Az igazmondás bajnokai?

Csak a gyerekek nem számítottak!

2010. november 21., vasárnap

HA TANULTAK VOLNA, HA KÉPEZTÉK VOLNA MAGUKAT!

A képzetlen, nem hozzáértő ember számára még a különleges ismereteket igénylő munkát végző tevékenysége is egyszerűnek, magától értendőnek tűnik, így pl. számos ember gondolja úgy, hogy mivel az autószerelő a szervízben pikk-pakk megoldotta a problémát, hát ő is megbirkózik azzal otthon, legalább nem kell fizetnie a javításért. Aztán jön a meglepetés, a kontárkodásból csak még nagyobb baj, jóval nagyobb anyagi kiadással járó probléma lesz.

Valahogy ilyen szemléletet látok eluralkodni az utóbbi időben a Juharon is. "Minek ide szakember, meg lehet a feladatokat és a vele járó problémákat oldani szakképzetlennel is! hiszen az ugyan képzetlen, de jóindulatú dolgozónak magának is vannak gyerekei, majd csak elboldogul itt is valahogy" gondolják egyesek.

Hát itt a probléma lényege, a nem ide való kontár szemlélet. A fogyatékos gyermek is egy "bonyolult szerkezet" amihez hozzányúlni csak megfelelő képzettséggel, ismerettel és gyakorlattal lehet, különben újabb, nagyobb kár keletkezik, csakhogy azzal az alapvető különbséggel, hogy ő nem egy autó, amelyet egy egyszerű alkatrészcserével meg lehet javítani!

A nem odafigyelésből, a törődés hiányából törvényszerűen bekövetkező gyermeki kitörés ilyentén (pszichiátriai osztályon való lekötözéses ápolás) vajon milyen helyrehozhatatlan, kijavíthatatlan utóhatásokkal járhat majd Márk későbbi életére nézve? amelyek a kontárkodás nélkül kellő időben és módon megelőzhetőek lettek volna! Valóban a közgyűléses szereplésért megjutalmazott szimpátiaszónok fodrász végzettsége és képzettsége az, ami a gyermekek gondozására a legalkalmasabb, hogy a szakirányú ismeretekkel és gyakorlattal rendelkezőket viszont gond nélkül lapátra lehetett tenni? 

Ha a gyermekek egyenként átkerülnek a pszichiátriai osztályra, akkor lassan nem marad kit nevelni/gondozni, ezért nem igazán érdemes "kiakasztani" őket. El kellene már végre dönteni a Juharon, hogy kiért is van minden? a gyermekek az őket gondozókért, hogy azoknak legyen jövedelemszerző munkahelyük, vagy netán fordítva?

(Amúgy meg jól jellemzi/tükrözi a jelen állapotokat és a hozzáállást, hogy a Gyermekotthon akkor éppen nem dolgozottai tőlem, a blogomon keresztül értesültek csak a történtekről, miközben  a saját igazát bizonyítottnak vélő azonnal tájékoztatást adott a "hírről"! Gondolom, nem az egyik munkában levő ugrott neki "netezni"?)

Nincsenek megjegyzések: