Valami ilyesféléről beszéltem! ha egy édesanya gyermekét bevinnék a pszichiátriára, akkor minden bizonnyal naponként meglátogatná, a kedvenc kajcsiját vinné be neki, na és persze rendszeresen érdeklődne a gyermeke gyógyulása felől.
Kizártnak tartom, hogy hozzájárulna ahhoz, hogy a gyermekét "leszedálják", hogy élőhalott zombit "gyártsanak belőle, csakhogy mielőbb "kiadhassák" az osztályról.
Én úgy tudom, hogy egy kórházból gyógyultan szoktak távozni az emberek, így a szinte öntudatlanságig legyógyszerezett állapotot semmiképpen sem tudom gyógyult állapotnak elfogadni. A hírek szerint Márk "gyógyulása" is ebbe a kategóriába tartozó, az egyébként életerős gyermeknek "gyógyult állapota(?) még a lépcsőzést is megnehezíti számára. Azért furcsa mindez számomra, mert Márkról mindeddig csak azt hallottam, hogy szinte ő a legkevésbé fogyatékos, inkább törődést, szeretetet, de legfőképpen figyelmet igényelne, semmint gyógyszereket.
Persze a gyógyszer beadás valóban sokkal egyszerűbb feladat, mint a vele való személyes foglalkozás, ahhoz ugyanis semmiféle képzettség nem szükséges.
Korábban a "borbély" volt a leggyorsabb hírforrás, ha nem is mindig hiteles, de alapos és szórakoztató, így nem értem, hogy pl. miért nem az intézményi borbély (bocsika, női megfelelője: fodrász) beszélget el vele naponta, hiszen beszélni azt tud, ha nem is hitelesen de sokat biztosan, ráadásul Márk esetében annak még értelme is lenne. Nem az lenne az elsődleges, hogy Márkot bevezesse a kvantummechanika rejtelmeibe, elég lenne, ha csak egyszerű napi szinten foglalkoznának a gyermekkel.A dühöngő törölve, jön helyette akkor a leszedálás? pedig valószínűleg elég volna egy kis törődés, figyelem is. Ráadásul Márknak még azt a "lesütött szemű szégyenkezős" szöveget is el lehetne mondani úgy, hogy - mivel nem értené annak értelmét és tartalmát (ő se!) - legalább lenne egy valaki, aki nem esne hanyatt tőle.
3 megjegyzés:
Vincze Tiborné pedagógiai ismereteire hagyatkozva mi lesz a következő terápia? Homoszexualitást ivartalanítással gyógyítani?
Itt már az is előfordulhat.
Ilyen hozzáállás mellett.
A gyereket lehet sajnálni, mint minden esetben, ami az intézményben történik, történt. Ez már korábban is leíródott, ott mindennek értük kellene történni. Ez az ami nem igen került szóba. Azért működhetnek az ilyen jellegű oktatási-nevelési-fejlesztési intézmények, mert élnek közöttünk olyan gyerekek, fiatalok ( családban, állami gondozásban ), akiknek különleges, speciális - az oktatási törvényben pontosan meghatározott oktatásra-nevelésre-fejlesztésre van szükségük. Ha ők nem lennének, nem kellene ilyen intézmény sem. Azaz miattuk működnek,miattuk van munkahelyük azoknak, aki ott dolgoznak. Ezt bizony nagyon figyelembe kellene venni! Helyben is, a fenntartónak is, illetve a GYIVI-nek is, a Gyámhivatalnak is, mert ez egy lánc... Ha mindenki tenné a törvényben előírtaknak - (kötelesség, megbizatás, szakképzettség / ha van!/,elhivatottság ) - megfelelően a dolgát, nem kerülhetne ilyen még inkább kiszolgáltatott helyzetbe egyetlen gyermek, fital sem az ilyen speciális intézményben. De nagyon keveseket érdekel ez, ami a fiatallal történt! A leírt megjegyzés szerint - nem érzékelhetően. incorruptus
Megjegyzés küldése