AZ A BIZONYOS REFERENCIAINTÉZMÉNY AVAGY SZÉP EGY CSAPAT JÖTT ÖSSZE A JUHARON!

Töredelmesen bevallom, hogy amikor a "Juharbotrány" kezdett kiszélesedni, magam is elgondolkodtam azon, hogy nem volt-e kár így felbolygatnom az állóvizet, aminek következtében a párom munkaügyi vitájából ekkora balhé kerekedett. 

Az elmúlt időszak eseményei/történései azonban teljes mértékben igazolták azt, hogy igen, volt értelme, sőt kifejezetten szükség volt mindezekre, mert - bár lehet, hogy országos szinten is ugyanez a helyzet - ilyen ocsmányságokat, mint amik itt előfordulhattak nem lehet szó nélkül tűrni hagyni.

Mindenekelőtt a gyermekekről beszélve, megdöbbentő és egyben hihetetlen, hogy a velük történtek, a sérelmükre elkövetettek alig "zaklatták fel" a tisztelt tantestületet, pár nap alatt feledésbe merültek az egyes gyermekeket érintő, akár még súlyos bűncselekményeket is megvalósító magatartások, miközben a személyes dolgok (munkabér, beosztás, pletyi) sokáig napirenden maradhattak.

Nemhogy felháborodást, de még csak langymeleg reagálást sem váltott ki a többségből a megvert és az ebből következően látható nyomok felszívódásának idejéig táborba küldött kislány esete, ahogy Norbi kékzöld foltjai fölött is pillanatokon belül napirendre lehetett térni, ezek mindenki számára lényegtelen történések voltak, bezzeg a poziciókért való hatalmi acsarkodás az ment ezerrel! 

Ez jellemzi valójában azt a Juharon eluralkodott szellemiséget, amely szerint előrébbvaló a jó beosztás, a pénz, de még a kellemes munkahelyi közérzet is, mint az ott gondozott/nevelt gyermekek sorsa és érdeke. A "dehogy képzem én magam, öreg vagyok én már tanulni" szemlélet alapján egyszerűbb a problémás gyermekeket bezárni, mint önmagukat képezve megtanulni, hogyan lehet megelőzni az azokat kiváltó okokat és körülményeket. 

Fogyatékos gyermekeket nevelő intézményben bárki is meg van lepődve azon, hogy a gyermekek nem szótlanul, hátratett kezekkel ülnek a padban? Csodálkoznak, hogy az autista kisgyermek nem úgy reagál a felnőttes dolgokra és elvárásokra, mint otthon a nagymama? 

Mire gondoltak ezek, amikor ide jöttek dolgozni? Nem voltak mindezekkel tisztában? Csak el kellett volna olvasni a munkahelyük nevét, azt, hogy ez nem egy szokványos iskola, hanem speciális! Ja, hogy ahhoz speciális hozzáértés és képzés szükséges, ahhoz nem elegendő a saját gyermekekkel tapasztalt otthoni gyakorlat? tanulniuk és képezniük kellett volna magukat? Hát ez már nem fért bele abba a nagy eszükbe, így a gyermekekkel fizetteték meg mindezeknek az árát! Ki az a barom, aki azt hiszi/képzeli, hogy egy autista kisgyerek a bezárattatásából megérti, hogy mit és miért kell másképp tennie?

Olvasom a jelen megbízott vezető álláspályázati anyagát! (valamelyik hülye nyilvánossá tette a juharisi honlapon, biztos viccrovatnak szánta!)

Miközben a saját személyes adatai, iskolázottsága, szakmai képzettsége, nyelvtudás, számítógépes ismeretek és hasonlóak hiányoznak - magáról 4 semmitmondó sorban ír(?) csupán - addig a további 17 oldalon beollózva az intézmény adatai és egyebek. 

Egy álláspályázatnak nem az intézménynek, hanem a pályázó személyének "bemutatását" kell tartalmaznia. Álláspályázatban hülye, oda nem való idézetek? Minek? Annak igazolásául, hogy az illető hallott már Goethe-ről?

Kép beillesztve, egymás mellé tett nyitott tenyérrel? (amelyben egy kb. másfél éves kisgyermek lába van!) Ez lenne a szint? az éves beszámoló, sőt egyes korábbi álláspályázatok anyagainak beollózása, saját maga által készítettnek feltüntetve? 

Ja, hogy nem volt mit írni magáról, mert ugye az állás betöltéséhez szükségesek felsorolása közül bizony egyesek hiányoznak? De még ezt is jobban el tudná az ember viselni, mint az intézmény működéséről szóló éves beszámoló számos részének bemásolását egy legfeljebb 2 oldalasnak megkívánt álláspályázat helyett (amit persze most már - hogy szóvá tettem - nem  is pályázatnak, hanem már programnak titulálnak a honlapon!) Csak egymás mellé kell tenni a korábbi igazgatói pályázatot, az egységvezetői álláspályázatot és az intézményi beszámolót, egyugyanazon kéz, szerkesztő, bizonyos részek még 100 %-san azonosak is. Kit nézünk akkor hülyének, hogy elhiszi azt, hogy mindezeket valóban az a pályázó készítette aki - megfelelő hozzáértése és ismerete  hiányában talán még azt sem tudja, hogyan is kell bekapcsolni a számítógépet, nemhogy a képek, szövegek beillesztését!

De ez sem lenne gond, ha legalább valami jele lenne a változásnak, egy mára már megváltozott szellemiségnek! De ennek nyoma sincs! Az új vezetés még csak kiállni sem mer a dolgozók elé, hogy a feltett kérdéseket megválaszolja, pedig azok nem is a jelenre, hanem a múltra vonatkoznak! (Bocsi, majd elfelejtettem, hogy abban ők is bőven "részesek"!)

Így aztán az az érdekes helyzet fordul elő, hogy pl. most éppen a gyermekek pénzét saját célra lenyúló szidja olyasmikért a kollégáját, amit a jelek szerint éveken keresztül szótlanul elviselt, hogy az egyikben bűnös saját maga mentegetéséül a másik másban való bűnösségét említi fel védekezéseként és hasonlóak. 

Referenciaintézmény? Kell egy "CSAPAT"? Hát ez jól összejött, gratulálok! Hallgassatok csak továbbra is sunyi megalkuvóan tisztelt Juharosok, menjen minden továbbra is ugyanolyan langymeleg dagonya módon, ahogy eddig is és a gyermekekre se figyeljetek továbbra sem, csak a jó munkahelyi közérzetetekre! Na meg persze a gyermekekre való gondolás helyett nehogy elfeledkezzetek naponként sajnálkozni a szegény "összezuhant" éjszégsztajos volt vezetőről se. Errefelé ezt nevezik ELHIVATOTTSÁGNAK?