Az igazmondás bajnokai?

Csak a gyerekek nem számítottak!

2012. március 19., hétfő

AMIKOR A KEVESEBB TÖBB LETT VOLNA AVAGY TOVÁBBRA IS HÜLYÉNEK NÉZNEK MINKET!

Két trauma is ért a héten! (bár egyik hatására sem vágtam fel az ereimet, ahogyan azt páran szeretnék és remélik)

Az "Egyik":

Nem tagadom, fokozott várakozással figyeltem a március 15.-i "megemlékezéseket"! Annyi baromság és belemagyarázás hangzik el ilyentájt ugyanis, hogy még a "Heti hetes" amúgy szórakoztató műsora sem vetélkedhet velük. Volt ugye 1848, voltak a "márciusi ifjak" és volt ugye maga a szabadságharc, amiknek emlékét ünnepelnénk állítólag eme jeles napon, de az ünneplés és megemlékezés helyett mára már csak a politikai ellenfeleknek üzengetésről, na meg a nyílt kortesbeszédekről szól a történet. 

Nem igazán lelkesedvén a jelen hatalmon levő politikai elit iránt, érdeklődéssel vártam az "új ellenzék" szereplését és megnyilatkozásait. (hiszen a "régiekből álló ellenzék" maga a sokszor emlegetett anomália) Szép számmal jöttek össze a kormánypártiak és ugyancsak nem elhanyagolható számban az új ellenzéket támogatók. Nem tisztem minősíteni "Vivat Viktor Orbán" szavait (minősítik azok bőven magukat) de a Dopmen-féle alternatív köztársasági elnököt megválasztó gyülevészek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. 

Ha ez "megválasztás" az iránya egy állítólag értelmes célú szerveződésnek, akkor nagy itt a baj, leginkább a fejekben. Az, hogy százezrek beszopják a "gyarmatosítás" és a "szabadságharc" orbáni szöveget, az még elmegy valahogy (különösen ha csak lengyelül ért valaki) de az ellenpontként fellépők új, "nemes célzata" hülyeséggé silányult ezzel a választással. Igen, ennyire hülyék már nem lehetnénk, de a fotók és a híradások tanúsága szerint sokakat még ez is lelkesíthetett.

Döbbenet és undor, hogy mivé is alacsonyították le egyesek a nemzeti ünnepünk egyikét, saját politikai céljaik eszközévé téve azt.

Persze még ma is hamis a kép az 1848 márciusában történtekről, sok olyan történelmi személyiséget állítanak előtérbe, aki csak sodródott a történtekkel és csak később kapott és adtak neki soha nem létezett "vezérlő szerepet" mert ugye milyen "gáz" is lenne beismerni azt, hogy a forradalom valójában a Pilvaxban békésen trécselő "ifjak nélkül" megkezdődött és annak legfőbb kiváltója (a történelmi körülmények mellett) valójában egy mindmáig csak szűkebb körben ismert dadogós fiatalember volt. Petőfi és társai jobban mutattak a "képen" mint a máig is nevesincs Sükei Károly, aki nélkül viszont lehet, hogy még ma is osztrák lobogó lengene a Kossuth téren (amit ebben az esetben nyilvánvalóan nem is annak, hanem pl. Ferencz József térnek neveznének)

Hallotta netán bárki is említeni Sükei nevét, magasztalta-e bárki is az ő kiállását, tevékeny szerepét? Nem, hiszen kis hazánkban egy (beszéd)fogyatékost hogyan is lehetne példaképül állítani a tömegek elé és számára? Az a szégyen, hogy helyette viszont jöhettek mások, a maiak, Dopmen, Plagi-bá és társaik. Itt tart 2012-ben Magyarország? Bizony itt!

Na és akkor a "Másik":

Elolvastam egy álláspályázatot. Komolyan mondom, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek? Hű olvasóim biztosan emlékeznek még arra, amikor a volt intézményvezetőnek a történelmi és történeti múltba visszatekintő korábbi álláspályázatát elemeztem, így elég csak azokat a sorokat a mostanira is vetítetten olvasni, a kép ugyanaz.

Mindamellett, hogy továbbra sem értem, hogy egy álláspályázat keretében miért is lenne szükséges a pályázatot meghirdetőt részletesen tájékoztatni a saját álláshelyének történeti előzményeiről és technikai állapotáról (a MÁV-hoz vasutasként jelentkezőnek netán a Pest-Vácz vasútvonal 1846. július 15-én történt megnyitásával és a gőzmozdonyok akkori műszaki állapotával illene kezdenie álláspályázatát?) csak pár megjegyzést tennék hozzá, hogyan is kell(ene) kinéznie 2012-ben egy jó álláspályázatnak?
  
Az "álláspályázat" felépítése

Egy álláspályázat alapvetően két részből tevődik össze: magából az önéletrajzból és egy kísérő, más néven motivációs levélből. 

Az önéletrajzok leggyakoribb hibái:

- Túl hosszú önéletrajz (két oldalnál több)
- Túlrészletezett önéletrajz (felesleges feladatkörök, túlságosan személyes információk feltüntetése….)
- Felesleges információkat tartalmaz
- Helyesírási, fogalmazási, szövegszerkesztési hibák!
Egy pályázatban nem azt várják, hogy bizonyítványunk pontos adatait írjuk le, hanem a megpályázott állás szempontjából fontos jellemzőinket. Tehát elsősorban azt érdemes megjelölni, hogy milyen nyelvben, felhasználói programban mennyire vagyunk jártasak, és hogy milyen szívesen alkalmazzuk tudásunkat.

A motivációs levél / kísérő levél több célt is szolgál:

- Összefoglalja az önéletrajzban csak vázlatosan leírt szakmai pályafutásunkat.
- Felkelti a figyelmet, és ösztönzi az olvasót az önéletrajz elolvasására valamint annak részletesebb áttanulmányozására!
- A motivációs levél világít rá a fontos dolgokra, melyek a megpályázott pozíció szempontjából hangsúlyosak lehetnek.
- Mutat valamit a személyiségünkből, céljainkból, elért eredményünkből.

A motivációs levél / kísérőlevél külalakja és tartalma:

Legfeljebb egy oldalas legyen a motivációs levél, négy fő részből és maximum négy-öt bekezdésből álljon!

- Hivatkozás ( Jelentkezés indoklása, figyelemfelkeltés)
- Önéletrajz összefoglalása ( Lényegi rész, melyben a munka elnyeréséhez szükséges tapasztalatok, tanulmányok, és az elért eredmények találhatók)
- Motiváció, célok meghatározása (Miért jelentkezik? Miért szeretné betölteni az állást?)
- Személyiségének jellemzése

Ha ezek után valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy egy intézményvezetői pályázatnak miért is kell negyvenvalahány oldalon a pályázatot meghirdetővel közölnie az általa már tudottakat és ismerteket, az nyereményjátékon vehet részt. (és talán illett volna kihagyni az önéletrajzi sablon kitöltést segítő megjegyzéseit is)
Persze az is érdekelne, hogy miért is szükségeltetne egy intézményvezetői álláshoz a csupán egy szakmai vezetői állás betöltéséhez nélkülözhetetlen képzettség részletező ismertetése, ahelyett, hogy az intézményvezetői feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges (de a jelek szerint hiányzó) pénzügyi-közgazdasági ismeretek és képzettségek kerülnének előtérbe? (egyik kedvenc megjegyzésíróm szóhasználatával élve: "megspékelve" egy kis (ugyancsak hiányzó) idegen nyelvtudással is!) Egy kórházigazgatónak sem lenne okvetlenül szükséges orvosnak lennie, mert nem műtéteket elvégzőt, hanem intézményvezetőt keresnek! aki pl. tisztában van a jogszabályi előírásokkal, a gazdasági/pénzügyi feladatokkal és hasonlóakkal, műtsenek helyette a gyakorló orvosok.

Szóval akárcsak az új ellenzék tüntetésén, ez esetben is "a kevesebb több lett volna"!

Azt már csak félve (hihihi) merem megemlíteni, hogy a referencia körben megemlített "Romano Zsanipe" (Cigány tudás) számomra inkább egy kicsit ijesztőnek, semmit meggyőzőnek tűnik. Jó, mindannyian tudjuk, hogy társadalmunkban egyre több az Orbán és hasonló nevűek "tömege" és befolyása, azt elfogadjuk, tudomásul vesszük, de azért ez mégiscsak Magyarország, erőltetni azért mégsem kéne!

Az egészben nem is az a legsajnálatosabb, hogy még mindig csak itt tartunk, hanem az, hogy a pályázatot meghirdetőnél valószínűleg nem lesz egyetlen egy sem, aki azt mondaná/kérdezné a pályázótól, hogy: "ugyan tessék már nekünk megmondani, hogy minek is tetszett annyi mindent összehordani/beollózni a múltban történtekről és miért nem tetszik helyettük a jelenről és a jövővel kapcsolatos elképzeléseiről nekünk részletesen beszélni?"

Vélhetően a pályázatot elbírálók szerint ismét egy alapos és szépen kimunkált pályázatnak lehetünk majd szemtanúi, amelyik igen lényegi hosszú távú célokkal (kulcsok, villany kapcsolása) is foglalkozik:
Persze érdekes lehet az az intézmény is, amelynek minden szervezeti szintjén megjelenik a "REFERENCIA"! (a referencia szó jelentése = ajánlás, felvilágosítás, értesítés) 
"Referencia (kísértet) néni" itt éppen az egyik szintről tart a másikra.

Nincsenek megjegyzések: