A már említett igencsak "bőbeszédű" tájékoztató pár sorban foglalkozik a szakmai munkával is, ezen belül - megfelelő képzettség és szakmai hozzáértés nélkül - az alábbi megállapításokat tartalmazza:
"Nagyon hamar kiderült, hogy a szemléletbeli változást az új nevelőtestület igen nehezen, vagy egyáltalán nem bírja követni .... a gyermekotthonba került pedagógusok csak komoly küzdelmek árán értették meg, hogy a hagyományos iskolapedagógus szemlélettől meg kell válniuk és otthont nyújtó, családpótló szemlélettel kell a munkájukat végezniük"
Kérdem én, hogyan és miből "derült" volna ki, hogy az új(?) nevelőtestület nem tudja követni a szemléletbeli változást? Melyik szemléletbeli változást? A "vissza az 50-es évekbe" stilusut? Az iskolapedagógusok ezek szerint korábban ütötték és verték a gyermekeket, sorozatosan megalázták őket és erről lettek volna képtelenek lemondani, változtatni?
Ezek igen komoly vádak, különösen ha azokat egy dilettáns, hozzá nem értő hangoztatja! Mik voltak azok a "nagy küzdelmek", amiknek árán végül is megértették (volna)?
Ilyen lenne a családpótló szemlélet és stílus? Hát köszi, akkor inkább az a hagyományos iskolapedagógusi maradjon, ne ez!
Persze a "tájékoztató" nem ragad le csak ennél a munkatárs-gyalázkodásnál, a jogsértő munkáltatói intézkedések, valamint az egyes dolgozóknak minden értelem nélküli ide-oda áthelyezése hülyeségének beismerése helyett ismét csak a fellengzősen fennkölt stílusbani maszlag:
"Azt vártuk, hogy a gyermekek kötődése a nevelőkhöz erősödik, így az állapotukból adódó hangulatingadozásaik ritkulnak, magatartási anomáliáik kezelhetőbbekké váljanak"
Aha, persze! Ezért aztán majd 2 év után kellett pl. az egyik nevelőt (az illetőnek a gyermekelzárások ügyének megítélése tárgyában vélhetően eltérő álláspontját csak feltételező vezető "elővigyázatossága" okából) más területre áthelyezni, figyelmen kívül hagyva az addig általa gondozott gyermekek személyéhez való erős kötődését! Az "apuka most elment, de majd jön helyette valaki más" magyarázat egy családon belül a válás során még elmegy (?) de ott se nagyon, de itt csak a vezető minden szakmai alapot nélkülöző szubjektív intézkedéséről volt szó, megelőzendően az illető információszerzésének még a lehetőségét is, pl. az egyes gyermekek meghallgatásán történtekről (ami viszont már K.E. feladatát képezte (volna) ezután)
Hogy mi a vicc az egészben? (Az egészen felül?) Hát az, hogy a "legyalázottaknak" fogalmuk sem volt mindezekről, így arról sem, hogy ők csak komoly és nagy küzdelmek árán tudták és voltak hajlandóak megtanulni ezt az "új, fiatalos lendület" szemléletet, így egy szavuk sem lehetett mindezekkel szemben. (Most meg már gondolom úgy vannak vele, hogy "minek széllel szemben pisálni?")
Bár a közgyűlésen személyesen nem voltam jelen, de biztos vagyok abban, hogy egyetlen képviselőnek sem jutott eszébe megkérdezni az "előadótól" hogy:
"Ugyan már kedvesem, a sok hablatyolás helyett talán valamit érdemleges szakmai eredményt is szíveskedett volna megemlíteni, az új szemlélet és a dühöngő egymáshoz való viszonyát sem elfelejtve!"
Az igazán nagy baj nem is az, hogy vélhetően senki sem szólt, hanem az, hogy minden bizonnyal senki sem vette észre, senkinek sem tűnt fel, hogy 2010-ben valójában egy 1950-es évekbeli, Rákosi-féle tájékoztató brossúrát tart a kezében?
2 megjegyzés:
Bocsi, ha megkérdezem, de melyik pedagógus ordít így egy gyerekkel? Kedves Igazgatónő! Ezt a pedagógust rúgja ki! Ez nem ismeri a pedagógusetikát, módszereket. Ez egy szörnyeteg. Ha velem így üvöltene, én összecsinálnám magam. A füles, amit beígér, csak puszta fenyegetés?
Kedves Detonátor!
Olvastam az intézmény tájékoztatóját. Elgondolkodtam az intézményt bemutató írás olvasásakor - az Ön által írtak, s azokkal való egyetértés mellett - többek között a következőn: " Alkotó, egymás megbecsülésén alapuló, altruista munkahelyi légkörrel a segítő magatartás példáját testesíti meg." -megfogalmazáson. Összevetettem a hallott hanganyaggal, a Baon Hozzászólásaival. Kíváncsi lennék ki mit állapított meg. Az ellentmondás a leírtak és a gyakorlat között akkora, amit nem is kell magyarázni. Kitünt még a 2010/11-es tanévtől a kompetencia alapú oktatás megvalósítását segítő elvek sokasága közül pl. - a "Bizalom elve",az " Egyéni bánásmód elve", a " Kooperáció-tudatosság elve" ,egy olyan iskolai légkör létrehozása, ahol a gyerek jól érzi magát! - s eszembe jutott a "dühöngő" létrehozása, használata, a gyógypedagógus kollégák, dolgozók megalázása, eltávolítása, a munkatársakat ért jogsérelmek sokasága. Ellentmondás-ellentmondás hátán a gyakorlat és az elmélet között. Végül egy idézetre hivatkozva, amikor Vida Ildikó szavait idézte a vezetőnő kérném - aki a GYÁMRA bizott gyerekeknél, a GYÁM jóvoltából a "lehántott lárvaarcról - csak egy pillangó világra jöttének" tanuja volt, jelezze, mert én a Baonon leírt iskolai légkört megismerve, a dühöngő működését hallva, nem hiszek ebben, szólamnak szép, csak... Az meg megválaszolatlanul marad számomra, hogy a képviselők között volt-e csak egy is, aki rákérdezett, hogy a leírtak a gyakorlatban kiknek a segítségével és hogyan valósult meg.
Az egész tájékoztatóból hiányzott, ami a legfontosabb a gyógypedagógiai szakmai munka megvalósulásának igazolása a gyakorlatban, hiszen ennek érdekében történne minden ( pályazati pénzek felhasználása stb.) Persze lehet, hogy erre nem is volt kíváncsi senki a képviselők közül, így is elfogadták.
incorruptus
Megjegyzés küldése