Érdekes egy "beszélgetésre" került sor a http://juharjuhar.postr.hu oldalon a "minden-gyermek-lakjon jól" című (majdnem azt írtam, hogy komment!) beollózást követően.
A halasi Netre.fel blog egyik kiváló alkotója PERENNIS - tőle egyébként szokatlan módon - pár "indulatosabb" megjegyzéssel illette a bármi ott közzétetteket ujjongva üdvözlő MacikMacija agyament rajongását! amire a blogger (FISKARS from Elek) szinte azonnal reagált:
A halasi Netre.fel blog egyik kiváló alkotója PERENNIS - tőle egyébként szokatlan módon - pár "indulatosabb" megjegyzéssel illette a bármi ott közzétetteket ujjongva üdvözlő MacikMacija agyament rajongását! amire a blogger (FISKARS from Elek) szinte azonnal reagált:
"Gondolom Perennis ismer engem, a munkámat, vagy legalább a pályámat. Ha a blog tartalmát figyelmesen elolvasta, akkor talán közelebb került ahhoz, hogy megismerje a szakmai munkásságom. Ha azok az irományok, amiket olvasott rólam, olyan emberektől, akiket nem szándékosan, vagy esetleg pozíciómból adódóan okkal, alappal megbántottam és azután ítél meg engem, nem tehetek ellene.
Ha ön szociális munkás, akkor tudja mit tanultunk erről a főiskolán, egyetemen. Ítélkezni felettem a tények ismerete nélkül most lehet, hogy kényelmes. Arc nélkül, név nélkül még inkább. Kérem, olvassa el még egyszer figyelmesen a blogom tartalmát. Ha ezt megtette utána törjön pálcát a fejem felett, ha ön tudja a problémánk kezelésének leghumánusabb megoldását. Ha van javaslata, építő véleménye szívesen elfogadom. Lehet, belátom tévedtem. De higgye el, jelenleg még a szakma sem tudja mit kellett volna tennünk, tennem a probléma szabályos kezelése, megoldása érdekében.
A kialakult helyzetben nagyon remélem, az ügyünk bíróság elé kerül, és ott mindenki elmondhatja az álláspontját és talán a bíróság igazságot tesz. A szakminisztérium felismerte a probléma kezelhetetlenségét és dolgozik a mindenki által elfogadható probléma megoldás ügyében. Jó lenne ha olyan egyszerű lenne a probléma kezelése mint akik kívülről, ártószándékkal, személyes bosszútól vezérelve alkotnak a nyilvánosság előtt véleményt.
Építő javaslatát szívesen látom.
üdvözlettel:Kimpián Ildikó felfüggesztett igazgató"
Ha ön szociális munkás, akkor tudja mit tanultunk erről a főiskolán, egyetemen. Ítélkezni felettem a tények ismerete nélkül most lehet, hogy kényelmes. Arc nélkül, név nélkül még inkább. Kérem, olvassa el még egyszer figyelmesen a blogom tartalmát. Ha ezt megtette utána törjön pálcát a fejem felett, ha ön tudja a problémánk kezelésének leghumánusabb megoldását. Ha van javaslata, építő véleménye szívesen elfogadom. Lehet, belátom tévedtem. De higgye el, jelenleg még a szakma sem tudja mit kellett volna tennünk, tennem a probléma szabályos kezelése, megoldása érdekében.
A kialakult helyzetben nagyon remélem, az ügyünk bíróság elé kerül, és ott mindenki elmondhatja az álláspontját és talán a bíróság igazságot tesz. A szakminisztérium felismerte a probléma kezelhetetlenségét és dolgozik a mindenki által elfogadható probléma megoldás ügyében. Jó lenne ha olyan egyszerű lenne a probléma kezelése mint akik kívülről, ártószándékkal, személyes bosszútól vezérelve alkotnak a nyilvánosság előtt véleményt.
Építő javaslatát szívesen látom.
üdvözlettel:Kimpián Ildikó felfüggesztett igazgató"
A szövegben piros színnel kiemeltem a különösen említésre méltó részeket!
1. Nem poziciójából adódóan alappal, hanem poziciójával visszaélve, azt felhasználva "bántotta" meg az embereket!
2. Az előfordulhat, hogy a szakma sem tudja, mit kellett volna tennie (bár ők nem tették) de a büntetőjogász "szakma" viszont nagyon is jól tudja, hogy MIT NEM!
3. Reménye beteljesedésre kerül!
4. Kívülről, ártó szándékkal, személyes bosszútól vezérelve? Akkor most mégsem politikai támadás? Az elzárt gyermekek érdeke, sorsa, pszichés sérülései azok ugye semmit sem számítanak? Ártó szándék lenne az érdekükben fellépni?
Perennis választ adott a blogger kérdéseire!
"Tisztelt Asszonyom!
Soronként veszem az ön válaszát, így van esély arra, hogy semmit sem mulasztok el.
Ön a blog-oldalának tartalmát kínálja referenciaként. Kicsit zavarban vagyok, ugyanis ott csak beemelt cikkeket olvashatok, az ön közreműködésének nyoma nélkül. Ezek az írások nem sokat engedtetnek következtetni az ön munkásságára.
Ön híresztelésről ír, majd arról, hogy önön kívül eső okok miatt gázolt át embereken. Zavaróan ismerős gondolatmenet ez, a magyar politikai élet elmúlt ötven évét juttatatja az eszembe, és azokat a gazembereket, akik szilárdan hitték, hogy a jót szolgálják. Az embereket feloldozni igen, tettüket megbocsájtani azonban nem lehet. Kérem, ne értse félre a párhuzamot.
Nem gondolhatja komolyan, hogy egy vitriolos tollú blogger okolható kizárólag az ön rossz híréért. Magam is hozzájutottam más forrásokból nem túl hízelgő dokumentumokhoz, aminek szerkesztője kizárólag ön volt. 34 éve tudok olvasni, úgy vélem, helyén tudom kezelni az információkat.
Nevem van, arcom is van, híresen keményvonalas, következetes és őszinte vagyok. Ezt még ellenlábasaim is elismerik. Két év alatt mintegy 650 bejegyzést publikáltam és ezek mindegyike önálló írás volt, a saját tollamból.
Ítélkezés. Kényes kérdés ez, mióta világ a világ ez az eszköz, amivel elválasztottak jót és rosszat, helyest és helytelent, a szabad embert és büntetés alá vontat. A felelősségre vonásról és a büntetésről legjobban az ószövetségi Biblia ír. Az okozott kár jóvátételén felül még kiróható a veszteségért egyéb büntetés, összességében tetemesre duzzadó kártérítés. Elrettentés és megelőzés. Lopásért, kézfejcsonkolás és így tovább. Egészen máshogy nézne ki a mai világ, és a jogrend nem a csűrés-csavarásról, hanem az elkövetők szégyenéről lenne ismeretes. Joggal előhozakodni egy „igazi” jog nélküli világban, kissé aggályos.
A „humánus” szót értelmezését jelen esetben, úgy érzem, kissé kínos lenne taglalni. Építő javaslattal azonban tudok szolgálni. Kérem, legyen őszinte. Először önmagához, majd hozzánk is, kívülállókhoz. Amennyiben ezt nem tudja, nem akarja megtenni, felesleges bármi másról írni, beszélni. Még egy személyesebb jellegű kiegészítés: az ön tévedésének beismerése nem mentesítheti önt a felelősségvállalás alól. Ön akkor tudja „jól hasznosítani” a felismerést, ha elkönyveli, hogy többet nem kockáztathatja mások boldogulását, ergo felelős munkát többé nem vállal emberek közelében. Sokan imádkoznak azért, hogy ez így lehessen. Talán felháborítottam, kérem, gondolja át újra.
A mai világban ellenségei mindenkinek vannak. Minél feljebb jut valaki a ranglétrán, a számuk csak egyre nő. Ez ellen nem lehet túl sokat tenni, több ezer éves társadalmi hagyomány. Kár ilyen módon hárítani.
Soraimat azzal szeretném zárni, hogy ön mellet állok. Ellenben azzal kell, hogy zárjam, hogy szívesen állnék ön mellet, ha ön méltóságát megőrizve, bocsánatkérés mellett, tisztességesen válna meg ettől a pályától. Büszkén írhatná blogjában: Büszkén írhatná blogjában: „Engemet megmérettetett ez a szakma, és könnyűnek találtattam. Elnézést kérek a sok szomorúságért"
Soronként veszem az ön válaszát, így van esély arra, hogy semmit sem mulasztok el.
Ön a blog-oldalának tartalmát kínálja referenciaként. Kicsit zavarban vagyok, ugyanis ott csak beemelt cikkeket olvashatok, az ön közreműködésének nyoma nélkül. Ezek az írások nem sokat engedtetnek következtetni az ön munkásságára.
Ön híresztelésről ír, majd arról, hogy önön kívül eső okok miatt gázolt át embereken. Zavaróan ismerős gondolatmenet ez, a magyar politikai élet elmúlt ötven évét juttatatja az eszembe, és azokat a gazembereket, akik szilárdan hitték, hogy a jót szolgálják. Az embereket feloldozni igen, tettüket megbocsájtani azonban nem lehet. Kérem, ne értse félre a párhuzamot.
Nem gondolhatja komolyan, hogy egy vitriolos tollú blogger okolható kizárólag az ön rossz híréért. Magam is hozzájutottam más forrásokból nem túl hízelgő dokumentumokhoz, aminek szerkesztője kizárólag ön volt. 34 éve tudok olvasni, úgy vélem, helyén tudom kezelni az információkat.
Nevem van, arcom is van, híresen keményvonalas, következetes és őszinte vagyok. Ezt még ellenlábasaim is elismerik. Két év alatt mintegy 650 bejegyzést publikáltam és ezek mindegyike önálló írás volt, a saját tollamból.
Ítélkezés. Kényes kérdés ez, mióta világ a világ ez az eszköz, amivel elválasztottak jót és rosszat, helyest és helytelent, a szabad embert és büntetés alá vontat. A felelősségre vonásról és a büntetésről legjobban az ószövetségi Biblia ír. Az okozott kár jóvátételén felül még kiróható a veszteségért egyéb büntetés, összességében tetemesre duzzadó kártérítés. Elrettentés és megelőzés. Lopásért, kézfejcsonkolás és így tovább. Egészen máshogy nézne ki a mai világ, és a jogrend nem a csűrés-csavarásról, hanem az elkövetők szégyenéről lenne ismeretes. Joggal előhozakodni egy „igazi” jog nélküli világban, kissé aggályos.
A „humánus” szót értelmezését jelen esetben, úgy érzem, kissé kínos lenne taglalni. Építő javaslattal azonban tudok szolgálni. Kérem, legyen őszinte. Először önmagához, majd hozzánk is, kívülállókhoz. Amennyiben ezt nem tudja, nem akarja megtenni, felesleges bármi másról írni, beszélni. Még egy személyesebb jellegű kiegészítés: az ön tévedésének beismerése nem mentesítheti önt a felelősségvállalás alól. Ön akkor tudja „jól hasznosítani” a felismerést, ha elkönyveli, hogy többet nem kockáztathatja mások boldogulását, ergo felelős munkát többé nem vállal emberek közelében. Sokan imádkoznak azért, hogy ez így lehessen. Talán felháborítottam, kérem, gondolja át újra.
A mai világban ellenségei mindenkinek vannak. Minél feljebb jut valaki a ranglétrán, a számuk csak egyre nő. Ez ellen nem lehet túl sokat tenni, több ezer éves társadalmi hagyomány. Kár ilyen módon hárítani.
Soraimat azzal szeretném zárni, hogy ön mellet állok. Ellenben azzal kell, hogy zárjam, hogy szívesen állnék ön mellet, ha ön méltóságát megőrizve, bocsánatkérés mellett, tisztességesen válna meg ettől a pályától. Büszkén írhatná blogjában: Büszkén írhatná blogjában: „Engemet megmérettetett ez a szakma, és könnyűnek találtattam. Elnézést kérek a sok szomorúságért"
Hát nem tudom, ki hogyan érez és gondolja, de én Perennissel értek egyet, méghozzá 100 %-san!
7 megjegyzés:
Arra a bizonyos bocsánatkérésre nagyon sokan várunk. Nem tenné meg nem történtté az eseményeket,talán megbocsátani sem lenne könnyű, de valamennyire enyhítené a szomorúságot és fájdalmat, amit okozott. Ma már egyre inkább nyilvánvaló, hogy ezt az Intézményt a felfüggesztett igazgatónő áldásos tevékenysége totálisan tönkretette, a fenntartó jelenlegi hozzáállása pedig tovább rontja a helyzetet. Hogy mennyit ártott a fogyatékosügynek, az most még nem is látható. Amennyiben a mostanában szokásos törvényalkotási folyamatot nézzük, elképzelhető bármi-egy biztos: sem a sérülteket, sem a szakmát nem fogja megkérdezni senki. Mindentől függetlenül azért várom már azt a tárgyalást...
Isten megbocsát, Én nem!
Hihetetlen! Kimpián Ildikó, felfüggesztett igazgató még mindég önfelmentő hazudozásai mögé bújik? Így fogalmaz; hogy ”pozíciómból adódóan, okkal, alappal megbántottam”…???, talán pozíciómmal visszaélve mindenkit tönkretettem, ellehetetlenítettem, aki nem bólogatott! Azt a kijelentését pedig, hogy „jelenleg még a szakma sem tudja, mit kellett volna tennünk” kikérem magunknak! Igaz, szakemberirtásban igen eredményes volt és ellehetetlenített bennünket, pedig mi tudtuk volna kezelni a helyzetet, sőt megelőzni is „de labdába sem rúghattunk” Hogy mer még mindig ilyen hazugságokat írni?! Ennyire nem lehet „elmés”! Azért szeretné már a bíróság igazságszolgáltatását, mert kíváncsi, hogy a hazugságokkal, a naplóhamisításokkal mennyire sikerült az egyszemélyi felelősségét az ártatlan kisemberekre hárítani?
Perennis nagyon frappánsan válaszolt! Jó, hogy a kívülállók is tisztán látják az igazságot! Perennis építő javaslatát örömmel támogatom:”Kérem, legyen őszinte. Először önmagához, majd hozzánk is, kívülállókhoz.”….,ha ön méltóságát megőrizve, bocsánatkérés mellett, tisztességesen válna meg ettől a pályától!” „Ami”
Azok a dolgozók soha nem bocsájtanak meg Kimpiánnak akiket hazugságai révén elküldött vagy kirúgott az iskolából,és csak az volt a hibájuk,hogy nem helyeselték Kimpián elzáratós ordítós nevelési szokásait.
Perennisel teljes mértékben egyet értek! Nemvolt egy saját gondolata sem amit eszétől maga gondolatát írta volna le.Ju......
SZAKMAI MUNKÁSSÁG-ez igen!Van mire büszkének lenni!Tönkretett egy egész iskolát, gyerekeket,dolgozókat egyaránt.Ha szakmaiságot, mármint igazit talált maga körül azt igyekezett minél hamarabb kioltani,tönkretenni a hivatását végző szakembert.
A gyógypedagógia szégyene lett az iskola a szakmai munkásságának eredményeként.
Milyen szakmaiságról is beszél/ünk?
Ha ezt tanítják a szociális munkásoknak, mitöbb a gyermekvédelemben is ez a trendi,akkor köszönöm szépen....Szerintem a SZAKMA ettől is elzárkózna.
A gyógypedagógiát szándékosan nem említem, mert ahhoz semmi köze sem volt,hiszen a dolgozatokat az alattvaló kollégái írták és a konzultációk is telefonon történtek.
Egyébként is ismeretes az a tény, miszerint a pedagógusokat ingyenélő, semmittevő bandának tartotta, lenézte és ahol tudott beléjük rúgott.
Tehát hol is a szakmaiság?
Ilyenekről pedig ne is beszéljünk: empátia,alázat,/helyette gyalázat/türelem, tolerancia...és még sorolhatnám.
A felfüggesztett igazgató "hozzászólását" nem tudom szó nélkül hagyni. Azok közé tartozom, akik "irományokat" ( szerintem hozzászólást )írtam ide és a baonra is.Nem az akkori vezető munkájáról, hanem a gyerekekkel szemben tanusított, minden szakmai ismeretet nélkülöző tetteivel kapcsolatban. Nem csak én tettem ezt, aki azért (s ezt ne vegye senki kérkedésnek ), kicsit többet tettem a szakmáért, mint K.I. Igaz nem az intézmény külső és belső falaiért, hanem a gyerekekért. Szóltak ( írtak ) az értelmileg sértetteket jól ismerő, azok fejlesztését tanító országos szakemberek is nyilt levelet K.I-nek - az is iromány lett volna?!. Leírták mennyit ártott a gyerekeken túl a szakmának mindaz, amit a vezető tett. Nem tudom Ő ( K. I. )melyik főiskolán és egyetemen és mit tanult a sérültek fejlesztéséért, a szociális gondozásért, de az egészen bizonyos, hogy egy sivár dühöngő működtetése nem szerepelt a tananyagban.
Lefutott ez az ismételgetés már több helyen és alkalommal részemről ( részünkről ),de úgy tűnik még mindig nem érti K.I., hogy kocsisokat megszégyenítő szavai, a gyermekekkel szemben alkalmazott jogsértések, a dolgozók ( közöttük a gyógypedagógusok ) szakmai ismereteinek lenézése csak kárt okozott.
Befejezésül idézem K.I.-t: "Jó lenne ha olyan egyszerű lenne a probléma kezelése mint akik kívülről, ártószándékkal, személyes bosszútól vezérelve alkotnak a nyilvánosság előtt véleményt". Először is kikérem magamnak az ártó szándék feltételezését, a személyes bosszút. A nyilvánosság igaz, de ez azzal kapcsolatos, ami K.I. tetteit minősíti. Nem lett volna nyilvánosság, ha érti a dolgát, ha időben felismeri, hogy amihez nem ért, azt ne is csinálja.
PERENNIS minden szavával egyetértek. Mindenki nézzen előbb magába - K.I. is. S akkor kiderül, hogy amit blogjában idézett, nem minősíti a munkáját, csak azt, hogy a szakmai ismeret nagyon messze áll Tőle, az önkritika is, a szép magyar beszédet már nem is említem ( igaz ez utóbbi többnyire hozzászólásaiban, és persze az intézményben napi szinten volt tapasztalható. )
incorruptus
Megjegyzés küldése