"Mi is az a könyvégetés? A könyvek megsemmisítését jelenti, amelyet általában különböző okokból szoktak megvalósítani. A könyvek elpusztítása történhet mondjuk vallási, vagy különféle, a történelemben már igencsak jól ismert politikai okokból.
«A könyv hatalom»: mondja egy régi közmondás. Ez kifejezi a barbár nézőpontot, mely napjainkban ismét kezd uralkodni. A barbár lélek hatalmat lát a betűben. S azt lát benne, mindinkább csak azt, a mai lélek is: előnyt, propagandát, fegyvert, egyszóval hatalmat. A könyv tehát hatalom, szellemi fegyver vagy varázserő, amit lehetőleg ki kell venni az ellenfél kezéből, s monopolizálni, vagy máglyába gyűjteni és elégetni" (Szászi Zoltán 2009.)
Korunk technikai fejlődése következtében az "elektronikus irodalom" egyre nagyobb mértékben veszi át (sajnos) a korábban nyomtatott könyvek szerepét. Egyetlen kifejezett előnye ennek csupán az, hogy ezt már nem lehet elégetni, így mit tehet(nek) az(ok) aki(k)nek nem tetszik az abban foglaltak, aki(k)nek veszélyesnek tűnik mindez?
Töröltetni kell ! "szólá" a döntés és elhatározás, aztán jönnek a tettek.
Így jártam én is a korábbi blogjaimmal. Megnyitottam egyet, a szolgáltatóhoz nemsokára érkezett is a email (mert azért a másik oldal is él ám a technika ezen vívmányaival!) benne nem csupán a megtévesztő álinfó: személyiségi jogot sértek, de egyben a hatalmi jelleg is: a Gyámhivatal képviseletében! A szolgáltató nem akar balhét, törli a blogot.
Újabb blog, újabb email. Megint más, újabb, a korábbi szolgáltató által visszaállított blog, amire most már fenyegetődző email érkezik, ismét törlés.
Közben azért én is tanulok, így: na akkor ezt töröltesd, ha tudod!
De mi is a probléma tulajdonképpen a blogommal? Az IGAZSÁG! Egyetlen szavát, betűjét nem tudta senki megcáfolni (még csak megkísérelni sem) ezért el kell hallgattatni, nehogy mások is megismerjék a valós tényeket.
Politikai támadás lett volna az észleltek szóvá tétele? Ugyan már, ez röhejes kifogás, csak azért, hogy ha érvekkel, tényekkel nem is, de legalább a politika eszközeivel lehessen megpróbálni elhallgattatni a másikat!
Időzített támadás, közvetlenül a választások előtt? Ez is hülyeség, egyszerűen most vált "aktuálissá" hiszen mostanában derült fény az elzárásokra, hiszen mostanában is voltak még (nem pedig novemberben utoljára) aktualitást eredményező "izolálások".
A leghírhedtebb (1933-as) könyvégetés előtti módszer szerint magát az "alkotót" égették meg nagy nyilvánosan, ezért amikor a blogtöröltetési kísérletek befuccsolnak, módszerváltás következik, "égessük meg" a blogozót !! Mennek is a levelek az egyes újságoknak, hogy én kicsoda-micsoda és juj meg jaj, mi lesz, ha nem lesz és hasonlóak.
Mintha mindezekkel bármi is változna, meg nem történtté válna a gyermekek sérelmére elkövetettek bármelyike is. (Azt nem is részletezném, hogy ráadásul a rólam leírtak túlnyomó többsége valótlan és jogsértő állítás!)
Mi ennek a célja, mit lehetne ezzel elérni? Ugyanazt, amit a könyvégetéssel! A nagy SEMMIT! mert mindezek a tényeken ugyanúgy nem változtatnak, mint ahogyan az (egyébként valósan elért) eredményekre hivatkozások sem. Aranyozott falú "dühöngőben" sem lesz eredményesebb az izoláció, csak legfeljebb az aranyból máshova is juthatott és maradhatott, ki nem lát át ezen a magyarázaton?
Az elkövető háborodik fel a feljelentésen, annak idején és módján, kifogásolva még a feljelentő személyét is, ezáltal negligálni szándékozóan a feljelentésben foglaltakat? majd intézkedni próbál az "elhallgattatás" érdekében?
Szeretek sakkozni és tisztelem az ellenfelemet, különösen ha az a vesztett állásában nem ragaszkodik az utolsó lépésekig menő csatározáshoz, hanem a reménytelen küzdelmet látva azt - elismerően kezét nyújtva - feladja.
Kézfogásra ugyan nem várok és számítok, de valóban szükség van erre a végső összeomlásig tartó kapaszkodásra és ragaszkodásra, blogtörlésbírkózásra és hasonlóakra? Nem kellene már "úriember" módjára feladni a vesztes partit a csak időhúzó lépegetések helyett?