PEDAGÓGUSDÜHÖNGŐ?

Jól nyomon követhető, hogy mennyire nem értik az emberek (különösen az ügyben érintettek) ennek a büntetőeljárásnak a lényegét. Valahogy mindenki leragadt annál, hogy "voltak-e bezárások" volt-e egyáltalán dühöngő, miközben maga a személyi szabadság megsértése bűncselekmény tényállása ennél jóval előrébb, többre mutató.

Valahogy szinte mindenki elfeledkezik arról az igen fontos körülményről, hogy kiket és miért is zártak be! Ha valaki figyelmesen elolvasta az ügyben keletkezett nyomozati anyagot, igazából nyomát sem leli annak az állított naponkénti magatartási anomáliáknak, de különösen nem az ön- és közveszélyesség bárminemű megnyilvánulásának, csak annak, hogy az elzárattatásokra csupán büntetés jelleggel, sőt számos esetben csak "kényelmi" okból került sor!

Nagyon érdekes sorokat olvastam az egyik szakmai oldalon! Gondoljunk csak bele abba, hogy a tanórát viselkedésével valamely módon megzavaró gyermeket (sarokba állítás, vagy bármi más módon)  büntető pedagógusok hogyan is viselkednek pl. egy tantestületi értekezleten. Igencsak érdekes lenne, sőt biztosan ki is kérné magának az illető, ha őt, mint az értekezletet a szomszédjával való trécseléssel zavarót ki akarnák állítani a sarokba és hasonlóak. 

Szóval nem ártana elgondolkodni, hogy igazából itt nem is a dühöngő helyiség létezése, hanem a fogyatékos gyermekeknek abba a helyiségbe történt bezárattatásának valódi indoka a lényeg, elég ha csak  az U.A. kisgyermek elzárásának naplóbejegyzésbeli indokolására gondolunk:

"Úgy gondoltam, hogy nem viszem vissza, de muszáj volt, mert elkezdett hangoskodni."

Igen érdekes lett volna, ha a tantestületin hangoskodó valamelyik pedagógust is bezárták volna egy időre a dühöngőbe, hogy ne zavarja a többiket, nem?  különösen ha őt is alsóneműre vetkőztetve és kenyér/víz diétán tartották volna ott egy darabig, ahogy az az egyik gyermeknek "kijárt"!