AZ ODAVETETT CSONT AVAGY A LÁTSZÓLAGOS EREDMÉNY!

Többen is rákérdeztek tőlem, hogy mi ez a "vita" köztem és "SÜMI" között! Előrebocsátva, hogy az égegyadta világon semmi sem változott és továbbra is egy oldalon állónak érzem magunkat, feleslegesnek, sőt álságosnak tartanám tagadni, hogy a mi oldalunk sem tökéletesen egységes, már ami a módszerekre vonatkozó elképzeléseinket illeti.

Amíg ugyanis én a harc, az ütközet híve vagyok, addig "Sümi" inkább a megbeszélés, megbékélés, vagyis a "beszéljük meg" elkötelezett hívének tekinthető! Voltak is ebből szinte "késhegyre menő" viták is közöttünk (de nem az emberi kapcsolatunk terhére menően!) még odáig is merészkedtem, hogy "lealkalmatlanoztam" Őt, mert nem vezéregyéniségként kiállva ütközött Ildikóval, hanem csak amolyan "túsztárgyalóként" aki a másik felet és annak indokait is valahogy meg tudja érteni!?

NEM ÉS NEM! Itt nincs már helye a békés tárgyalásoknak, mert csak ennyi lesz annak az eredménye! Viszonylag egységbe kovácsolódtunk, egy fejét már le is vágtuk a sárkánynak, de ezzel nem lenne szabad megelégedni, megpihenve leülni rágódni az így nekünk odavetett koncon.

Történt-e valójában tényleges változás? Hülye aki elhiszi! Csak a vak nem látja, hogy semmi lényeges! Egyes dolgok (dühöngő, rácsok, stb.) ugyan eltűntek, de addig amíg a korábbi szemlélet homlokegyenesen meg nem változik, semmiféle valós eredményről nem beszélhetünk.

Jobb lett-e a gyermekek helyzete? Történtek lépések, intézkedések az érdekeik megvédése iránt? Változott-e pl. a pénzük kezelésének szabálya? Kiküszöbölésre kerültek-e azok a korábbi "muskátlivásárlásos, parkolójegyes" lenyúlási lehetőségek? és még sorolhatnám bőven. Nyolc hónapos harc után, abból semmit sem tanulva miért nem volt senki sem hajlandó a kötelező edzésből eredő kék-zöld foltok miatt fellépni? Rajtam kívül lépett-e a gyermekek érdekében bárki is? Nehogy már elájuljanak egyesek a gyermekektől teljesen független, öncélú (bár jogos és megalapozott) pertársasági összefogáson! Az elmaradt illetmény összekovácsol, a gyermekek sérelme hidegen hagy! ez lenne netán az új Juharos pedagógus szlogen?

Tévedés lenne azt hinni, hogy nekem személyesen bármi problémám lenne a jelen vezetés egyes tagjaival! Nem szeretem őket, ahogy ők sem engem, de ez egyikőnk számára sem kötelező. 

A múltkor összefutottam Ferenczi Zsuzsával, egy jót vitatkoztunk is, de nem emberi minőségünkben pocskondiáztuk egymást, hanem az adott téma kapcsán, az ahhoz kapcsolódóak alapján. Ő legalább saját magát, nevét vállalva tette le a voksát valami mellett (jobbat is választhatna) ezt magam is elismerni és méltányolni voltam kénytelen. Valikával sincs személyesen semmi problémám, csak mint vezetőt kifogásolom a korábbi szemlélet korábbi "hűbéreseként" erősen kételkedve, hogy bármi változtatásra képes, de főleg hajlandó. 

Az sem érdekelne, hogy a közpénzből ki és mennyit csippent le akár gyermeke fuvaroztatása módján (ha nem ő, hát akkor majd mások, más módon nyúlják le az "állam bácsi" pénzét) csak azért foglalkozom vele így és ennyire, mert miközben így folyhat a herdálás, addig pl. a Páfrányos gyermekeknek napokig csak grizes tészta jutott.

Ezek ellen kell igazán fellépni, mert a gyermek, különösen ha fogyatékos, képtelen a saját érdekében fellépni, hát még ha azt éppen a saját  gyámjával, nevelőjével szemben kellene megtennie. Őket ki nézi, érdekeiket ki képviseli, ki szólal fel értük? Majd ha ezen a téren legalább elkezdődik a rendcsinálás, ha eltűnnek, sőt felelősségre vonásra kerülnek a fiúgyermekek "által"(?) vásároltan elszámolásra került női ruhák, a terhességi vitaminok és hasonlóak, majd akkor, de csak akkor hiszem el, hogy a Juharon valamiféle "nemes bor" nem pedig csak ecetes lőré van készülőben.

De ennek se nyoma, se esélye a jelen szemlélettel, a változtatni nem tudó szemléletű vezetőnek meg a gyermekek közelében sincs helye, repülnie kell. A Juharisi egy oktatási intézmény, ahol a gyermekek érdeke kell az elsődleges legyen, a többiek, így a vezetők "kívánságműsorának" teljesítése csak jóval utánuk kerülehet szóba, de akkor sem a tisztességesen dolgozók kárára. Lopjon a közpénzből mindegyik amennyit tud, de előbb a gyermekek kapják meg azt ami nekik jár, kerüljön kifizetésre a dolgozókat jogosan megillető illetmény, utána lehet furikáztatniuk akár még a nagymamájukat is, kit érdekel? De úgy tenni mindezeket, hogy közben azokat röviditik meg tudatosan, akiknek munkájára támaszkodnak, akikre alapozottan tölthetik be vezetői tisztüket, hát úgy nem megy! még a Juharon sem!

Ez ellen pedig harcolni, ütközni kell, itt a békés tárgyalgatásnak nincs létjogosultsága, nevezzük azt akár szakszervezeti képviseletnek, vagy bárminek!