JÓSLAT II AVAGY BIZTOSAN JÓ IRÁNYBA VISZ AZ "ÚJ HAJÓSKAPITÁNY" ÁLTAL KIJELÖLT ÚT?

Azt mondják egyesek, hogy önpusztító típus vagyok,  nem hallgatok a figyelmeztetésekre, csak csörtetek előre a magam által kiválasztott úton, sokszor nem is kikerülve, hanem csak átgázolva az akadályokon, nyers őszinteséggel (ami sok esetben csak szubjektív igazságom) esetleg a velem egy oldalon állókat is megbántva.
Tetszik! Igen, világ életemben ilyen szerettem volna lenni, soha meg nem alkuvó, talpnyalástól, sőt még a hamis udvariaskodástól is mentes! Ezért nem hallgattam a Juhar botrány kirobbantásakor azokra, akik előre szóltak, hogy betonba verem a fejem (és láss csodát, nem a fejem, hanem a beton(ozottság) porladt szét) és ezért sem "dugultam el", amikor a küzdelem sikerre vezetett.


A kezdetek kezdetén olyannak tűnt számomra a Juhar élete, mint egy viharos hajókázás a tengeren, amikor a kapitány anélkül irányítja a hajót, hogy felfogná, milyen veszélyeknek is teszi ki a neki alárendelteket:

A kapitány megbomlott elméje által kijelölt "előre, fiatalos lendülettel át minden viharon" pusztulásba vezető irányvonal miatti (általam kezdeményezett) lázadás elsöpörte az arra alkalmatlan vezetőt, nyitva állt az út békésebb/nyugalmasabb vizeken evezni.


Nem örültem a Juhar integrációjának, örültem viszont annak, hogy a "Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Integrált Óvodája, Általános Iskolája, Előkészítő és Készségfejlesztő Speciális Szakiskolája, Kollégiuma, Egységes Gyógypedagógiai Módszertani Intézménye, Egységes Pedagógiai Szakszolgálata, Nevelési Tanácsadója, Gyermekotthona és Szociális Intézménye" élére (elnézést, de annyira röhejes ez a megnevezés, még jó, hogy van egy rövidebb is) szóval a BKMÖ IKI élére a korábbi ("alpári kocsis-stílusban felsőfokúan képzett" másban viszont .....) vezető helyett a gyógypedagógus szakma elismert alakja került. Végre-valahára a Nyugalom tengerén vitorlázásra kerülhet sor, reméltük:

Az integráció óta eltelt időben - minden előzetes bizodalmam mellett, sőt ellenére - azért kritikus szemmel vizsgáltam nem csupán a változások, hanem egyben a múlt visszamaradt árnyainak jeleit is, ezen belül azt, hogy a változás/változtatás (legalább annak szándéka) valódi-e, vagy csak a tömegek ámítása van ismét folyamatban? Kezdeti örömöm mára kissé elhalványulni látszódik, szomorú vagyok!

Szomorú vagyok mert a szakmai fejlődés ugyan látványos és nyilvánvaló, de bizonyos területeken mintha egyes(ek) szó szerint venné(k) a közgyűlési határozat jogutódlással kapcsolatos rendelkezéseit. Az ugyanis, hogy valaki a múltbelinek a jogutódja, korántsem jelenti azt, hogy más (nem szakmai téren) ugyanazt és ugyanúgy kellene folytatni, ahogy azt a jogelőd tette. Az új kapitánynak - a kapitányi kinevezésének minden áron való megtartása érdekében - nem kell(ene) a begyepesedett agyú "admiralitás" utasításainak minden ellenvetés nélkül eleget tennie, különben a mostani (még) csendes vitorlázás ismét csak tragikus véget érhet. A békésnek, nyugalmasnak tűnő felszín alatt már fortyog a tenger, bármelyik pillanatban kitörés is lehetséges, nem biztos, hogy érdemes kipróbálni, hogy a Juhar-vitorlás kibírja-e az azon való "átkelést" bármennyire is felkészített szakmailag a legénység, ha a technikai feltételek hiányoznak és az "admiralitás urai" berögzült agyukkal a teljes pusztulás lehetősége (valószínűsége?) ellenére is makacsul ragaszkodnak a mára már értelmetlen, sőt kifejezetten veszélyes irányvonalhoz.

Érdemesebb volna inkább a józan észre hallgatva egy kis kerülőt tenni, a könnyed előrehaladást akadályozó múlt árnyaitól megszabadulva irányt váltani a kívánt és kitűzött cél elérése érdekében, amibe nem férhetett volna bele pl. a volt hajóskapitánynak a maradó tengerészek kárára történő (vízbe vetése helyetti) végkielégítéssel való útnak engedése és hasonlóak. A "matrózok" azok, akik a viharos tengeren is tették a dolgukat, előbb őket kellett volna "jól lakatni" (megérdemelték volna) nem a mihaszna volt hajóskapitány zsebét minden drágasággal teletömni!

Még van idő, még van lehetőség a szükséges kisebb irányváltásra, a felszín alatti fortyogás elkerülésére, nem szükséges abba a kitörésbe belevitorlázni csak azért, hogy az admiralitás szenilis tagjainak elvárásai teljesüljenek és a kapitány is elbüszkélkedhessen, hogy ő milyen kiváló vezető. A jó vezető legfőbb ismérve ugyanis maga a jó csapat és annak tagjai elégedettsége, nem pedig az ő saját egyéni előremenetele!

Végezetül pedig egy vicc! (nem tőlem származó, viszont tetszik és ahogy az azt közzétevő is jelezte: remélhetőleg nem ebbe az irányba halad a hajó?)

"Hoffmann Rózsa fodrászhoz megy. Mikor belép, a fodrász felkiált: - Jó napot kívánok, drága államtitkárasszony!!! Milyen frizurát parancsol? - Hát maga ismer engem? - Persze, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem fodrásznak. Kész a frizura, az államtitkár megy haza taxival, ahogy beszáll, a taxis így szól hozzá: ... - Jó napot kívánok, drága államtitkár asszony! Hová lesz a fuvar? - Hát maga is ismer engem? – Persze, tudja, én azelőtt tanár voltam, de kevés volt a fizetés, nem tudtam eltartani a családot, így hát elszegődtem taxisnak. Hazaérnek, kiszáll a taxiból, odamegy hozzá egy rongyos koldus: - Jaj, aranyos drága államtitkárasszony! Adjon egy pár forintot, otthon éhen hal az asszony, meg a gyerekek. - Ember, csak azt ne mondja, hogy maga is tanár volt! - Jaj, dehogy, drága államtitkár asszony! Én még mindig az vagyok, csak lyukasórám van."