AMIKOR AZ A BIZONYOS HUROK SZORULNI KEZD AVAGY EZ A SZÁJ SEM LESZ BEZÁRVA ÖRÖKKÉ

Nem tagadom, fokozott érdeklődéssel vártam az elsőrendű vádlottnak az őt "bebetonozó" fenntartó felé tanúsított hűségének a büntető eljárásbeli alakulását. Talán még sokan emlékeznek arra, amikor Kimpi egyik nyilatkozatában felrótta nekem, hogy bántom/sértegetem a fenntartóját - értjük ugye, nem az intézményt fenntartót ám, hanem az ő fenntartóját, vagyis "az állam (bocsika! az intézmény!) én vagyok" agyament téveszmés elképzelés.

Rafinált trükknek és fokozatos felelősség áthárításnak lehettek tanúi az elsőrendűnek a tárgyalásokon tett nyilatkozatát figyelemmel kísérők. Kezdetben volt a "fenntartó tudomásával" nyilatkozat, amely fenntartói körből persze - a nyilvánvaló reakció hatására - a következő tárgyaláson az elsőrendű sietett korrigálni és a felelős illetékesek személyét a BKMÖ-nél felelős beosztásban levő/volt P.... István (családneve kipontozása a személyiségi jogokra tekintettel kipontozva, az e, t , h és ő betűk számának megfelelő pontokkal) és M.... György ( a már említett okból az ó, a c, a z és az a betűk helyett ugyanúgy megfelelő számú pontokkal) urakra hárítva, Bányai elnök urat viszont név szerint is megnevezetten kivéve a tudomással bírók köréből. (bizonyára csak véletlen egybeesés, hogy a tudomással bíróként megnevezett személyek közismerten nem voltak az elsőrendűvel jó viszonyban, röviden: utálták, mint a sz..t (a pontozás magyarázata a nyilvánvaló közérthetőség okából elmarad!) így bűnbakként történő személyi kiemelésük véletlennek semmiképp, inkább irányítottnak tűnő.

Az utóbbi két tárgyaláson azonban - az egyre inkább szoruló helyzet hatására - az elsőrendű már részben feladta a fenntartó(ja) védelmét, amikor az intézménybe befogadásra került gyermekek pszichés állapotára vonatkozóan - igaz ugyan, hogy csak kérdésébe burkoltan - a fenntartó felelősségét igyekezett hangsúlyozni az általa már korábban többször is említett "szinte minden gyermek súlyos pszichiátriai tünetekkel bírt" elmélete szerinti állapotokért.

Másképpen, mint a fenntartói felelősségi körbe tartozóként ugyanis nem lehet minősíteni azt a kérdést, majd a következő napi tárgyaláson már szinte kifejezett állítást, hogy: "a fenntartó nyomást gyakorolhatott-e a Szakértői Bizottságra, hogy olyan gyermeket is iskolaképesnek minősítsenek, akit nem lehetett volna és mindezt azért, hogy ne kelljen a tényleges állapotára tekintettel más megyébe átszállítandó gyermek után járó normatívát más megyének átadni"?

Fenntartói nyomásgyakorlás, hogy a normatíva itt maradjon? A fenntartói utasításnak eleget tevő Szakértői Bizottság? mit ne mondjak, elég érdekes védekezése lenne ez az elsőrendűnek, aki ebből következően a fenntartói nyomásra a Szakértői Bizottság által hamisan minősített gyermeket (akarata ellenére, más megoldás hiányában?) kénytelen volt dühöngőbe zárni?

Úgy szeretem ezt a FENNTARTÓ LAJOS-t! akire bármit rá lehet kenni, anélkül, hogy konkrétan megnevezésre kerülne akárcsak egyetlen illetékes is. (vagy netán ebben az esetben is kizárólagosan P. és M. urak felelőssége állna csak fenn?) Ráadásul még ott van a szegény, a BKMÖ-ben történtekről szinte semmit nem tudó elnök úr ("legfeljebb csak 3 alkalommal, novemberben utoljára") aki ezek szerint az egyes intézményekben felmerült problémákkal, kollégái intézkedéseivel nem, csupán az irodája falán levő tapéta színének megfelelőségével volt/lett volna hajlandó foglalkozni? semmi lényegesről nem is tájékoztatva?

Nem sántít ez egy kicsit, hogy az elsőrendű a dühöngő létrehozásához való fenntartói hozzájárulás megadása érdekében nem közvetlenül az őt támogatókhoz (B.G. , dr.B.Z. és R.S urak) hanem a még a szagát sem bíró más illetékesekhez fordult volna? "Hagyjuk már lógva Pistikét", hülye aki ezt a dumát beveszi!

Hát nem tudom, de számomra nagyon úgy tűnik, mintha az elsőrendű a védekezése során számos alkalommal másokat bűncselekmények elkövetésével hamisan vádolna, engem pl. a tanúk hamis vallomástételére felbujtással, a volt szakszervezeti titkárt gyermekbántalmazással, a jelen szakszervezeti titkárt bűnsegédlettel, a Szakértői Bizottságot (úgy egyben, minden tagját beleértve) hamisítással és FENNTARTÓ LAJOST pedig hivatali hatalommal való visszaéléssel? Korántsem vagyok biztos abban, hogy az elsőrendűnek ez a védekezési módja eredményes lenne, akárki is adta neki ezt az ötletet, ha pedig saját kútfőből érkezett (jó mélyről a jelek szerint) akkor ez is csak amolyan "éjszégsztaj" értékű.

A cikket felületesebben olvasók számára szükséges megjegyeznem, hogy az "elsőrendű" megjelölés jelen esetben korántsem egy minőségi fokozat, sőt éppen ellenkezőleg, kivéve ha a mértékadó szint az alatt a bizonyos békatestrész alatt kezdődne.