ÉN MEGINT SZÓLTAM ELŐRE ! MOST SEM HALLGAT RÁM SENKI ÉRINTETT ILLETÉKES? NEM TANULTAK AZ EDDIGIEKBŐL?

Blogom hűséges olvasói (ahogy a mindjárt 30 ezres látogatottságot nézem, lehetnek jó páran!) bizonyára emlékeznek arra, amit korábban a "szolgálati út" általam történt betartásáról írtam. Mivel viszont ahogyan az újszülöttnek is minden vicc új, úgy a blogomat korábban esetleg nem olvasók számára is minden korábbi Juharos infó újnak tekinthető, ezért megismétlem azt.

Ahogy sokak előtt ismert, 2010. február hónapjában tettem meg a gyermekelzárások miatti feljelentésemet. Az viszont már kevesebbek előtt ismert, hogy még jóval korábban, már 2009 augusztusától kezdődően több alkalommal is - a "szolgálati utat betartva"- bent jártam a BKMÖ-nél, kérve, sőt szinte könyörögve az illetékeseknél, hogy tegyenek valamit az igazgatónő valóban napi szinten jelentkező - kellő jogismerete okából eredő, kényszeres fegyelmi eljárások megindítása formájában jelentkező - magatartási anomáliái ellen.

Nem hallgattak rám, nem tettek semmit, pontosabban tettek ugyan valamit: hűen asszisztáltak a jogsértések elkövetéséhez, Rausch alelnök Úr pl. telefonon tájékoztatta a panasszal érintettet ottjártamról. A kutya sem törődött az általam előadottakkal, így aztán most csak magukra vethetnek, hogy idáig fajultak a dolgok.

Ma ismét bent jártam a BKMÖ-nél, megint "kérni és könyörögni"! Nem mintha nagy segítő támogatásra számítottam volna, hanem inkább csak azért, hogy az újabb botrány előtt ismét csak betartsam a "szolgálati utat", nehogy véletlenül még bárki is a szememre vethesse, hogy nem szóltam előre!

Hogy mi váltotta ki ezt az újabb "látogatásomat"? Nem más, mint a már eddig is tapasztalt packázás, szórakozás a kiszolgáltatott helyzetben levő munkavállaló párommal. Mint ahogyan már korábban megírtam, a Bács-Kiskun megyei Bíróság a 2011.03.22. napján kelt 3.Mf.22.522/201. számú jogerős ítéletével páromat eredeti munkakörébe visszahelyezte, egyben kötelezte a munkáltatót a dolgozó elmaradt munkabérének megfizetésére.

A másodfokon eljáró bíróságok által hozott ítélet a meghozatala napján jogerős és végrehajtandó, különösen akkor ha az ítélet kihirdetésekor az alperes személyesen jelen van, de még különösebben akkor, ha magán a tárgyaláson elismerő és elfogadó nyilatkozatot tett az alperesi követelés és annak összege tárgyában. (ezek nélkül is egyébként, de ilyen esetben még inkább!)

Párom a jogerős ítélet kihirdetését követő másnap reggel munkahelyén megjelenve "felvette a munkát", a munkáltató pedig az ismét munkába állt dolgozó részére - a kihirdetésre került jogerős ítélet rendelkezései alapján és szerint, azoknak eleget téve - az arról szóló dokumentációk kiállításával egyidejűleg kiadta a dolgozó 2010 évre visszamenőlegesen járó szabadságát.

A kép felső részén jól látható a "bíróság által megállapított 31 nap szabadság" munkáltató részéről tett megjegyzés, lentebb meg a szabadság kiadásának kezdőnapja, 2011.03.23.

Gondolhatnánk, hogy eddig minden rendben is van, csakhogy a "fekete leves" ezután következett. Ugyanaz a munkáltató, aki a bíróság ítéletének a dolgozó szabadságára vonatkozó rendelkezésére jól emlékezve, rögvest végrehajtja azt, az a munkáltató a bírósági ítéletnek a dolgozót megillető, megfizetésében elmaradt munkabérére, sőt a dolgozót eredeti munkakörébe visszahelyező rendelkezését már elfelejtette, az ítélet ezen rendelkezéseinek végrehajtását az írásbeli ítéletkiadmány jóval későbbi időpontban várható megérkezésétől tette függővé.

Értjük ugye? A személyes jelenlétében, többek között éppen az alperesi (kénytelenül) elismerő nyilatkozatra alapozottan kihirdetett ítélet egyik részében foglaltakat végrehajtja, de az ítélet további rendelkezéseiben foglaltakat útközben, az intézménybe visszafelé már elfelejti és ezen emlékezetkiesésében a rendelkezésére álló dokumentációk sem tudnak segíteni.

Természetesen ebből következően elfeledkezik a dolgozó eredeti munkakörébe történt visszahelyezésével kapcsolatos dokumentációk kiállításáról és azoknak a GESZ felé történő elküldéséről is, így fordulhat elő az a komikus helyzet, hogy a GESZ nyilvántartása szerinti olyan dolgozó részére került sor szabadsága kiadására, amelyik dolgozó közalkalmazotti jogviszonya már 2009.12.22. napján megszűnt.

Mi is lett volna a megbízott vezető jogszabályilag, valamint a jogerős bírói ítélet alapján előírt kötelessége?

1. a dolgozó 03.23. napján történt munkába állásával egyidejűleg értesítenie kellett volna a GESZ-t arról, hogy a bíróság jogerős ítéletével a dolgozót eredeti munkakörébe visszahelyezte, amely értesítés alapján a dolgozó 2008.01.01. napjával kezdődő, határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyával kapcsolatos dokumentációk kiállításra kellett volna kerüljenek.

2. a jogerős ítélet arra vonatkozó rendelkezései szerint a dolgozót megillető, megfizetésében elmaradt munkabér összegét utalványoznia kellett volna, amely utalványozásnak "háttér-dokumentációja" a bíróság előtt tett nyilatkozattal összegszerűségében is elfogadott kimutatás szolgál, a munkáltató azon megjegyzésével, hogy azt a bíróság jogerősen megítélte. (mint ahogyan ugyanaz a szabadságos dokumentáción feltüntetésre is kerülhetett)

Mit is tett ezek helyett a megbízott vezető? Semmit, pontosabban magas ívben sz@rt a jogszabályi előírásokra, valamint a jogerős ítéletben foglaltakra, "majd ha írásban is megjön az ítélet" indokolással.

Tegyük most félre a jogerős, a személyes jelenlétében kihirdetésre került bírósági ítéletbenfoglaltak ezen részének a bíróság és az intézmény közötti rövid út alatti "elfelejtése" okából az érintett értelmi képességeivel kapcsolatosan kényszerűen felmerülő kétségeket, akárcsak a rendelkezésre álló dokumentációkban foglalt adatoknak nem betű hanem számokban való megjelenítése okából való nehezebb/bonyolultabb megérthetőségét, nézzük csupán magát a vezetői intézkedés értelmét!

Szabadság kiadása egy nem is az intézmény dolgozójának? hiszen a közalkalmazotti jogviszony helyre/visszaállítása iránt semmiféle intézkedést nem tett! Ezzel az erővel akár nekem is, vagy a Lizzy cicánknak is kiírathatott volna szabadságot, egyikőnk sem az intézmény dolgozója!

Talán valami "agyi történés" okozná ezen "feledékenységét? Ugyan nehogy bárki is ezt képzelje! Nagyon is jól tudja, hogy mi lenne a dolga és vezetői kötelezettsége, csak ugye így még egy utolsót bele lehet rúgnia a több, mint 15 hónapon át - az előző vezető jogellenes intézkedései következtében - kiszolgáltatott helyzetben levő dolgozóba. Ahogy a korábbi vezető, ugyanúgy ő is csak tovább "szopatja még egy kicsit" a dolgozót, mintegy hűséges kutyaként megszolgálva a csontot a részére (telefonon) utasítást adó "Gazdinak", nehogy a Gazdi megharagudjon rá?

 

Úgy tűnik, még mindig nem ébredtek rá arra, még mindig nem voltak képesek felismerni azt, hogy nem egy faluvégi, tanyasi Jóskapistivel packáznak, amikor a párommal akarnak kib@szni! Minden vele szembenieket engem személyesen és közvetlenül ért támadásként értékelek és az szerint is reagálok azokra!

De azért, hogy senki sem mondhassa, hogy nem szóltam előre, most is betartottam a szolgálati utat! Szóltam, figyelmeztettem előre! Balhé lesz, nagy balhé! ahogy azt Totya is megmondta! ha kívánják, hát legyen! (Talán emlékeznek még egyesek a Szépművészeti Múzeum korábbi kirablására, akkor mondta az egyik elkövető: "Totya mondta, hogy balhé lesz! Milyen balhé? Hát nagy balhé!")

Úgy látszik, még mindig vannak jó páran, akik a szép szóból nem értenek, akkor érteni fognak másból!? Most nem olyan mocskos módszerre gondolok, mint amit a halasi igazgatónő azon védelmezői alkalmaztak, akik a terhelő tanúvallomást tevő dolgozó családtagjainak autóit felgyújtották (a bőröm egyébként is allergiás a benzinszármazékokra) de ha "bele kell verni a fejekbe a tudást" mert csak úgy értik meg, akkor ha a szép szó nem elég, jöjjenek a tettek!

ÍGÉREM, JÖNNI FOGNAK! TUDJÁTOK KIVEL/MIVEL FOGTOK MÉG EZEK UTÁN IS SZÓRAKOZNI?!