Megnyugvással vettem korábban tudomásul a belső vizsgálat elrendeléséról szóló tájékoztatást, hiszen a rendelkezésemre álló tények alapján biztos voltam abban, hogy az illetékesek megállapítják, majd kiküszöbölik az általam jelzett anomáliákat.
Az „először letagadom, majd finomítom, később részben elismerem” módszerű erőtlen próbálkozásokon csak mosolyogtam, viszont igencsak meglepődtem a közgyűlésen elhangzottakon.
Meglepetésem csak tovább fokozódott, amikor a belső vizsgálati megállapítások tartalmából rájöttem, hogy a „csak 3 alkalommal, novemberben utoljára és mindez 2-3 három volt dolgozó lejáratókampánya” nyilatkozat megtételére annak ellenére került sor, hogy a valós tények mindegyike ismert volt az azokkal szöges ellentétben állókat nyilatkozók előtt.
A tudatos emberi cselekedeteknek mindig oka, indoka sőt célja van, így értelemszerűen bennem is felmerült annak gondolata, hogy vajon miért is ez a kiemelt – sőt, még a kifogásolásokat tevők felé is visszatámadó – védelem az illetékesek által tudott, maguk által is megállapítottan jogsértéseket elkövető vezető részére, különösen, hogy másoknál mindezeknél jóval pitiánerebb vétségek elkövetése esetén fegyelmi elbocsátásokra került sor.
A fennálló kapcsolati viszonyok értékelése rövid időn belül kizárta a személyes kötődésalapú indokokat (a feleségétől különélő R.S barátnője nem az érintett vezető és hasonlóak) így más okokat, pontosabban érdekeket kell vizsgálni.
Nyilvánvaló, hogy ezen további érdekek közül elsődlegesen, sőt szinte csupán csak az anyagi érdekek jöhetnek számításba, így indokolt azok boncolgatása, különösen, hogy azok közpénzekre vonatkoznak.
Annak kiderítése, hogy ezen anyagi érdekek „vajh” közérdekűek-e, vagy csupán személyesek-e, maguknak az érintetteknek is fontos kell legyen, hiszen az érdekek és érdekkörök tisztázása esetén megszűnnek majd az alaptalan pletykák, gyanúsítgatások, szóbeszédek és hasonlóak a különböző pénzösszegek (pályázati összegek, stb.) felhasználásával kapcsolatosan, így a valós tények blogombeli közzétételével (amit bármely eredmény esetén is megteszek!) nem tudok és nem fogok ártani egyetlen tisztességes embernek sem, sőt!
Nem tagadom, hogy ezen érdekkör vizsgálatát nem csupán az általam várt intézkedések elmaradása, de egyben a „visszatámadás” szokatlanul heves volta is indokolja, de miért is lenne kizárt a hivatástudat és elhivatottság ilyen magas fokának magyarázata a hétköznapi érdekalapú védelem helyett? Sem vádaskodni, sem előre ítélkezni nem kívánok, nézzük csak a valós tényeket!