róla győződve, hogy Kimpián visszajön februárban, ahogy lezárul a nyomozás. Ennek a véleményüknek gyakran hangot is adnak. Ha pedig ez megtörténne, akkor tényleg "vége a civilizációnak"(dr. Radványi után szabadon)"
2010. november 29. 21:10
Na akkor tisztázzuk le ezt a nyomozás lezárás témát! A rendőrségi vizsgálat (a nyomozás) lezárta alkalmával a rendőrség vagy megszünteti a nyomozást (bűncselekmény hiánya, bűncselekmény elkövetése bizonyíthatóságának hiánya, vagy büntethetőséget kizáró ok miatt) vagy pedig a nyomozás során keletkezett iratanyagot vádemelési javaslatával átadja az ügyészségnek.
Nézzük, van-e akárcsak parányi esélye is annak, hogy ebben az ügyben elmaradjon a vádemelési javaslat?
A kérdés megválaszolásához elsődlegesen azt kell tisztázni, hogy történt-e bűncselekmény? Az egyesekben e téren felmerülő kétségeket az okozza, hogy nem a megfelelő (objektív) nézőpontból kiindulva kezelik a problémát, hiszen vagy Kimpián felmentésében reménykednek, vagy attól való félelmükben bizonytalanok az elbírálásban. A megoldás viszont pofonegyszerű, elég ha csak a sértetti oldalról, vagyis a bezárattatást elszenvedni kénytelen volt gyermekek oldaláról nézve ítéljük meg a történteket.
Mindenekelőtt tisztázandó, hogy még a teljes szülői felügyeleti joggal rendelkező is súlyos bűncselekményt (kiskorú veszélyeztetése) követne el akkor, ha saját (akár nem is fogyatékos) gyermekét bármely okból így elkülönítetten elzárná. Ebből következően egy oktatási intézményben még kevésbé lehetséges ilyesmit elkövetni, csak a szülői felügyeleti jogok hiánya miatt más a cselekmény minősítése. (ezért tettem személyi szabadság megsértése bűncselekmény miatt a feljelentésemet)
Nem részletezve az elkülönítő helyiség csupán csak középkori szintet megütő embertelen állapotát, valamint az éppen a belső naplóbejegyzésekkel cáfoltan állított állandó felügyelet hiányát, elég ha csak a bezárattatások akár még a naplóbejegyzésekkel is igazolt indokait nézzük.
Egyértelmű ugyanis, hogy az "elkülönítésekre" korántsem az állított "ön- és közveszélyesség" miatt, hanem inkább, sőt szinte kizárólag büntetési, illetve kényelmi okból került sor.
Ugye a "hangoskodott, ezért visszavittem a tornaszobába" naplóbejegyzés nem igazán az ön- és közveszélyesség valamely megnyilvánulási formáját tanúsítja, mint ahogyan a "szárazkenyér és víz" terápia sem annak kivédésének eszköze.
Egyértelmű ugyanis, hogy az "elkülönítésekre" korántsem az állított "ön- és közveszélyesség" miatt, hanem inkább, sőt szinte kizárólag büntetési, illetve kényelmi okból került sor.
Ugye a "hangoskodott, ezért visszavittem a tornaszobába" naplóbejegyzés nem igazán az ön- és közveszélyesség valamely megnyilvánulási formáját tanúsítja, mint ahogyan a "szárazkenyér és víz" terápia sem annak kivédésének eszköze.
Volt-e jogszabályi lehetőség a gyermekelzárásokra? NEM! Ez lett volna az előírt/lehetséges kezelési módja még akár az ön- és közveszélyes magatartást tanúsító gyermeki magatartásnak? NEM! Pszichiátriai részlegen kívül bárhova máshova bezárható-e az ilyen magatartást tanúsító személy, legyen az akár kisgyermek? NEM!
TÖRTÉNT-E AKKOR AZ ELZÁRT GYERMEKEK SÉRELMÉRE BŰNCSELEKMÉNY? IGEN!
Bizonyítható-e a bűncselekmény elkövetése? Bizony, mind a tanúvallomások, mind a sértetti előadások, mind pedig az ügybeni dokumentációk elégséges bizonyítékul szolgálnak a bűncselekményre.
Büntethetőséget kizáró ok áll-e fenn? Bár valóban elmebeteg ötlet volt ez a dühöngő, ez azonban nem mentesít a büntetőjogi felelősségre vonás alól, ahogyan a "nem tudtam, hogy ezt nem szabad" védekezés sem. Van-e szerepe annak, hogy számosan csak a munkáltatói utasításnak eleget téve zárták be a dühöngőbe a gyermeket, vagy őrizték csupán a más által oda korábban bezártat? A büntetőjogi felelősség megállapíthatósága esetében csekély, a kiszabásra kerülő büntetés meghatározása során viszont kiemelt. (mert ugye azért a józan észt semmiféle munkáltatói utasítás nem írhatta volna felül, ellenkező esetben a gyermeket az udvaron lelövő is védekezhetne akár azzal, hogy ő csak munkáltatói utasítást hajtott végre a gyermek "lecsendesítése" érdekében)
Szóval jó ha felkészülnek az érintettek, hosszas büntető eljárásbeli procedúra elé nézhetnek számosan, gyanúsítottkénti, majd vádlotti minőségükben. (Persze lesznek azért páran, akiknek csekély mértékű vétkességére tekintettel az ügyészség mellőzni fogja a vádemelést, de sokan azért erre ne alapozzanak! A "Nürnbergi csapatnak" több esélye volt!))
Milyen következményekkel jár majd mindez a munkáltatói utasítást ellenkezés nélkül, szolgai módon végrehajtókra nézve? A megbélyegzettségük mellett állásvesztés, komoly anyagi kiadással járó bűnügyi költségterhek, tiszta erkölcsi hiánya. Persze ebbe a körbe nem tartozik bele az "ötletgazda" és pár főkolomposa, ők korántsem ússzák meg ennyivel!
(teljesen magánszemélyként én azért hiányolni fogom, hogy az ügyben a "nem, nem, nem, nem, nem volt dühöngő! Felháborító ez a bosszúhadjárat" nyilatkozó, a "legfeljebb csak 3 alkalommal, novemberben utoljára, ... 2-3 volt dolgozó lejáratókampánya" szöveget eleresztő minden bizonnyal semmiféle "elismerésben" sem fog részesülni a valójában egy bűncselekmény eltussolására irányuló igen aktív közreműködése miatt, pedig - hogy stílszerűek legyünk az Elnök úrral szemben - "ez is megérne egy misét"!)
