EZT EREDMÉNYEZI AZ AMIKOR VALAKI NEM KÉPES FELISMERNI A SAJÁT MAGA KORLÁTAIT!

Nyílt levél ! (nem titkoltan Ferenczi Zsuzsa mb. Óvoda intézményegység-vezető felé!)

Megtisztelő (valódi) névvel ellátott pár hozzászólás érkezett blogomra, amelyben a megjegyzésíró alappal hivatkozott azon jogára (is) amely szerint nem köteles nekem a blogom nyilvánossága előtt válaszolni, arra csak az esetleges magánbeszélgetésünk keretében lenne hajlandó.

Igaza van, szíve joga, hogy nekem válaszol-e vagy sem, a probléma azonban nem ezzel van! hanem azzal, hogy nem is nekem kellene a válaszokkal szolgálni, de főleg azzal, hogy egy vezető a köz érdekében, a köz tagjait (különösen, hogy gyermekekről is szó van) érintő kérdésekben válaszadásra kötelezett.

Persze egyáltalán nem csodálkozom ezen a nyílt válaszadás megtagadáson, nem csupán annak igencsak kellemetlen volta és az igazmondás esetében netán (netán? dehogy csak netán, hanem tuti biztosan!) hátrányos következményi okából, hanem azért is, mert a hozzászólás egészét áthatja a megjegyzésíróba is beleivódott Kimpián-féle tulajdonosi tudat, az, hogy az intézményt a szűk vezetői kör mint egy saját tulajdonukban levő gazdasági társaságot kezelik, nehogy abba a dolgozóknak beleszólási joguk lehessen "mán"!

A megjegyzésíró teljes mértékben elfeledkezett arról, hogy mint vezető, Ő maga is tájékoztatásra és válaszadásra kötelezett. Ugyan valóban jó dumának tűnik, hogy az értekezleteken senki nem tesz fel kérdéseket feléjük, de akkor minek az értekezlet? Miért nem intézik el azzal, hogy: "Jó napot emberek! Kérdés van? Nincs? Akkor a mai értekezletnek vége is!"

A köz tagjait érintő kérdésekben csak kérdésfeltevés esetén van magyarázat, ha senki nem érdeklődik, akkor annyi és kész? Igen érdekes álláspont ez, különös figyelemmel arra, hogy a nagy ritkán érkezett kérdésekre sem jött válasz, illetve ha jött is ritkán, hát annak valóságtartalma erősen megkérdőjelezhető volt! (ugye milyen szépen körülírtam a hazugság kifejezést?)

Hogy is volt azzal a nem is keletkezett, de dologi kiadásokra elköltésre került bérmegtakarítással? Na és mennyi is az a dologi kiadásra fordított összeg? Ezek a kérdések nyíltan fel lettek téve, hol maradtak akkor a válaszok?

Kedves Zsuzsa! Az a probléma, hogy már túlságosan is hozzászoktatok ahhoz, hogy az "alárendeltjeiteket" eszetek ágában sincs tájékoztatnotok a valóságról (különösen, ha ekkora gáz lenne az igazmondás) ráadásul még csak felismerni sem vagytok képesek, hogy mindez mennyire is "ordítóan" látható kívülről nézve. Persze mindenki a saját maga értelmi szintje és képzettsége által korlátozott a dolgokat és azok jelentőségét felismerni, így aztán nem csoda, hogy amikor a blogomba akár névvel, akár névtelenül megjegyzést írva akarjátok nekem is "osztani az észt" akkor a saját gondolati szinteteken ragadva, annak korlátai által determináltan észre sem veszitek, hogy nekem (tőletek értelmileg igencsak "fölfele") ezt a szöveget nem tudjátok "eladni". 

A buta ember kitalál valamit, azt hiszi, hogy az mennyire ragyogó ötlet, na meg persze azt is, hogy a többiek is ugyanannyira buták mint ő és beveszik a hülyeségeit! Ez még el is menne, csak ne kerülne hatalmi pozícióba, ahol rákényszerítheti akaratát (barom elképzeléseit) a többiekre! (nem ismerős?)

Igazából nem is az a gond és probléma, hogy tagadjátok a gyermekekkel és a dolgozókkal szemben elkövetetteket, hanem az, hogy még csak felismerni sem vagytok képesek, hogy miket is tettetek a volt igazgatónő hű kiszolgálóiként.  Ezért nem is szégyenkezik senki sem a gyermekekkel szemben elkövetettek, a hazudozgatások, az álláspályázatokba beollózgatások, valamint az agyament tartalmu nyilatkozatok (dühöngő helyiségen belüli kaloda és hasonlóak) miatt. A munkaügyi bíróságok minden esetben a jogellenesen elbocsátott dolgozóknak adtak igazat, a Fegyelmi Tanács két állandó, az igazgatónő akaratát szolgai módon teljesítő tagjainak bármelyike elnézést kért talán az eszementen jogellenes egyhangú döntéséért, amivel hosszú hónapokra tönkretették több család életét?

Egy óvodapedagógus és gyógypedagógus képtelen lenne felismerni és felfogni, hogy milyen lelki sérüléseket is okozhatott pl. U.A-nak a több napos elzárattatása? Ezt nem akarom elhinni, mert ha így van, akkor tényleg libáért lett az a diploma, nem pedig a tanultakért. 

A szomorú igazság azonban az, hogy minden fontosabb volt mint a gyermekek és a dolgozók érdeke, az igazgatónő lábának csókolgatásától kezdve a jó kis suskáért a fenntartó felé való nyalizáson át egészen a pozicióhajhászásig, mert ugye bőrfotelben azért valóban kényelmesebb csücsükélni, mint egy hokedlin!

(az esetleges "érdeklődőknek"! Idézhetőségi címem bármelyik peres iratban könnyedén fellelhető, de csak az intézményre nézve pervesztes ügyek iratai között érdemes azt igazán keresni!)

Úgy hallom a jelen vezető szerint a blogomba, meg a baon.hu oldalra megjegyzést írók "rossz hírét keltették" a volt igazgatónőnek. Szóval nem az elkövetettek keltették rossz hírét, hanem az azokkal kapcsolatos megjegyzések? Bár egy baon-os "hozzászólás" esetében biztosan igaza van:, mert az valóban és tényleg alkalmas a rossz hírének keltésére (sőt alapvető értelmi képességei meglétének megkérdőjelezésére is)

Persze ez sem semmi azért! Pécsi Gyermekotthon 2006 évi szakmai programja, készítette Kimpián Ildikó??

Már az ollózást is "készítésnek nevezik? Akkor ezek szerint az 1870-es "A lelencház védelmében" című szösszenetet is ő készítette volna? 

Büszkék vagyunk Önre és a fenti "munkásságára" T. felfüggesztett Igazgató Asszony! Valóban "valakivé" tetszett válni és ez még csak a kezdet, de azért a "Kimpián Ildikó és társai" is már valami ám!