"sajnos sem én sem a kollégáim eszköztárában nincs hatékonyan alkalmazható módszer a pszichiátriai problémával küzdő értelmileg akadályozott gyermekek megfékezésére, dühroham esetén. Örömmel fogadnánk, ha segítségünkre lennének a dührohamok okozta problémák megelőzésében, megoldásában. Nagyon szeretnénk hatékony, törvényes a gyógypedagógia szakma által elfogadott módszert találni ezen esetek kezelésére"
Hát én ugyan (sajnos) semmiféle képzettséggel nem rendelkezem a gyógypedagógia terén, de a józan paraszti ész is azt mondatja velem, hogy inkább a gyermek dühromainak megelőzésére, semmint annak "kezelésére" kellett volna nagyobb figyelmet fordítani. Több szeretet, gondoskodás, figyelem a gyermek felé, és akkor nem a dührohamok okozta problémákat, hanem már magukat a dührohamokat is meg lehetne előzni. Ráadásul ez hatékony is, törvényes is és a gyógypedagógia is (el)ismeri. (sőt ha jól tudom, ezt is oktatja)
Szerintem alapvetően azzal a szemlélettel van itt igazán gond, hogy egyesek szinte természetes hozzátartozójának tekintik a fogyatékos gyermek dührohamát, mintha az a gyermekből belülről jönne, nem pedig a külső környezeti hatások által kiváltottan, kiprovokáltan. Persze annak, aki egy pszichiátriai betegek otthonából téved ide, korábban "elmebetegekhez hozzászokva", annak (különösen, hogy még saját magának is van egy komoly "difije") nehéz lenne megértenie, hogy ezek a gyermekek nem betegek (különösen nem dühöngő ápoltak) hanem csak értelmi fogyatékosok. Talán, ha ezt fel tudná ismerni, képes lenne felfogni és megérteni, akkor talán rájönne, hogy a Juhar az korántsem az eleki elmebetegotthon, itt a kényszerzubbony csak egyetlen kiskosztüm helyettesítésére jó és való!
Mindaddig, amíg valaki abban a barom hitben él (mert tanulni ugye dög lusta volt) hogy létezik "fogyatékosságból eredő magatartászavar" addig az ő szemében minden fogyatékos egyben elmebeteg is!
Amúgy meg nem értem ezt az időbeli ugrást, történések ismertetése 2004-től kezdődött, volt 2005, sőt 2006 is, de mintha kimaradtak volna a valódi (rém)történések időpontjainak taglalása, az a fiatalos lendületű (ámok)futás időszaka! De amíg élünk, remélünk, hátha egyszer arra is sor kerül?!
Hogy nem csak én gondolom másképpen: Hozzászólónk írta!
Hogy nem csak én gondolom másképpen: Hozzászólónk írta!
"Csak ámulok, hogy miket válaszolt a Nyílt levélre az állásából felfüggesztett igazgatóasszony?
"Félrevezette Önöket a média és néhány sértett kolléga! Ki vezette félre a médiát? ki mutatta a dühöngő helyett a gyógytorna szobát? (Azt hittem rá is pattan labdára:)))
" A média a sajtó torzít"! akkor az igazgatóasszony is torzít az esetek bemutatásánál?
Ha nem igazak azok az állítások, hogy dühöngőbe zárt gyerekeket, akkor miért a meggyanúsítás?
Aha! "Az igazság kiderítésében sok mindent meg fog tenni"! Mit tesz meg? Letagadni nem tudja a sokszor többnapos elzárásokat, a vizen- kenyéren tartást, az igazgatói szobában étlen, szomjan eltöltött óráit a gyereknek.Azt a hangnemet sem amit használt velük szemben!
Önnek Ildikó csak egyféle problémamegoldó modellje volt, az pedig a gyerekek elzárása! Ön együttműködő lenne? Kivel? Azokkal a gyógypedagógusokkal akiket a blogjában minősített? Mit sajnál? Hogy nem beszéltek a Nyílt levél megjelenése előtt Önnel? Azokat a gyerekeket miért nem sajnálja akiket (tök mindegy, hogy miért?)ön a dühöngőbe zárt vagy záratott?
Azért egy kérdésre jó lenne ha válaszolna: dühöngés előtt, vagy után történt a bezárás? Megelőzésként alkalmazta, vagy büntetésként? Mert én ezt a Teréz anyu szöveget nem veszem be, s nagyon bízom benne, hogy az ügyészség sem!"
"Félrevezette Önöket a média és néhány sértett kolléga! Ki vezette félre a médiát? ki mutatta a dühöngő helyett a gyógytorna szobát? (Azt hittem rá is pattan labdára:)))
" A média a sajtó torzít"! akkor az igazgatóasszony is torzít az esetek bemutatásánál?
Ha nem igazak azok az állítások, hogy dühöngőbe zárt gyerekeket, akkor miért a meggyanúsítás?
Aha! "Az igazság kiderítésében sok mindent meg fog tenni"! Mit tesz meg? Letagadni nem tudja a sokszor többnapos elzárásokat, a vizen- kenyéren tartást, az igazgatói szobában étlen, szomjan eltöltött óráit a gyereknek.Azt a hangnemet sem amit használt velük szemben!
Önnek Ildikó csak egyféle problémamegoldó modellje volt, az pedig a gyerekek elzárása! Ön együttműködő lenne? Kivel? Azokkal a gyógypedagógusokkal akiket a blogjában minősített? Mit sajnál? Hogy nem beszéltek a Nyílt levél megjelenése előtt Önnel? Azokat a gyerekeket miért nem sajnálja akiket (tök mindegy, hogy miért?)ön a dühöngőbe zárt vagy záratott?
Azért egy kérdésre jó lenne ha válaszolna: dühöngés előtt, vagy után történt a bezárás? Megelőzésként alkalmazta, vagy büntetésként? Mert én ezt a Teréz anyu szöveget nem veszem be, s nagyon bízom benne, hogy az ügyészség sem!"
Csak gratulálni tudok ehhez az esszének is megfelelő írásához!
"Szerintem alapvetően azzal a szemlélettel van itt igazán gond , hogy egyesek szinte természetes hozzájárójának tekintik a fogyatékos gyermek dührohamát, mintha az a gyermekből belülről jönne, nem pedig a külső környezeti hatások által kiváltottan, kiprovokáltan" Ha jól megnézzük a leírt eseteket, szinte mindenhol fellelhető ez a provokáció. Megoldási mintájuk nincs a gyereknek (legfeljebb amit otthonról hoznak!). De hol is szerezhetnének tapasztalatokat, hisz úgy mennek iskolába, hogy még az utcára sem lépnek ki.Sokan 3 éves koruktól 24-25 éves korukig itt élik le életüket. Nem véletlen, hogy a normálisabb helyeken a fenntartók lakásotthonokat alakítottak ki részükre. ( nemcsak az értelmileg sérülteknek!)
Ki is volt az a bizonyos " mindent tudó szakember" aki (egy kis barátnői támogatással)ezt a (lehető, legjobb!!!) megoldást erőltette rá a Fenntartóra a lákásotthonok helyett? Egy életen keresztül ugyanaz az élettér! semmi változás! Ez számukra az iskola,az otthon itt töltik szabadidejüket, 32-en egy falkában élnek.Igen, időnként fel- feltör a feszültség. Főleg ha a társak, vagy a felnőttek még tesznek is rá egy lapáttal!