JOBB NAPOT!

Névtelen írta...

Jó napot! Nem gondoltam volna, hogy eme pár szavas mondattal címlapra kerülök. Nem írtam én se durvát, se biztatót, egyszerűen csak a véleményem mondtam el. Sajnálom, hogy ennyire gerjed már egy pár szóra is. Egyébként én teljesen semlegesként állok helyt a juhar utcán (na, ezért is kapok...), elvégzem a dolgom, és kész. Mire jó ez a gyűlölközés még? Mikor lesz vége? Ne mindenben, mindenkiben a rosszat lássuk: "Minden talajban megterem valamiféle virág. Minden napnak van valamilyen öröme. Neveld rá a szemedet, hogy meglássa azt."(Wass Albert) És milyen igaz, ugye? Miért e gyűlölet, harag? Emberek!! Megbocsájtás! Ez a szó is egy értékes szó! Ne ítélkezz, mert ember nem ítélhet, azt majd az Úr megteszi! Soha ne mondd, hogy soha, lehet, hogy még Ön is letud ülni egy kávé erejéig az ellenségével. Ha nem ma, akkor holnap. Elég a harag, a bosszú, ez mind mérgezi az ember lelkét.

2011. október 27. 9:57

 

Kedves "Jó napot" ! Ha valamennyire is figyelemmel kísérte/kíséri a blogomat, nem igazán csodálkozhatna hozzászólásának "címlapra kerülésén".Kezdjük rögtön annak az "övön aluli ütés" kijelentése értelmezésével. Övön alul ütni, nem csupán szabálytalan, de egyben sunyi és alattomos is, ami - remélhetőleg nem csak az én erősen szubjektív megítélésem szerint - korántsem jellemző a blogomra. Már a kezdetektől nyíltan és határozott álláspontot képviselve, személyemet vállalva tettem közzé gondolataimat, ahogy azt jelenleg és a jövőben is tenni kívánom, az általam közzétettek mögött komoly bizonyítékokkal. A valós történések közzétételét bárkivel szembeni övön aluli ütésnek minősíteni, számomra még az érintettektől is érthetetlen és elfogadhatatlan, nemhogy az ügy(ek)ben személyesen közvetlenül nem is érintett részéről.

 

Ennyire gerjednék már egy pár szóra is? Igen, valóban ennyire gerjedek!  Önnel ellentétben én személyesen tapasztalhattam a jogsértően kirúgottak könnyeit, szinte velük együtt átélve mindazon erkölcsi és anyagi nehézségeiket, amiket a korábbi vezető ámokfutása okozott, mint ahogyan komolyan megérintett az elzárt fogyatékos gyermekek sorsa is.

 

Könnyű Önnek (nem érintettként) megbocsátásról papolni, bezzeg ha az Ön részére és címére érkezett volna pl. az a gyámhatósági levél, amelyet az állásától és ebből következően a megélhetését biztosító jövedelmétől jogellenesen megfosztó édesanya kapott, benne arról értesülve, hogy a tartozása rendezésének elmaradása esetében szülői/édesanyai jogát megvonják, akkor biztos vagyok benne, hogy Ön is "vért inna" hozzászólását megelőzően, nem pedig megbocsátásról papolna.

Megbocsátás? Miért is, mire föl is? Kinek is? Annak és azoknak, akik még jelenleg is fennen magyarázzák az általuk elkövetetteket, mint a gyermekek naponként jelentkező magatartási anomáliái miatt megtenni szükségeseket? Akik, mint az őket jogosan megillető jussukat, tele szatyorral ugyan, de sértődötten távoznak? 

 

Elmondom akkor, hogyan is jutnék én el ahhoz a bizonyos megbocsátás lehetőségéhez. Kezdetnek meztelenül négykézlábra állítottan hátulról, vizes gumicsizmával kellene jól alájuk rúgni, majd elszedni tőlük mindent, amit a köztől elloptak és amikor majd hosszú hónapokon keresztül ugyanúgy nélkülöznének, mint áldozataik, na majd akkor, de csak akkor elgondolkodnék azon a megbocsátásfélén. De addig, amíg pöffeszkedve, teli bukszával és szatyorral, magukat jól megszedve újabb vadászterületre távozhatnak minden felelősségre vonásuk nélkül, hát addig nekem ne papoljon senki sem a megbocsátásról! Mindaddig csak a "Khadafis megoldás" az egyedüli célravezető, még a lehetőségének is megszüntetése, hogy továbbra is ezen a területen garázdálkodhassanak.

De semmit sem tudtak volna tenni hű kiszolgálóik nélkül, akik közül azért páran még ott sunnyognak a Juharon, pedig ők is hasonlóan vétkesek és bűnösök. Egyikük sem ellenkezett, sőt! Segítő támogatást adott és nyújtott ahhoz, hogy mindezeket elkövethessék. Nem kell neveket sorolnom ahhoz, hogy tudjuk, kik is a múlt azon setét árnyai, akik még most is ott vannak a Juharon, sunyin meglapulva végzik aknamunkájukat, hordják a híreket korábbi istenüknek. Persze volt olyan is, akinek mennie kellett, mert ugyan a Juhar sokat vesztett korábbi fényéből, de fodrász-tanműhellyé azért mégsem süllyedt, így viszont az illetőnek nem kell miattam lesütött szemmel közlekednie az utcán, van arra ezen kívül bőven más oka.

És akkor beszéljünk Önről kedves "Jó napot"! Semlegesként? a gyermekelzárások, a volt dolgozókkal szembeni alpári stílus és jogellenes munkáltatói intézkedések terén semlegesként? Önnek már saját önálló véleményre se "fussa"? Ön és az Önhöz hasonlóak "semlegessége" (némasága/hallgatása) tette lehetővé és engedte meg mindezek elkövetését. Az ilyesfajta semlegesek nézték végig szó nélkül a zsidók Dunába lövetését, munkatáborokba hurcolását, nem is beszélve közülük azokról, akik az áldozatok otthagyott javaikból is "csipegettek". Nem árt elfeledkezni arról, hogy hiába ad ki tűzparancsot a tábornok a kivégzőosztagnak, ha annak tagjai nem húzzák meg a ravaszt! Csakhogy a Juharon akadt "ravaszt huzogató" utasítást végrehajtó bőven, tiltakozó pedig csak pár!

Az ilyen semlegesnél már csak a "névtelen semleges" a rosszabb! aki ugyan az elkövetetteket nem meri minősíteni (se így, se saját személyét vállalva, nehogy megtudják a többiek) de a látszólag hangzatos megbocsátásról ódákat tud zengeni. Valahogy emlékeztet engem arra a keresztyéni megbocsátás "elméletre" amelyet azon egyház hangoztat, amelyik nem csupán kiirtotta az indiánokat, de egyben előszeretettel alkalmazta inkvizíciós módszereit igehirdetése közben.

Semleges pedig nincs, csak néma cinkos! Az ugye nem jutott eszébe Önnek sem, hogy - magába szállva - önkritikát gyakoroljon a korábban elkövetetteket támogató, azokat lehetővé tevő hallgatása miatt, netán elnézést kérve az érintettektől azért, mert nem állt tisztességgel melléjük? Elég lenne csak U.Anita buksiját megsimogatni azzal, hogy "ne haragudj kicsim, hogy magadra hagytalak"!