Az igazmondás bajnokai?

Csak a gyerekek nem számítottak!

2010. december 3., péntek

PEDIG ÉN ELŐRE SZÓLTAM, HOGY CSAK AKKOR HAZUDJON VALAKI HA TUD IS!

Mi szükség van a hazudozgatásra kedves ellenbloggerünk? Akik olvassák, azok szinte mindegyike tudja, hogy egy nagy kamuzás az egész szövegelés, tele hazugságokkal, csak azért, hogy kedvezőbb (értelmesebb) színben tüntethesse fel magát a valóságnál. Aki nem tudja, az esetleg elhiszi, de azért nagy "bátorság" ilyesmiket állítani:

Idézet a blogból:

"A következő feljegyzést én készítettem még, mint gyermekvédelmi felelős 2006 június 16-án.
Hozzáteszem én még ekkor ilyen gyermektámadást soha életemben nem láttam, pedig ekkor már 10 éve ezen a területen dolgoztam, igaz nem értelmileg akadályozottakkal, hanem tanulásban akadályozott gyermekekkel"

Ha-ha-ha, hi-hi-hi! Ez nagyon vicces, csak éppen nem igaz! Számoljunk csak: 2006 mínusz 10 év = 1996 tehát akkor 1996 óta foglalkozna gyermekekkel? 

Nézzük akkor ezt az állítólagos "ezen a területen"-t mondjuk az igazgatói pályázatban saját maga által leírt munkahelyek alapján:

1996-1998 Pándy Kálmán Kórház Intenzív Osztály (ápoló)
1998-2000 Pszichiátriai Betegeket ellátó Szociális Otthon (szociális munkás) 

na és persze közben még egy gyermek is világra jött 2003-ban, így aztán igencsak nehezen jönne össze az a már 10 éve ezen a területen, de ez nem okoz gondot, csak a megszokott hazugság és már rögtön meg is van az a 10 év. De miért csak 10? miért nem 25? minek aprózgatni? Ez lenne a vezetői alkalmasság egyik eleme, hogy szemrebbenés nélkül tudjon valaki hazudni, a tényeket megmásítani, vagyis hülyének nézni mindenkit? mert ez nagyon megy, ellentétben azokkal a fránya munkaügyi jogszabályokkal!

Ha személyeskedni akarnék, felrakhatnám ide a szeretett bloggerünk egész élettörténetét, jól ismert előttem már annak szinte minden egyes jelentős mozzanata, de (az "éjszégsztajos" SMS ellenére) magánszemélyként továbbra sem téma számomra, csupán bármely vezetőnek alkalmatlanként.

7 megjegyzés:

Névtelen írta...

Olvasva a 10 év megjelölt munkaviszonyt, s Detonátor megjegyzését hozzá, hangosan nevettem családom meglepetésére. Kérdésükre felolvastam nevetésem okát, mire igen vidám hangulat kerekedett otthonomban. Szóval, ez a "bakizgatás" ha másra nem is volt jó, ez a korábbi bemutakozást elfeledő, újabb "bemutatkozás" K.I. részéről munkaviszonyát illetően - arra jó volt, hogy vidámság kerekedett családi körben, ebben az esti órában. :-))))))) Így igazolja K.I., hogy mennyire hihető mindaz, amit blogjában leír. Csak így tovább K.I.!

Névtelen írta...

Győző barátunk kezd igazán szánalmasan magára maradni. Lassan a lufik mind kipukkannak.:)))))

Detonator írta...

22:53-nak! Kezdek szánalmasan magamra maradni? Én nem a magam, hanem a gyermekek, a jogsértettek ügyében léptem fel, az eredménye(m) pedig közismert. Talán az Önök bármelyikének blogját olvasták több, mint 15 ezren? Még egy sima levelet sem tudnak normálisan megfogalmazni, nemhogy értelmes dolgokat előadni. A volt vezetőjük blogjában írottak kiválóan tanúsítják mindezeket! "Alacsony tolerancia tűrőképesség"? és ezzel az értelemmel volt a főnökük? akkor milyenek lehetnek a beosztottak, akiknek ő dirigálhatott, hogy még mindig tőle várják a megváltásukat?
Csak egyetlen lufi volt itt, a Kimpián-féle, na az valóban kipukkadt! Amúgy meg azért óvatosan ezzel az éledező vidámkodással, talán érdemes lenne előbb a jövő héten újabb gyanúsítottá váló vezető véleményét ehhez kikérni! hátha ő másképp gondolja!

Névtelen írta...

Tudja Győző ez nézőpont kérdése, kinek mi az eredmény.
Ha önnek az eredményt jelent, hogy egy dinamikusan fejlődő intézményt úgy igyekezett lejáratni, hogy politikai támogatást összefűzte az önös pitiáner érdekével akkor ön egy sikeres embernek érezheti magát. Komolyan annak érzi magát? Komolyan azt érte el amit akart? Ezt akarta? 23 embert tönkre akart tenni, azért, hogy az élettársa miatt bosszút álljon az igazgatón? Akkor miért nem rajta állt bosszút, miért minket akar tönkre tenni? Vagy a cél szentesíti az eszközt? Csakugyan jól érzi magát a bőrében?

Névtelen írta...

A magányos Farkas
Talán nem túlzó, ha azt mondom, ennek a fiúnak egy barátja sem volt, két-három felnőtthöz kötődött igazán. Az igazgatóasszony és ő sosem voltak jó kapcsolatban, a gyerek elutasította. Valószínű, hogy Ő, érzékenységénél fogva hamarább megérezte annak hamisságát, álságosságát. Igencsak aljas dolognak tartom, hogy egy ilyen érzelmileg súlyosan sérült gyerek életének kálváriáját használja fel valaki, tetteinek mentségére, igazolására és nem ferdítené el a tényeket, nem lenne tele csúsztatásokkal! Mi is történt a Dobó körúton? Van egy állami gondozott, értelmileg sérült gyerek, aki kimenőn van, több gyerek körbeveszi, inzultálja bőrszíne, fogyatékossága miatt. Mit tesz Ő erre? Elkezd hencegni rémtetteivel, s közli most is van nála ilyen eszköz, s ha nem hagyják békén használni is fogja. Ugye tudjuk, hogy mindez csak kitaláció a gyerek részéről, a sztorit védekezésül használta. Bizonyítja ezt az is, hogy továbbra is nyugodtan üldögél a padon. Képességeinél fogva nem lát ebben a megnyilatkozásában semmi rosszat, s csak a járőr elöl fut el. K. I. jegyzőkönyv kiegészítése, az ő agyszüleménye. A fiú folyamatosan kérte, hogy szeretne elkerülni, vissza abba a városba , megyébe ahol született, ahol szülei élnek. Kapaszkodót keresett. Sajnos szülei erre azok alkalmatlanok voltak. Talán, ha a felügyelő azt mondta volna neki, hogy légy szíves most vacsorázzál, s ha majd felmegyünk a kollégiumba elmesélheted milyen szörnyűségek történtek veled abban a faluban. A hangnemet, a hangsúlyt, nem minden gyereknél lehet egyformán alkalmazni. A fiú fokozottan érzékeny volt arra, hogy hogyan szólnak hozzá. Ezt a felügyelő is jól tudta. S végül az ominózus ballagási történet! Az állami nevelt gyerekek pszichésen nagyon nehezen élik meg, hogy a szülői háttérrel rendelkező társaik hazamehetnek, nekik pedig maradni kell, nincs hová menniük, nem kellenek senkinek. Ezen a napon úgy dél körül a gyermekvédelmi felügyelő az ebédlőben beszólt a gyereknek, (biztos volt oka rá) aki feldühödött ezen és majdnem felborította az asztalt, majd szitkozódva ment ki az udvarra. Gyermek védelmisünk meg az ismert stílusában követte. Gondolom, ezt nem kell bemutatni. A blogban mindenki hallhatta. A fiú ténylegesen felé dobta a padot s nekivágta az említet kukát az ebédlő oldalának, az abból kihullott szeméttel dobálta annak ablakát és trágár szavakat kiabált. A gyermek védelmis rohant az igazgatói irodába, hogy rendőrt, mentőt hívjon. A kollégium vezetője kérte, hogy várjon vele, majd ő kimegy és beszél a fiúval. Perceken belül sikerült neki lecsendesíteni. Közben a gyermek védelmis mégis telefonált a rendőrségnek ill. a mentősöknek. Mire azok kiértek a fiú már teljesen nyugodt volt, az eldobált szemetet is összeszedte. Mai napig sem értem miért kellett elvitetni, az orvosi vélemény ellenére a szükségesnél tovább kórházban tartatni s még egy gyógyszerrel többet adatni. MINTHA K.I. ÚGY NYILATKOZOTT VOLNA ERRŐL: A GYEREKEK TÚL VOLTAK GYÓGYSZEREZVE, AMIKOR Ő ÖT HÓNAPPAL AZELŐTT A JUHARRA ÉRKEZETT! Talán ennyi, így röviden.

Névtelen írta...

Én láttam ezt az esetet.Szerencséje volt akkor K.I-nek ,hogy nem találta el a vas kukával a fejét a gyerek.De futót is a gyerek elöl mint a nyúl, nehogy eltalálja a kuka.És közben ordibált,mint akinek elmentek otthonról.Ha nem szólt volna a gyerekhez olyan hangnemben talán ez nem történt volna meg.De a gyerek nem szerette K.I.kót.

volt dolgozó

Névtelen írta...

K.I nek hazugság az egész élete! Úgy hozzá szokott már a hazugságokhoz,hogy nem bírja magát leállítani.De a megbízott Igazgató felszólíthatná,hogy a gyerekek nevével viselkedéseinek írásával hagyjon fel.Magát járatja le ezekkel az írásaival.Meg következtetni enged a jelenlegi vezetés alkalmatlanságára is.Erika