Felesleges tagadni, hogy sok igazság van azért a másik blogban írtakban is, különösen, hogy leginkább eredeti anyagból való beillesztésekből áll. Nem foglalkozva most a történeti előzmények ismertetésének szándékával, sőt azzal sem, hogy a 2005. november hónapjában történt gyermekbántalmazás (boxmeccs) mintegy előzményi indokaként laza könnyedséggel szerepel a gyermek több, mint egy évvel korábbi magatartása (mert ugye a "fehér ember nem felejt") így - ha egyáltalán ő volt a korábbi gondozóját bántalmazó - úgy tűnik, hogy a minden korábbi bűnét egy füst alatt kívánták rendezni vele, nézzük inkább a bántalmazott gondozónak az esetet több, mint egy hónappal követő nyilatkozatát:
"A.Sz,Jné: Hogy tetszik lenni?
Sértett gyermekfelügyelő: Az állapotom rossz, lelkileg is teljesen kész vagyok, és most jövök az orvostól,még további kivizsgálások szükségesek, az orvos azt mondta ma nekem: „ötödik hete is így áll a csigolyája, a gerince?
Orvosi leletek átadása, tanulmányozása után megállapítható, hogy a sértett a következő sérülések érték.: kékeslila elváltozások, duzzanatok test szerte. hámhiány, combzúzódás, koponyazúzódás, csípőzúzódás,csípő repedés, ágyéki csigolyarándulás,csigolya roppanás, zúzódás. depresszió, tüdőgyulladás, szívproblémák"
Mindamellett, hogy valóban sajnálatos áldozata lett a támadásnak, azért a "depresszió, tüdőgyulladás, szívproblémák" tüneteket nem igazán érzem a gyermek általi bántalmazásból eredőeknek. További kivizsgálások szükségesek? Ötödik hete is így áll a csigolyája? Ki ez az orvos? Neve, címe? hogy még véletlenül se tévedjek hozzá!
Aztán egy kis "Mounika-show" jellegű előadás: "Jött egy szürkület a szemem elé, a gyerekeimre, testvéremre gondoltam, hogy tőlük még el sem köszöntem, homály, hogy istenem végem van, talán ezt a szót ki is mondtam. Borzasztó rémült voltam, sokkos állapotba kerültem"
Még el sem köszönt a hozzátartozóktól? A Juharra ezek szerint akkoriban úgy kellett elindulni, hogy előzőleg - biztos ami biztos - ajánlott volt mindenkitől előre elköszönni, csak éppen aznap elfeledkezett volna erről? De nézzük, hogyan is reagáltak elmondása szerint az esetre a kollégák?
"Ahogy felértem az emeletre, Cs.Lnét utolértem a felügyelői szoba ajtajában és megkértem, hogy: „ E.ke segítsetek mert támad az X.Y.”. És ő nekem vállhegyről azt mondta:” Minek szóltál hozzá?” „ Két szót szóltam hozzá, hogy menjél be.”- mondtam. Erre azt mondta, hogy:” Azt is kár volt” és kiment a felügyelőiből"
Ez lenne a problémamegelőző segítő, kollegiális hozzáállás?
"Cs Lnének szóltam, hogy:” Szóljatok az igazgatónőnek”, s erre ő azt mondta, hogy „ Szóljál te”. De én azt mondtam, „fejből nem tudom a telefonszámát”. És ők ekkor magamra hagytak. Pár perc múlva a Cs Lné hozta a házi telefonszámát és leírta egy papírra, amit a hűtőre tett, azt mondta E., hogy:” itt a telefonszám lehet telefonálni”.
Az orvosi leletekből látható sérülések ellenére csak ennyi segítség? Ez nagyon ellentmondásos, nem?"lehetett volna rendőrségnek, mentőnek hívni vagy az igazgatónőnek szólni de ezt a kollégáim nem merték megtenni"
Nem mertek telefonálni? Miért nem? A kérdezgető meg miért nem érdeklődik az iránt, hogy miért is nem mertek? vagy ő tudta az okát?
"Telefonálni próbáltam de csak üzenetrögzítő jelentkezett, utána visszaültem a fotelbe. Jött a Dné, és kereste X.Y füllbevalóját és utána kiment. Egy kis idő múlva jött Cs.Lné, és megkérdezte, hogy sikerült e telefonálni, azt mondtam, hogy üzenetrögzítő volt, mondta hogy:” Mond rá, hogy azonnal gyere Timi”.
A majd csak valamikor meghallgatásra kerülő üzenetrögzítőn keresztül azonnal hívni valakit? Érdekesen "agyas" egy elképzelés!
"Én bemásztam a mosdóba, egyik lábamra nem bírtam rálépni. Mostam az arcom és a fejemet vizeztem, de ott lecsuklottam a földre. Belöktem az ajtót, hogy be ne jöjjön a gyerek, mert féltem de így sötétben voltam, mert kívül volt a kapcsoló. Egyszerre bejött Cs.Lné., hogy:” Hol vagy?” mondtam, hogy :” Itt vagyok a mosdóban”. Kérdezte:” itt vagy a sötétben?” és látta, hogy ülök a földön, majd azt mondta, hogy:” El kellene tűnnöd, hogy a gyerek nehogy támadjon, most el van foglalva a füllbevalójával.” Nem kérdezte meg, hogy haza tudok e menni, hogy mi lesz velem. Ezután én elindultam kifelé a szekrényemhez, kizártam és kivettem a táskámat és indultam a lépcsőn sántikálva hazafelé"
Valami egészen horrorisztikus történet kerekedik ki ebből az elbeszélésből, "segítőkész" kolléganők, rendkívüli eseményre "felkészített és felkészült" dolgozók, intézkedni "ugrásra kész" üzenetrögzítős főnök, na és persze az ismeretlen eredetű telefonálás-fóbia! Érti ezt bárki is?
A történetet végigolvasva önkéntelenül is az a kérdés jutott az eszembe: az egy dolog, hogy a dühöngőt az ilyen ön- és közveszélyes "dühöngő ápoltak" részére szánták, de hogyan képzelték oda "becsalogatni" a tomboló gyermeket? mert ugye állítólag nem lehetett őket fizikailag megfékezni! (azért a húszegynéhány kilós U. Anitát és Cs.Pistikét elképzelve, mint közveszélyesek, hmm, ez igen furán képzavaros! hiszen a dühöngőbe csak olyan gyermek kerülhetett be állítólag. Na és persze a nyitott ajtó által "bezárt" tomboló ön- és közveszélyes gyermeknek meg esze ágában sem volt onnan kijönni, pedig ebben ugye semmi sem akadályozta?)
Amúgy meg elnézést kérek mind a bántalmazott dolgozótól, mind pedig a jegyzőkönyvet felvevő (amúgy jogi doktorátussal rendelkező) személytől, de én ennyit mostanában nem röhögtem jegyzőkönyvön! Van ugye egy éppen halálán levő, csak a földön kúszni-mászni képes gondozó, aki körül a többiek sertepertélve intézik a napi dolgaikat, még csak telefonálni sem tudóan/ráérően, majd a szekrényéhez kúszó (a későbbiekben depresszióssá váló, kezdődő tüdőgyulladással és szívpanaszokkal küzdő) hazasántikál, ahelyett, hogy a kezébe adott telefonon segítséget, pl. mentőt hívna. Na és ráadásként van még egy jegyzőkönyvvezető, aki mindezeket le is írja, de semmire nem kérdez rá! csak úgy jegyzőkönyvezget. Bocsika, de meg kell kérdeznem, hogy biztos (csak) a gyermek az értelmi fogyatékos?
Amúgy meg elnézést kérek mind a bántalmazott dolgozótól, mind pedig a jegyzőkönyvet felvevő (amúgy jogi doktorátussal rendelkező) személytől, de én ennyit mostanában nem röhögtem jegyzőkönyvön! Van ugye egy éppen halálán levő, csak a földön kúszni-mászni képes gondozó, aki körül a többiek sertepertélve intézik a napi dolgaikat, még csak telefonálni sem tudóan/ráérően, majd a szekrényéhez kúszó (a későbbiekben depresszióssá váló, kezdődő tüdőgyulladással és szívpanaszokkal küzdő) hazasántikál, ahelyett, hogy a kezébe adott telefonon segítséget, pl. mentőt hívna. Na és ráadásként van még egy jegyzőkönyvvezető, aki mindezeket le is írja, de semmire nem kérdez rá! csak úgy jegyzőkönyvezget. Bocsika, de meg kell kérdeznem, hogy biztos (csak) a gyermek az értelmi fogyatékos?
8 megjegyzés:
Ebbe az írásba szereplő minden személy fogyatékos.Ha valaki annyira rosszul van,miért hagyták magára a mosdóba.Aki ezt jegyzőkönyvezte az sincs a helyzet magaslatán.Itt is látszik,hogy nem törődnek egymással.
Akkor,hogy várhatnánk el,hogy a gyerekeket képviseljék,mikor a közvetlen munkatársukkal is közömbösek.
Még mielőtt megköveznék két volt kolleganőnket (egyikük sajnálatosan visszahelyezése után nem sokkal elhunyt, meghurcolása nagyon megviselte), jó ha tudják: Ez a jegyzőkönyv nem az eredeti. Az események után a bántalmazott kolleganő (akinek saját pszichés állapota miatt nem lett volna keresnivalója az intézményben) úgy nyilatkozott, hogy a két kolleganő azonnal a segítségére sietett, de a feldühödött gyereket nem sikerült megfékezniük, ezért a többi fiú segített nekik. Ezt jegyzőkönyvbe mondta.
Ezt a jegyzőkönyvet elásták, majd az igazgatóasszony meglátogatta lakásán a sérültet, és segített neki a "másképp emlékezésben". (Ezt sérült kolleganőnk maga mesélte el nekem.) Ezek után elkészült a fenti jegyzőkönyv, a két kolleganő ellen fegyelmi eljárás indult, munkaviszonyukat felfüggesztették.
Az ügy a munkaügyi bíróságra került, ahol a kolleganők igaza bebizonyosodott.
Ez a történet, csak úgy, mint a többi, nem egészen kerek. Hiányoznak a szolgálatban levő felügyelőkel felvételre kerülő jegyzőkönyvek, a történet teljes ismerete. Ezt most azért teszem, mert egyik érintett kollégánk már meghalt. Emlékének tartozunk azzal, hogy az igazságot írjuk le. Ezekre az esetekre szokták mondani, hogy visszanyalt a fagyi! Bár személy szerint mindenféle agressziót elutasítok, még a verbálist is. Sértett, bántalmazott gyermekfelügyelő óvodás szintű vitát folytatott Xy-nal, majd megfenyegette, hogy a csúnya beszéde miatt felhívja az igazgatónőt. Xy utána ment, hogy ezt megakadályozza. Hogy verési szándékkal tette e , azt nem tudom, de indulhatott a csoportjához is! Felérve, Xy egy seprűvel? felszerelkezett felügyelővel találta magát szembe. Azt is gondolhatta , hogy az őt bántalmazni akarja és ezért esett neki. Az igazság az, hogy nem tudom mi játszódott le akkor Xy fejében. Talán az, hogy most adok neki, de az is, hogy megvédem magam. Nagyon elbánt szegénnyel az biztos. A másik két felügyelő csak a többi gyerek segítségével tudta kiszabadítani. Telefonnal kapcsolatos dolgokról nincsenek korrekt információim, így annak igazságtartalmát sem tudom megítélni. Tény, hogy az ügyeletes vezetők azért kapták az ügyeleti díjat, hogy probléma esetén azonnal intézkedni tudjanak, így ez a rész számomra érthetetlen! A felügyelő ténylegesen egyedül ment haza, tudtommal egyik percről a másikra, míg a többi felügyelő a gyerekkel volt elfoglalva. Az Ő csoportjával is. Az akkori igazgatónő mindkét dolgozó ellen fegyelmi eljárást indított, előbb felfügesztette, majd elbocsátotta őket. A munkaügyi pert mindkét dolgozó megnyerte. Eredeti munkakörükbe lettek visszahelyezve! A bántalmazott felügyelő több hónapig táppénzes állományban volt, majd nyugdíjba vonult. Véleményem szerint nem az igazság felgöngyölítése volt fontos az akkori igazgatónő számára, hanem az, hogy az általa nem szeretett felügyelőt! elküldhesse. Mindketten jól végezték munkájukat, ezért csak ennek az ügynek kapcsán nyílt alkalom eltávolításukra. Mire a bírósági ítélet megszületett, az igazgatónő lemondott
Kedves Névtelen 20:19!
Köszönöm beírásodat. Én imerem a jegyzőkönyveket és a történetet. A két kolleganő egyedül maradt 3 csoporttal. Le kellett nyugtatniuk az összes gyereket. A bántalmazott kollegina eközben kiosont és hazament. Talán 50 méterre lakik az iskolától. Intézkedésre a készenléti ügyeletet ellátó vezető lett volna jogosult, de ő nem vette fel a telefont.
(Én biztosan hívtam volna a mentőket, a kolleganők azt mondták, percek alatt zajlott az egész és a sérült kolleganő eltünt, amíg ők a gyerekeket nyugtatták.)
Ne döljetek be K.I. blogjának. A jegyzőkönyvek egyoldalú illesztgetése nem alkalmas tárgyilagos vélemények kialakítására. Az sem kizárt, hogy módosítgatja ezeket, hiszen bemásolgat, amit akar, ezek nem az eredetiek.
Igen, én is úgy éreztem kapásból, hogy hazugság az egész. Kimpiántól minden aljasság kitelik, pont ezt várhattuk tőle. Csak a formáját hozza, folytatja az állandó hazudozást. Nem szabad vele foglalkozni, komolyan venni. Úgy hülye, ahogy van.
Bocsi 18:33! de csak olyan megjegyzést hagyok fenn, amelyik mögött legalább valami bizonyítékféle is van. Azt, hogy a gyerekek pénze kinek a zsebébe, azt csak akkor, ha adatokkal, tényekkel, de legfőképpen saját nevével ellátottan aláírt feljelentéssel igazolja, addig és anélkül mindez csak a másik blog szintje! de nem ezé!
Megjegyzés küldése