Egy költségvetési intézmény éves költségvetése tervezésénél az un. „éves bérköltség” könnyedén kiszámítható. Nem kell hozzá más, mint az álláshelyek száma, az adott állások bérezési kategóriája/hó, ezt megszorozni 12-vel és máris kész, hogy mennyi bérre lesz szükség az adott éves tárgyidőszakban.
Nyilvánvaló, hogy pl. egy iskola esetében az álláshelyek száma fix, így pl. esetünkben ahhoz, hogy valakinek megszűnjön a munkahelye, annak megyei közgyűlési határozathozatalba foglalása szükséges. Ebből következően az álláshely és az adott állásra jutó bértömeg attól sem szűnik meg, hogy az azt betöltő jogviszonya megszűnik (gyakoribban megszüntetik) mert munkafeladatait vagy az újabb dolgozó, vagy pedig a régi dolgozók valamelyike (többletmunkaként) látja el.
Hogyan lehet akkor mégis bérmegtakarítást elérni?
A legegyszerűbb módja ennek az, ha az adott munkafeladatokat kisebb dolgozói létszámmal végeztetik el, természetesen anélkül, hogy annak ellenértékét a többletmunkát elvégző(k) részére kifizetnék. Pl. ha egy gazdasági ügyintézőt beültetnek pár órára a portáshelyiségbe, ahol a portai feladatok ellátása mellett és közben az adminisztrációs tevékenységét is végzi, persze csak szimpla fizetése ellenében, máris egy fél portásfizetés „megtakarítására” kerülhet sor. Így történhetett meg az a képtelen eset is, hogy az egyik elbocsátott dolgozó kreált munkaköre portás/ügyintéző lett, természetesen annak törvényes FEOR száma nélkül.
Ugyancsak eredményes megoldás a megszűnt(etett) közalkalmazotti jogviszonyú dolgozó helyett közcélú foglalkoztatottat felvenni, akinek juttatásait nem az Intézet, hanem a kistérség (központi alapból) fizette. Az álláshely számának és az arra kalkulált bértömeg mértékének változatlanul maradása mellett a feladatok is ellátásra kerültek(?) mégis jelentős bérköltség megtakarításra került.
Számoljunk csak! Egy átlagos dolgozó az Intézetnek kb. 160 ezer forintba került havonta. Ha ezt az összeget megszorozzuk a közcélúakra lecseréltek számával, valamint 12-vel, az mintegy 65 millió forint megtakarítást eredményez.
De mire is kerül felhasználásra az adott tárgyidőszakbani bérmegtakarítás összege? Az általánosan elfogadott gyakorlat szerint (persze külön ezirányú döntés alapján) legnagyobbrészt jutalom lesz belőle. Elméletileg azoknak, akik a munkát elvégezték, illetve azoknak, akik a bérmegtakarítást eredményeztették. Ki tudja miért, ezen a téren is erősen érvényesül a „mindig a erősebb kutya b…ik” elv, vagyis a magasabb beosztású jóval nagyobb arányban szokott részesülni mindebből, annak ellenére, hogy a tényleges többletmunkához köze sem volt.
Mivel pedig a bérmegtakarítás összege és mértéke, valamint annak felhasználása közérdekű adat, amelynek megismerésére mindenki jogosult, így annak megtudakolását követően ezen adatokat jelen blogomon (is) közzé fogom tenni. Mekkora bérmegtakarítást eredményezett a dolgozók „elzavarása”, a közcélúak helyettük foglalkoztatása, kik és milyen összegekben részesültek ennek eredményeként? ezek a kérdéseim.
A fentiek nem tökéletesen szakszerű magyarázatai a bérmegtakarítás forrásainak és felhasználásának, célom nem is a jogismeret fejlesztése, hanem a kérdéskörök „bővítése volt”. MERT KÉRDÉSEK AZOK AZTÁN VANNAK ITT BŐVEN!