Az igazmondás bajnokai?

Csak a gyerekek nem számítottak!

2011. március 28., hétfő

A MEGJEGYZÉS!

Előrebocsátva és külön kiemelve, hogy a magam részéről valóban és komolyan megtiszteltetésnek gondolom és érzem, ha valaki a saját nevén az általam írottakkal kapcsolatos gondolatait kifejti, így a Zsuzsa által leírottakat is örömmel és tisztelettel olvastam. Ezen érzéseimet csak tovább fokozta az általa leírtak értelme (na, ezek valóban nem valahonnan ki/beollózottak!) így komolyan és figyelmesen olvastam annak minden egyes sorát. (Kár, hogy nem egy azonos oldalon állunk, nem is értem, hogy miért is? hiszen azért az "elkötelezettség" is bírhat bizonyos határokkal)

A hozzászólás mind értelmével, mind pedig névvel vállalt nyíltságával kiérdemli, hogy a blogom nyílt oldalán és nem csupán csak "eldugott megjegyzésként" a háttérben szerepeljen. Imhol, olvassuk hát figyelmesen!

"Kedves Győző!
Mivel régóta nem olvasom a blogodat, így fordítottam egy kis időt (a családom egyik tagjánál)mivel nekem otthon nincs internetem(ezt jól informálva Te is tudod) és mit mondjak találtam "olvasni valót" bőven. Többek között azt, hogy felszólítod a jelenlegi helyettes vezetőt, hogy ugyan rúgja már ki az itt maradt "Kimpián sleppet". Tudod kedves Győző ezzel az a gond, hogy valamilyen formában Ő is beletartozik, és megint átmentél személyeskedésbe. Egyébként is mi az, hogy "slep"?! Ha annyira szókimondónak tartod magad, akkor írd ki bátran azoknak a nevét valamilyen formában akiket ki kellene rúgnia a jelenlegi helyettes vezetőnek, hiszen H-né nevét is kitudtad írni. A másik dolog: Először minden tiszteleted a helyettes vezető asszonyé, majd felszólítod, "rúgja ki önmagát", hiszen mint az előbbiekben írtam így vagy úgy Ő is beletartozott az akkori vezetésbe. Azt hittem, már túl a személyeskedésen, hiszen ez az egész ügy az ügyészégen, és ők megteszik azt a lépést helyesnek látnak, a bíróság pedig jogilag az egyedüli aki kimondhatja majd a szerinte jogos ítéletet. Szerintem addig felesleges ítélkezni, és személyeskedni bárkivel is. Egyébként senki sem csak a "gyerekeket hibáztatja", hiszen az tényleg nem lenne korrekt. H-né csak felvázolta Neked a helyzetet, hogy néha bizony a rendőrség is tehetetlen. Az pedig, hogy ne vigyünk el két olyan gyereket együtt sétálni akik nem "szeretik" egymást nem minden esetben kivitelezhető, főleg ha a pedagógus esetleg egyedül van velük. Ha a többi gyerek sétálni szeretne addig hova tegye azt az egyet, hiszen előfordul az is, hogy nem akar átmenni a másik csoportba még a többiek sétálnak. Ilyenkor hagyja egyedül? Én csak egy előfordulható helyzetet vázoltam fel Neked, de ha esetleg van, szeretettel várunk, hogy meghallgassuk, hiszen tanulni soha nem szégyen. Jut eszembe! Én személy szerint bármikor leülök Veled beszélgetni, eszmét cserélni, hiszen így lenne korrekt és tisztességes, nem pedig célozgatás. Szóval Kedves Győző, ha eszmét óhajtasz cserélni ezekről a dolgokról, tudod hol találsz. A "sleppezés és a sötét oldalazás" pedig úgy gondolom nem engem minősít. Az pedig, hogy nekem mi erről az egészről a véleményem, mindenki tudja, mert nem titkoltam. Mindezek ellenére viszont igyekszem a munkám tisztességesen és becsülettel csinálni, ami persze nem jelenti azt, hogy esetleg néha nem hibázom, de bármilyen furcsa én is ember vagyok még ha oly "sötét" is.
További szép napot kívánok Neked!
Üdvözlettel: Ferenci Zsuzsanna
"az egyik slepp tag"

Előre szólok, hogy a megjegyzéshez minden (bármelyik oldalról jövő)  a rosszindulat akár legapróbb jelét is tartalmazó hozzászólást törölni fogok, mert igenis meg kell becsülni a másik oldal nyíltan előadott véleményét, még akkor is ha azzal nem értünk (teljes mértékben) egyet. Blogom ugyanis a nyílt véleménynyilvánításnak, az akár erős kritika közzétételének oldala, de semmiképpen sem a mocskolódó névtelen gyalázkodásé!

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Sziasztok!
Az előző hozzászólásomban egy mondatból "ha esetleg van" kimaradt egy pici rész ami a következő:jobb ötleted.... Hát igen mint írtam én is emberből vagyok, ami azt jelenti, hogy olykor hibázom is.

F. Zsuzsa

Detonator írta...

Kedves Zsuzsa! Ettől egy szemernyivel sem lett kevesebb mindaz amit leírtál, érthető volt anélkül is!
Ettől nem, de mástól viszont bőven kevesebb, így pl azon kérdésekre adandó válaszok hiánya okából, amit a blogomon sokadjára feltettem.
Érdekes módon a gyerekekkel kapcsolatos témában valahogy elmaradnak a válaszok, sajnos még Tőled is!
Lehet, hogy lenne aki válaszolna, csak nem tud, mert be van zárva a dühöngőbe? vagy valóban ennyire nincs jelentősége a gyermekek érdekének számotokra, hogy legalább magyarázat szintjén érdemben foglalkozzon vele bárki is?
Na itt nem a H.-né féle verzióra gondolok természetesen, az nem áll messze a hangoskodó gyermek udvaron történő "elhallgattatásától"!

Névtelen írta...

Engem a vezetőtársakkal kapcsolatban sokkal inkább foglalkoztat egy más kérdéskör. Vajon ŐK MAGUK elgondolkodtak valaha is azon, miért pont ők lettek vezetők azon az adott poszton? Valóban annyira rátermettek, hozzáértők lennének?
Valóban a lagrátermettebnek, leghozzáértőbbnek és legalkalmasabbnak tartották a kinevezéskor, és tartják ma is magukat? Vagy esetleg egy, Ildikó számára jobban használható jellemvonásuk tette őket alkalmassá erre a kinevezésre?
Zsuzsa kapcsán merült ez fel bennem, de a többiek őszinte véleménye is érdekelne magukról.
Aztán egy másik kérdés: Ildikó döntései a gyerekekről, a dolgozókról, a pénzekről. Ha nem is mindennel, de a nagy részével tisztában voltak akkor is. Valóban jó döntésnek érezték azokat, vagy valamivel sikerült lecsillapítani "lelkiismeretük háborgó tengerét" ?
És mi van ezzel a tengerrel ma? Tudják hittel és őszintén vallani, kiálltunk egy ember és annak eszméi mellett, jól tettük és büszkék vagyunk rá? Ma is úgy érzik, ezt kellett tenniük? Hiszen tényleg emberek, és mint ilyen, néha ők is mevizsgálják saját szavaikat, tetteiket. Tudják azt mondani, akkor minet kellett választani arra a pozícióra, azt jól töltöttük be, és ma is joggal vagyunk ezen a helyen?
Hiszen, bár ez már elcsépel, de mégis igaz(nak kellene lennie), a vezetőt a köz választja maga közül. S azért éppen őt, mert véleményük szerint ő szolgálná legjobban a köz javát.
Vajon a mi vezetői gárdánk ezt érzi magáról, mikor reggel fogmosáskor (kivéve egyik, ő biztos nem mos soha fogat) a tükörbe néz.