I.K. Főállatgondozó az egyik este nehezet (velőspacalt) vacsorázott, ráadásul még a tablettás bor is megfeküdte a gyomrát, így a lefekvést követően nem tudott elaludni, csak forgolódott az ágyában. Nem bírta tovább, felkelt, befalt azért még egy kis szalonnát (vöröshagymával) majd a lakásban fel alá mászkálva észrevette a gyermeke által bekapcsolva felejtett számítógépet. Igaz ugyan, hogy csak az alaplépéseket ismerte (gyermeke mutatta meg neki, vagy 200-szor, mire felfogta) de gondolta, most megpróbálkozik, úgyis mindenki alszik, nem látja senki sem. Kattingatott is nagy bőszen ide-oda és láss csodát egyszerre csak ("Albán szamár"-hoz hasonlóan) váratlanul a juharisi szép honlapjára bukkant.
Olthatatlan tudásvágy száguldozott ereiben, így mindent elolvasott, még az azon közzétett különböző terápiás módszereket is. Hirtelen megvilágosult, a nagy ötlet tisztán kibontakozott (egyébként nem túl nagy terjedelmű) szürkeállományában, így már megnyugodva nyugovóra tért.
(Álmában babérkoszorú és dicsfény övezte a fejét, beosztottjai a vállukon hordozták a munkahelyen körbe-körbe, ütemes, szűnni nem akaró taps és éljenzés közepette volt, aki még a lábait is csókolgatta)
Reggel frissen, kipihenten első dolgaként a munkahelyére vitette be magát (céges kocsi + sofőr) ahol közölte az alárendeltjeivel, hogy megoldotta a tigris háziasításának problémáját, egyben utasításba adta, hogy a kistigrisnek mától csak füvet adhatnak enni, egy nagy adag csapvízben felodott ascorbinsav kíséretében.
Kollégái ugyan erősen vonakodtak a főnöki utasítást teljesíteni, de hát a főnök szava parancs, ki szeretne közcéluként munka után kuncsorogni?
A kistigris először csak nézett meglepetten az elétett fűcsomóra, meg arra a gyanús szagú folyadékra, majd amikor már ötödszörre akarták erőszakkal mindezeket letuszkolni a torkán, megkarmolta gondozóját!
A főállatgondozó értesülve a kistigris arcátlan agresszivitásáról azonnal intézkedett a kistigris bezárattatásról mondván, hogy na ott majd megnyugszik. Szegény kistigris meg éhesen, a vele történteket nem értvén, fel nem foghatóan csak kaparta a falat, a radiátoron szaladgált és dörömbölt a kilincsnélküli bezárt ajtón, hátha jön valaki segítség.
Az egyik jóérzésű (már korábban is tiltakozó) kolléga nem bírta tovább nézni a kistigris hetek óta tartó szenvedését, inkább elment a munkahelyéről.
A kistigrissel történtek később valahogy kitudódtak, a 2-3 csak az alkalomra (ugráskészen felkészülve) váró bosszúszomjúhozó volt dolgozó jelezte az esetet a hatóságok felé.
A rendőrség példás gyorsasággal intézkedett, még aznap őrizetbe is vették a főállatgondozót állatkínzás címén. A főállatgondozó kihallgatásakor nem ismerte el a bűncselekmény elkövetését, a gyanúsítása ellen panasszal élt.
Védekezésének lényege az volt, hogy az általa alkalmazott terápiás módszerről megbízható forrásból szerzett tudomást, egyébként ugyanezt az iskolában fogyatékos gyerekkel szemben is alkalmazták, minden hátrányos következmény nélkül, hiszen az eset kitudódását követő hosszú hónapok ellenére még mindig ugyanaz ott a vezető, sőt a fenntartó számos alkalommal még a nyilvánosság előtt is kiállt mellette.
Az azon felvilágosítását követően, miszerint azok csak fogyatékos gyermekek, akik soha nem fognak szavazati joggal rendelkezni, így nincs különösebb indoka az őket ért sérelmekkel foglalkozni, itt viszont állatokról van szó, akiknek jogai vannak (az akvárium sem lehet kerek, stb.) és akiknek sérelme a közvéleményt felháborítja, csak ezt követően kezdte a falba verni a fejét az alábbi sirámok kíséretében:
Óh, én balga állat miért is állatgondozónak álltam, lettem volna inkább vezető egy gyógypedagógiai intézményben, akkor most az alkalmazott terápia miatt nemhogy büntetést, hanem még fenntartói elismerést és dícséretet is kaphatnék!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése