NA MOST MÁR TEGYETEK TI IS VALAMIT MAGATOKÉRT! NE CSAK A SÜLTGALAMBRA VÁRJATOK MÉG MINDIG!

Kedves és Tisztelt Olvasóim!

Ezúton szeretném közölni mindenkivel, hogy a blogomat hamarosan bezárom. Teszem ezt nem csupán azért, mert az általam tervezett/kitűzött célt elértem, de egyben azért is, hogy olyan más(ok)nak átadjam a Juhar életével kapcsolatosak közzétételét és kommentálása lehetőségét,  akik nálam jóval illetékesebbek ezügyben.

Az elmúlt időben rengeteg időt, energiát, sőt jelentős anyagiakat is fordítottam blogomra annak érdekében, hogy hű képet tárhassak az Olvasóim elé mindazon visszásságokról, amik a Juharon megtörténtek és megtörténhettek. Minden nagyképűség nélkül merem állítani, hogy számos írásom komoly szellemi értékkel bírt, különösen ha a másik oldal összeollózott anyagaihoz hasonlítom azokat, de egyszer mindennek vége szakad, feleslegessé, vagy túlhaladottá válik, amit én a magam részéről blogommal elkerülni szándékozom.

A több, mint harmincezres látogatottság bizonyítja, hogy nem volt értelmetlen és hiábavaló mindez, még akkor sem, ha az általam megszólítottak többsége a leírtak ellenére még a füle botját sem mozdította. Persze volt azért számos, említésre méltó eredmény is, de ez itt most nem a dicsekvés helye, hanem a tisztes búcsúzkodásé, így a felsorolás most elmarad.

Talán lesz olyan "valódi Juharos" aki a helyembe lép, továbbvíve azt a szellemiséget, amelyet itt a blogomban képviselni szándékoztam. Most, amikor a Juhar léte, fennmaradása a tét, nem egy csak külsősnek, hanem a belső kollektívának indokolt és szükséges fellépnie a fenntartó felől "naponkénti rendszerességgel tapasztalható magatartási anomáliákkal" szemben, megvédve magukat az önkénytől és a kihasználásuktól.

Búcsúzásom természetesen nem jelenti azt, hogy a megkezdett "csatáimat" is abbahagyom, csupán nem itt és nem ezen az oldalon nyilvánossá téve folytatom azokat. A gazdasági téren elkövetettek ügyében természetesen nem fogok ezután sem leállni, de a "téma" jellegéből adódóan azt itt úgysem tárgyalhatnám ki nyilvánosan.

Végezetül pedig azt sem tagadom, hogy a blogom beszüntetése indokai között némi csalódásom is szerepel, hiszen az általam igazoltan elért sikerek ellenére még számosan bújnak meg a háttérben olyanok, akik mindig csak másoktól várják a maguk pecsenyéjének kisütését! Ez még az egyszerű birkahallgatásnál is rosszabb és elítélendőbb magatartás! Sohasem voltam egy megalkuvó típus, számos alkalommal ütköztem még a saját oldalunkon levőkkel is (meggyőződésem, hogy az őszinte vélemény kinyilvánításával megtiszteltem az általam megszólítottat!) de azt képtelen vagyok felfogni és elfogadni, hogy ennyi idő után és a történtek ellenére még mindig lehetnek olyanok, mint pl.  a visszamaradt pertársaságbeliek, akik a "csodára várva" még mindig a hülyeségekben, a hazugságokban és a félrevezető, időhúzás célzatú áltatásukban hisznek. 

De ugyanígy nem értem azokat sem, akik szavuk felemelése nélkül hagyják a Juhart darabokra hullani, ahelyett, hogy egységes kiállásukkal a maguk tisztessége érdekében fellépnének. Ebbe a sorba, ebbe a "közösségbe" én nem kívánok beletartozni, velük közösséget vállalni, mert ez az út és módszer sehova sem vezet! (pontosabban csak egy helyre, a szakadékba, a teljes megsemmisülésbe, mind szakmai, mind pedig morális értelemben.)

Az idő majd eldönti, hogy ki(k)nek is volt igaza, volt-e értelme mindennek?, de ettől függetlenül én továbbra is felemelt fejjel járhatok, ellentétben pl. a közgyűlési "szimpátiaszónokkal" és társaival. Azt azért továbbra is viccesnek, sőt felháborítónak tartom, hogy az ilyenek bárkinek is a nevelésével, oktatásával foglalkozhatnak, miközben én még a hajamat sem bíznám rájuk, még akkor sem, ha azzal - hiszen kopasz vagyok - nem sokat kockáztatnék.

Itt az idő, nem csak nekem, de most már maguknak a Juharosoknak is lépniük kell! Lehet ugyan hátra, visszafele is, de én azért az önérzetes és tisztességes előrelépést ajánlanám így lassan búcsúzkodva.