AKI(K)NEK EZ A NÉP TAPSOL

Nagy ünnepként, a magyar állam alapításának és alapítójának ünnepeként tartják számon augusztus 20-át. Illendő dolog hát, hogy mi is megemlékezzünk róla.
Ha a fogalom kialakulásának időbeliségétől eltekintve mai terminológiával akarnánk Szent Istvánt jellemezni, talán a fasiszta diktátor lenne a legközelebbi, amit mondani tudnánk most rá. Persze, mint mindig, ott van a feudális uralkodó, első magyar király kifejezés is rá, de ehhez valahogy soha nem kapcsolódott negatív konnotáció, pedig lenne miért.
Azok, akik ma oly hatalmas lelkesedéssel turuloznak és hazaárulóznak, valami megmagyarázhatatlan okból Szent Istvánként tekintenek Vajkra. Ha az ősi, Ázsiából áttelepült, nomád vándorló magyarságot tartjuk az igazi, eredeti magyarságnak, amit még nem hígítottak fel a mindenféle európai bevándorlók (lényegében az összes, a környéken élő vagy hódító nép), akkor Vajk igen jó eséllyel indul az első, s talán legnagyobb nemzetáruló címéért. Ő volt ugyanis az a faszi, aki saját (és hát persze szeretett népének!) hatalmi törekvéseit beteljesítendő államot alapított nekünk itten, a Kárpát-medence kellős közepén, erőszakkal szabta európai mintájúra a tulajdon- és vallási viszonyokat, kötelezővé tette a kereszténységet (ettől a pestistől azóta, 1000 éve nem tudunk szabadulni), saját rablóhadat szervezett (királyi hadsereg) és megszervezte a nép általános kifosztását, amit ma adóztatás néven ismerünk.
Bűnszervezete 1000 éves fennállásának során más népeket nyomott el (jó, tudjuk, elnyomás csak az, amikor a magyarokat nyomják el), családok százezreit taszította rabszolgaságba, elképzelhetetlen vagyonokat rabolt össze, hogy a méltóságok hóbortjait finanszírozza, főleg férfiak millióit küldte a halálba a nemzetre, egy antik műkincsre és az azzal járó isteni hatalomra hivatkozva, majd utóbbi évszázadaiban a legkülönfélébb disznó ideológiák kapcarongya volt; aki megkaparintotta, az ölt és rabolt vele.
Ez hát a mi kis Magyar Államunk, egy rohadt rablóbanda, ami vallási agymosással (kereszténységgel és nemzettel egyaránt) elhitette az itt élőkkel, hogy uralkodik ugyan felettük, de értük teszi. (Lásd még: paradoxon.)
Azt mondják, hogy a Kárpát-medencében egy szabadságszerető nép él, egy olyan nemzet, akik történelmét végigkísérte a szabadság iránti vágy és elkötelezettség, akik azért éltek és háborúztak, hogy gyermekeiknek ne zsarnokságban és szolgasorban kelljen felnevelniük. Ezzel áltatják a külföldieket, ezzel áltatják egymást, ezzel áltatják a kötelező agymosást biztosító történelemórákon gyermekeiket és mindennek tetejébe ezzel áltatják magukat.
Ez itt nem egy szabadságszerető nép hazája. Ennek a népnek szabályok kellenek, ennek a népnek korbács és láncok kellenek; csak kössék át előtte nemzeti pántlikával. Nem zavarja ezt a népet, ha a hátán fát vágnak és munkájának gyümölcsét uraik élvezik, csak közben hangosan zengjen a dicső nemzeti dal. Állama fennállásának 1000 éves történelme mást sem bizonyított.
Minden népnek olyan állama van, amilyet érdemel. A magyarnak is.
Augusztus 20-át szabadságszerető ember nem ünnepli, hanem gyásznapként tartja számon, az örökös röghöz kötés és az össznépi szervilizmus gyásznapjaként. Augusztus 20. az állam ünnepe, és végiglapozva Magyarország történelemkönyvét azt hiszem, van miért ünnepelnie az államnak. És a rendszert boldogan éltető, alatt- és alávaló népének, büszke magyaroknak is.

Forrás:  http://index.hu/bloghu/libertarian/2013/08/19/az_allam_unnepere

ÉS MOST MI A "VÉLEMÉNYE" TISZTELT ELNÖK ÚR?

Hogy is volt még 2012. márciusában:

"Első fokon 1 év 6 hónap, 3 évre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Városi Bíróság a Juhar utcai speciális iskola korábbi igazgatóját, Kimpián Ildikót. A döntés kapcsán jogosan merül fel az intézmény akkori fenntartója, az igazgató mellett teljes mellszélességgel kiálló megyei önkormányzat felelőssége. Amely a fegyelmi eljárást csak két hónappal az után - és ekkor is csak Kimpián Ildikó saját kérésére - indította meg az igazgató ellen, hogy a rendőrség személyi szabadság megsértésének bűntettével meggyanúsította az igazgatót.

- Saját megítélése szerint mennyiben terheli felelősség a megyei önkormányzatot, illetve személy szerint Önt azért, hogy olyan esetek történhettek a kérdéses időszakban a fenntartásuk alá tartozó intézményben, amiért a korábbi vezetőt felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték első fokon? - kérdeztük Bányai Gábortól.

- Ahogy a korábbiakban is elmondtam, a dühöngő szoba meglétéről nem volt tudomásunk, tudomásom. Nem adtunk ilyen hely kialakítására engedélyt az intézménynek, hisz erre nem volt engedélyük. Felelősség annyiban terheli a megyei önkormányzatot és vezetőit, amennyiben az ő felelősségi körükbe tartozik minden, ami a fenntartásuk alatt működő intézményekben történik - reagált kérdésünkre az elnök. - Ma is úgy gondolom, hogy amint tudomást szereztünk az esetekről, a megyei önkormányzat megfelelően élt a rendelkezésére álló eszközökkel, és a hatályos előírásoknak megfelelő alapossággal járt el.

Arra a kérdésre, hogy megbánták-e az igazgató melletti kiállást, az elnök mindössze annyit reagált: – Ezzel e kérdéssel várjuk meg a másodfokú jogerős döntést. De minden kollégánk ártatlansága mellett kiálltunk eddig is, amíg a hatóságok nem hoztak elmarasztaló ítéletet, mert az ítélkezés a bíróságok dolga. Bár bíztunk abban, hogy a bíróság a volt kollégáinknak ad igazat."

(Forrás: baon.hu)

Ma, 2013.01.25.-én megszületett a II. fokú jogerős ítélet. Na és ugyan "igazat adott-e" a bíróság a volt "kollegáknak"(?) kedves Elnök Úr?

Hát nem adott !

Azért nem ártana elgondolkodnia az akkori megyei vezetés szinte minden tagjának azon, hogy mekkora vehemenciával, milyen módon és stílusban támogatták a fogyatékos gyermekek sérelmére elkövetetteket és elkövetőt:

Csak 3 alkalommal, novemberben utoljára? Mégha úgy is lett volna (de korántsem úgy volt) akkor már nem is gond? Ha ők lettek volna "elkülönítve" akkor is ilyen "lazán" nyilatkoztak volna?

Amúgy a "csak 3 alkalommal" kamuzáshoz kiegészítésként egy idézetrész a tényállásból:

"2007 november elejétől 2010 januárjáig nyolc, az intézmény gyermekotthoni részlegében elhelyezett 18 év alatti gyermeket és négy fiatal, utógondozott felnőttet (hét lányt és öt fiút) zártak be egy rácsos ablakú dühöngőbe"

Hát ez azért nem éppen csak 3 alkalom, mint ahogyan nem is novemberben utoljára, ugye "tisztelt"(?) Nyilatkozók?

És akkor egy kicsivel részletesebben a nol.hu oldalról:

 http://nol.hu/belfold/bortonbuntetest_kapott_a_gyerekeket_duhongobe_zaro_igazgatono

Börtönbüntetést kapott a gyerekeket dühöngőbe záró igazgatónő

Két év, három év próbaidőre felfüggesztett börtönre ítélte a Kecskeméti Törvényszék pénteken Kimpián Ildikót, aki a vád szerint egy kecskeméti speciális gyermekintézmény igazgatójaként "dühöngőszobát" alakíttatott ki gyerekek számára. Az ítélet jogerős. 

A törvényszék ezzel súlyosbította a Kecskeméti Városi Bíróság (ma Kecskeméti Járásbíróság) által tavaly márciusban személyi szabadság megsértéséért kiszabott másfél éves, szintén felfüggesztett börtönbüntetést. A másodfokú bíróság mellékbüntetésként 500 ezer forint pénzbírságot szabott ki a vádlottra, és öt évre eltiltotta minden olyan foglalkozástól, amelyhez felsőfokú szociális végzettség kell.

Szörényi Mariann tanácsvezető bíró a tárgyaláson hangsúlyozta: a törvényszék az elsőfokú bírósággal egyezően állapította meg a tényállást. Eszerint a Kimpián Ildikó vezette speciális intézményben elhelyezett állami gondozott gyerekek közül összesen huszonkét gyermeket és fiatal felnőttet korlátoztak személyi szabadságában azzal, hogy 2007 novembere és 2010 januárja között esetenként "dühöngőszobába" zárták őket.
A helyiséget - tanúk és vádlottak vallomása szerint - az igazgatónő utasítására alakították ki, ő engedélyezte a használatát. A bezárt gyerekeket kamerával figyelték, a "dühöngőt" több alkalommal büntetési céllal használták. Az egykori igazgató, akinek munkaviszonya 2011 augusztusában felmondással szűnt meg, korábban a bíróság előtt is elismerte: bezártak gyerekeket az általa - külföldi minta alapján - kialakíttatott szobába, de csak akkor, ha más módon nem lehetett megnyugtatni az ön- és közveszélyes állapotba került gondozottakat.
A bíró megemlítette: volt gyermek, akit öt napig tartottak bezárva, más csak kenyeret és vizet kapott az elzárás alatt. Szörényi Mariann rámutatott: ilyen szobát a törvény alapján nem lehetett volna az intézményben létrehozni, a gyerekek pedig, miként azt az  elsőfokú bíróság is megállapította, nem voltak ön- és közveszélyes állapotban.
A bíró ugyanakkor arra is kitért: országszerte hiányos a gyermekpszichiátriai ellátás, a kecskeméti gyerekeket Szegeden tudták csak ellátni. Előfordult, hogy a speciális gyermekintézmény pszichiátere személyesen nem jelent meg az otthonban, hanem telefonon mondta el a kémiai kényszerzubbonyként jellemzett gyógyszeres kezelést – jegyezte meg.
A per első fokon Kimpián Ildikó és 27 társa – az intézmény akkori dolgozói - ellen indult, az akkori városi bíróság tavaly márciusban hét embert felmentett a vádak alól, hét vádlottat pedig jogerősen pénzbüntetésre ítélt, illetve megrovásban részesített. A törvényszék további három vádlottat jogerősen 5 és 10 hónap közötti, felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt, hét embert 60 ezer és 225 ezer forint közötti pénzbüntetéssel sújtott, hárman megrovásban részesültek.

(L)EGYÜNK A GYEREKEKÉRT !

Az alábbi (Facebook-on közzétett) képekkel kapcsolatosan csak annyit tudok mondani, hogy:  

SZÉGYEN !!

 (L)EGYÜNK A GYEREKEKÉRT ??!

Bár a Facebook-on nem, itt, e helyütt a személyiségi jogokra tekintettel az arcokat kitakartam, mert nem maguk a személyek, hanem az ezen és az alábbi kép közötti különbségben megmutatkozó JELENSÉG/SZEMLÉLET:

A nehezebben értők kedvéért: miközben nem úgy tűnik, mintha a gyermekek előtt roskadozna az asztal a sok finomságtól, addig bizony az értük levő felnőttek közül jó néhányan igencsak belakmároztak, nem is beszélve az egyesek által (vezető beosztású is) szatyorban haza-vittekről.

Sajnos a megmaradt kajcsi "hazacuccolásnak" felvételeit a fentiekben már említett okokból nem áll  módomban itt közzétenni, így csak emlékeztetném kedves olvasóimat arra, hogy a korábbi "éra szerinti" átadó ünnepségekhez képest e téren (sem) történt változás, továbbra is az "ünnepeljük magunkat" a menő szemlélet és hozzáállás.

Hogy is néz ki a felvételen a gyermekek asztala:

Ez lenne a "gyerekhad, a bőséggel terített asztal" vagy csak azért ennyire szegényes, mert az értük (l)evő felnőttek inkább hazacuccolták a "maradékot" hiszen nekik adva úgyis csak "pocsékba menne", ugye?

Persze "a köz vagyona a mi vagyonunk" szemlélet terén - mint ahogyan az egyik benzinkút biztonsági kamerájának az egy intézményi dolgozó általi, előbb egy külön kannába, majd csak azt követően a gépkocsiba történő tankolását bemutató felvételén is látható - sem történt javulás, gondolom a "nem az enyémet lopja, így nem törődöm vele" hozzáállás miatt.

(ilyen ?) Boldog ünnepeket és új évet Juhar 

MOST MÁR MINDENT ÉRTEK !

A troll
"A troll az internetes szlengben olyan személy megnevezése, aki provokatív, ingerlő módon, tárgyhoz nem tartozó üzenetekkel bombáz egy online közösséget (például internetes fórum, chat, blog, levelező lista), vagy személyes hitbeli meggyőződését ellentmondást nem tűrő, pökhendi erőszakossággal sulykolja, azzal a konkrét szándékkal, hogy más felhasználókból heves reakciókat provokáljon ki, vagy egyéb módon zavarja, lehetetlenítse el a témába vágó eszmecserét." Forrás: Wikipédia

 A troll kifejezés a norvég mitológiából ered

AMIKOR VALAKI HÜLYE A SZÁMÍTÓGÉPHEZ (IS) AVAGY A TOTÁLIS LEBUKÁS

Nemrégiben közzétettem egy bejegyzést arról, hogy hogyan és mit is gondolnak valójában egyesek, miközben "vizet prédikálnak". (ezen nem változtat az a tény, hogy a miniszter úr utólag "elnézést" kért, hiszen tudjuk, hogy mikor is mond valaki igazat)

Jött is egy hozzászólás "István" megjegyzésíró részéről, majd egy másik is, amit azonban a szerzője rövid időn belül már törölt is.

Pedig a törölt megjegyzés tartalma korántsem indokolta volna annak eltávolítását:

De hát akkor miért is volt szükséges törölni ezt a megjegyzést? Nem a tartalom miatt, hanem az azt közzétevő személye indokolta, hogy saját maga próbálja meg eltávolítani az ugye nem igazán a saját neve alatt "közölteket". Csak ugye azt már nem tudta a hozzászólást tevő, hogy nálam akkor is megjelenik minden, ha csak rákattint az oldalamra, nemhogy ha oda valami bejegyzést eszközöl, azt csak látszólag tudja eltüntetni előlem/előlünk, mert ugye a teljes kép a következő:

Böbe ?????? Elég érdekes egy aláírás ez, különösen, hogy a Böbe nevet valóban használja/használta már eddig is valaki, csak éppen nem ez a hozzászóló, akit ugye az elmúlt időszakban sokféleképpen "becéztek" ("I. rendű"-től kezdve egészen az itt  (jólneveltségem okából, mert van az is) meg nem nevezhető foglalkozást űző hölgyeményig bezárólag) csak éppen Böbének soha.

Amúgy kedves ezen "BÖBE" ! Azon nem vagyok meglepődve, hogy ezt értelmezni meghaladja képességeit, hiszen csak egy a sorból, azon viszont igen, hogy még mindig nem tanul, pedig ugye a sánta kutya esete már eléggé ismert kellene legyen az Ön számára.
Az internethasználat, az egyes blogokbeli megjegyzésírás bizonyos számítógépes előtanulmányokat feltételez, amelyek hiányában a még az esetlegesen nem is saját beszerzésű, hanem a közintézmény javából lenyúlt laptop sem fogja automatikusan leplezni a hozzászóló valós személyét. (lásd: Lenin elvtárs: "tanulni, tanulni, tanulni" magyarul írva, hogy a fordítás se okozzon Önnek problémát!)
Üdvözlettel: DETONATOR

ÉRDEMES VOLT "ŐT" MEGHÍVNI, AVAGY CSAK A KORÁBBI (BKMÖ-s) .EGG VÁLTOZOTT?

"Több mint 200 millió forintból – zömmel Európai Uniós pályázati forrásból – újult meg az elmúlt hónapokban a kecskeméti Juhar utcai Integrált Közoktatási Intézmény. A nagyszabású beruházást Balog Zoltán, az Emberi Erőforrások Minisztere adta át.

Az intézménybe járó fogyatékkal élő gyermekek megható műsorával színesített ünnepségen a miniszter rámutatott: az állam feladata, hogy gondoskodjon a sérült gyermekek oktatásához, fejlesztéséhez szükséges feltételek megteremtéséről.

Balog Zoltán kiemelte a magyar fejlesztő pedagógia nemzetközi elismertségét és üdvözölte azt az összefogást, ami az elmúlt hónapokban a kecskeméti intézményben zajló munkálkatokat jellemezte"
Forrás: baon.hu  2012. november 10.

Forrás:  hvg.hu   2012.november 15.

Az emberi erőforrás miniszter egy elejtett fél mondata szerint a tanárok alig várják, hogy ne kelljen dolgozniuk.

 "Rohanok vissza a Parlamentbe, hogy le tudjak ülni a pedagógus szakszervezetek képviselőivel, akik sztrájkkészültségben vannak, és alig várják, hogy ne kelljen tanítani..." - Balog Zoltán emberi erőforrás miniszter ezekkel a mondatokkal távozott kedden egy szoboravatásról a Gödöllői Hírek szerint.

ELŐBB VAGY UTÓBB DE MINDEGYIKRE SOR KERÜL!

Sikkasztással gyanúsítják Sz. Ildikót, a kilenc - legnagyobb részt a kiskunhalasi, a zsanai és a kiskunmajsai - önkormányzat kezében lévő Vakáció Kht. korábbi vezetőjét.

Az asszonyt, aki 2011-ig vezette a főként gyermekek sikondai és balatonakali táboroztatásával foglalkozó céget, tegnap előzetes letartóztatásba helyezte a halasi bíróság.  

Az idén tavasszal elrendelt rendőrségi nyomozás eredményei alapján a 41 éves Sz. Ildikó 10 millió forintot sikkasztott el.

Forrás: baon.hu

Emlékszünk ugye, hogy a halasi blogon számosan jelezték, hogy a fogyatékos betegek üdültetésével gond lehet, hiszen több volt a kísérő és az ő hozzátartozóik, mint maguk az üdülő betegek, nem is szólva arról, hogy ők is a betegek pénzén nyaraltak.

Akkor, korábban ugyanúgy tagadtak mindent, valahogy olyasfélén, mint a "nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem , nem volt ilyen".

Hát a jelek szerint mégiscsak volt! Pofájuk is volt a fogyatékosokat megrövidíteni!

KUN ANITA IGAZSÁGA AVAGY „BLOGGEREK VÉGVESZÉLYBEN”

A Black Hawk Down vagyis „A Sólyom végveszélyben” című film egy évtizede megtörtént kommandós esetet dolgoz fel. 1993. október 3-án közel 100 ejtőernyős amerikai katonát dobtak le Mogadishuban, Szomália fővárosában. A polgárháborút szító hadúr és szárnysegédei voltak a célpontok. A 45 percesre tervezett villámakció 16 órás vérfürdőbe torkollott. 18 katonát és két Black Hawk típusú hipermodern harci helikoptert veszítettek az amerikaiak. A sikertelen akció a szomáliai amerikai akciók beszüntetésére hangolta az otthoni közvéleményt.

 Az elmúlt mintegy 2 év tapasztalatai alapján valahogy így, ilyen eleve halálra ítélt próbálkozásnak érzem és látom a bloggerek, köztük a magam tevékenységét is. Nem, nem azért, mintha az eredeti cél és szándék bármiben is megváltozott volna, hanem azért, mert – minden jobbító szándék ellenére – csupán pusztába kiáltott szó értékűvé váltak a közzétettek.

Igen, csupán pusztába kiáltottak értékűvé és igazából nem is az „ellen” oldaláról érkező támadások miatt, hanem az állítólag mellettünk ki(nem)állóak okából.   

Mint blogot üzemeltető felelősek vagyunk az azon megjelentekért, azok igazság- és valóságtartalmáért, legyen az akár blogbejegyzés, vagy akár csak egy névtelen hozzászólás. Igen akár egy névtelen hozzászólás tartalma miatt is kénytelen-kelletlen felelősséggel tartozunk, így vagy tüzetesen és aprólékosan elemzünk minden egyes mondatot, vagy akár kifejezést annak lehetséges következményei érdekében, vagy „kockáztatva” bízunk a kizárólag csak ránk, mint bloggerekre nézve hátrányosak elmaradásában. (amit a jog amúgy a „gondatlanság” fogalomkörébe sorol)

A névtelenül hozzászóló rajtunk kívül semmit nem kockáztat, így aztán sokak saját indulataik kiélésére, levezetésére használják fel eme „hozzászólásuk” lehetőségét, de még a mellettünk állók is sokszor – akaratukon kívül is – bajba sodorhatnak bennünket. Ráadásul a mellettünk állókban, a mellettünk nyilatkozókban még jobban is bízunk az átlagosnál, így velük szemben még a szokásosnál is óvatlanabbak és elővigyázatlanok vagyunk, sokszor sajnálatos következményekkel.

Így jártam én is, amikor még jóval korábban az egyik Juharos jó ismerősöm azzal a hírrel keresett meg, hogy újabb gyermekbántalmazásra került sor, sőt az a korábbiakhoz hasonlóan ismét csak eltussolásra került. Ismerősöm nem csupán a bántalmazott gyermeket nevezte meg, megjelölve azt a Kecskeméten kívüli tábort is, ahova a gyermeket állítólag „eldugták”, de egyben előttem több kollégáját is felhívta az információi megerősíttetése végett, így az általa elmondottakat – vélhető jogos felháborodásom miatt – blogomon közzétettem, az általuk megnevezett Kun Anita személyét elkövetőként megjelölve.

Anita – a jog által számára biztosított lehetőséggel élve – rágalmazás miatt eljárást kezdeményezett velem szemben. Bevallom, az ügybeni idézést megkapva igencsak értetlenkedtem azon, hogy feljelentett, hiszen többen is, általam személyesen is ismert munkatársai rá nézve terhelően nyilatkoztak előttem, nem is értettem, hogy mire is számít ezzel a feljelentésével, hiszen ugye a „rágalmazó” nem vonható büntetőjogi felelősségre, ha állítása valósnak bizonyul

Így aztán nyugodtan és magabiztosan mentem a tárgyalásokra, a gyermek jogos érdekére hivatkozva kérvén a valóság bizonyításának lehetőségét. Kicsit elbizonytalanodtam ugyan akkor, amikor elém tárták azokat a jelenléti íveket, amelyek szerint azokon a napokon, amikor a gyermek sérüléseinek keletkeztek, Anita nem is dolgozott, de gondoltam, majd jönnek a tanúk, azok majd csak elmondják az igazat. Hát nem jöttek, nem vállalták, már nem is emlékeztek, de nem csupán arra nem, hogy korábban mit állítottak, de még magára a történtekre sem.

Ennek okát nem firtatva azért igencsak elgondolkoztató számomra, mint egy blogot üzemeltető számára a történet. Kezdjük ugye azzal, hogy nekem sem nem tisztem, sem nem jogom mások fölött pálcát törni, mások cselekményét jogilag megítélni, én csak tájékoztathatok (esetleg véleményezhetek) annak valóságalapjáért való felelősségem mellett.

Hogy ki mondott és mond igazat ebben a gyermekbántalmazásos ügyben, azt nem tudom, de nem is ez a lényeges ebben az ügyben, hanem az, hogy a blogomon megjelentettem egy bejegyzést, amely valóban alkalmas volt arra, hogy az érintett személy közmegítélését negatívan befolyásolja.

Tettem ezt mások (igaz ugyan, hogy általam ismertek) elmondására alapozottan, de miért is nekik kellene hinnem és nem Kun Anitának? Anita ugyanis - velük ellentétben - kiállt a maga igazáért, vállalta annak minden kellemetlenségét, nevét és személyét adva az eljáráshoz, nem pedig hozzájuk hasonlóan a névtelenség homályába burkolódzva „hátulról mellbe” támadott. Az ilyen ellenfelet én jobban tisztelem, mint a csupán fülbe sugdolódzó alamuszi barátot, ráadásul jobban is hiszek neki, mint annak, aki nyíltan már nem áll ki az általa korábban „pletykáltak” mellett. (anélkül ugyanis az csupán csak pletyka marad, abból is a rosszindulatú fajta, ráadásul esetleg csak egy eszköze lettem egy "munkatársak közötti ellentét feloldásának"))

Mindezekből következően egyértelmű, hogy én hibáztam és vétettem, amikor az ominózus Kun Anita személyiségi jogait sértő, őt emberileg dehonesztáló blogbejegyzést közzétettem. Én vétettem és hibáztam akkor is, amikor azt hittem, hogy a gyáva birkaközösség összbégetéséből egyedi, saját önbecsülésre alapuló hangok is kihallanak majd, de tévedtem, azok továbbra is csak a mindig háttérben megbúvó anonim megnyilvánulások, „vesszen a kolompos” alapon.

Nem valakit bántani, megsérteni vagy megvádolni szándékoztam, csupán tájékoztatni és egyben felhívni a közvéleményt valamire, ami végül is nem igazán bizonyult valósnak, mert "becumiztam" egyesek be nem bizonyult állításait. Ilyen ismerősök, barátok mellett nincs már szükség ellenségre sem, a Juhar ismét és továbbra sem tagadta meg önmagát!

AZÉRT, HOGY NE FELEDJÜK, NA MEG AZÉRT MERT EZZEL MÉG KORÁNT SINCS VÉGE!

„Nem bántalmazták, nem alázták meg a gyerekeket, hanem izolálni kellett őket társaiktól, mert ön- és közveszélyesen viselkedtek” – mondta lapunknak tegnap Bányai Gábor, a Bács-Kiskun Megyei Közgyűlés elnöke. A fiatal betegek felügyelővel voltak egy majdnem üres szobában, amíg le nem higgadtak. Az elnök elmondása szerint legutóbb karácsonykor volt szükség ilyen intézkedésre, amikor egy lány saját haját tépte, véresre kaparta a fejét, majd nekirontott egy kisebb ápoltnak. A rohamot kapott lányt másfél óráig tartották elkülönítve, majd Szegedre vitték gyógyszeres kezelésre. „Az intézetnek pénz hiányában nincs pszichiátere, és gumiszobát sem létesíthetünk, mert törvény tiltja” – tette hozzá Bányai Gábor.

Kimpián Ildikó, az intézet igazgatója a sajtóban napvilágot látott vádakat egy-két elbocsátott kolléga lejárató kampányának minősítette. „Rágalmazás bűntette miatt ismeretlen tettes ellen feljelentést teszünk, mert a lapokban idézett állítások nem egyeznek a valósággal. Az ott leírt dühöngőszoba nincs a nevelőintézetünkben, ehelyett egy vízággyal ellátott, korszerű helyiséget tartunk fenn a gyermekek megnyugtatására, ahol zenével és vetítéssel próbáljuk lecsillapítani őket” – mondta. 

2010-02-13. Magyar Hírlap Online

NEM CSAK ITT VAN EZ ÍGY

Pályáztatás nélkül választott iskolaigazgatót a Pest Megyei Intézményfenntartó Központ a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnáziumban. Az ügy pikantériája, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztérium által közvetlenül kijelölt Mede Norbert egészen tavalyig chipösszeszerelőként dolgozott Írországban.

Ahogy több más Pest megyei közoktatási intézményben, úgy a szigetszentmiklósi Batthyány Kázmér Gimnázium irányítására is intézményvezetői pályázatot írt ki a Pest Megyei Intézményfenntartó Központ. A kijelölt eredményhirdetés napján azonban a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) közölte, hogy az összes pályázatot érvénytelenítik, megbízott vezetőket neveznek ki és új pályázatokat írnak ki - árulta el Czita Zoltán, a gimnázium eddigi vezetője. 

Ezt követően a megbízott igazgató nem az egyik pályázó, hanem az erős fideszes kötődéssel rendelkező Mede Norbert lett, aki a városban élő Kövér-család egyik jó barátja. Czita hangsúlyozta, hogy külön kormányrendelet is készült azért, hogy ez a lépés lehetséges legyen. Mede Norbert pályázatát egyébként a tantestület 49:1, az iskolaszék pedig 4:1 arányban elutasította, majd pedig levelet írtak Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, valamint Hoffmann Rózsa oktatási államtitkárnak. 

Mint írták, "mélységes megdöbbenésünknek és felháborodásunknak adunk hangot a Batthyány Kázmér Gimnázium intézményvezetői feladatainak ellátásával kapcsolatos, 2012. április 3-án meghozott fenntartói döntés miatt, amely nevelőtestületünk és alkalmazotti közösségünk túlnyomó többségének véleménye és kérése ellenére - szakmai indoklás és állásfoglalás nélkül - az elkövetkező négy hónapra Mede Norbertet bízta meg gimnáziumunk vezetésével".
 

Szerda délelőtt az iskola honlapján megjelent egy 22 tanár által jegyzett nyilatkozat, miszerint "az újonnan kinevezett igazgatóval való együttműködést lehetetlennek tartjuk, osztályfőnöki, illetve munkaközösség-vezetői megbízatásunkról a mai nappal lemondunk".

A megyei fenntartású gimnáziumnak otthont adó Szigetszentmiklós képviselő-testületi ülése elé került múlt heti előterjesztésében a város társadalmi szervezeteinek kiírt támogatások között feltűnt az alábbi tétel is: "Mede Norbert továbbtanulásához 240 000,-Ft. támogatást kapott, amiből az első félévi tandíj kifizetésére a 120 000,-Ft. felhasználását igazolta, a második félévre vonatkozó 120 000,-Ft. felhasználását nyilatkozata szerint a közel jövőben fogja igazolni".

A korábbi megbízott igazgató kifejtette, hogy a fideszes városvezetés és Szabó József polgármester a város lakóinak pénzéből mindenféle pályáztatás nélkül támogatta a 2011 előtt több éven át chipösszeszerelőként Írországban dolgozó, majd onnan hazatért Mede Norbert vezetői képzését, amit még be sem fejezett. A hazatérés után állítólag a városvezetés részéről politikai nyomás nehezedett az akkori igazgatóra, hogy alkalmazza az iskolában Medét, akár mások státuszának megkurtításával is.

A másik pályázó a posztra egyébként maga Czita Zoltán volt, aki 14 éve helyettesként, egy éve pedig megbízott igazgatóként vezeti az intézményt magas szakmai színvonalon, a tantestület teljes bizalmát bírva. A Batthyányi Kázmér Gimnázium a Quattrocento Kiadó Kft. gondozásában nemrég megjelent 100 legjobb középiskola rangsorát ismertető kiadványban a 20. helyen szerepelt.

A tegnapi napon hatalmas volt a felháborodás, ezért összehívtak egy rögtönzött tanári-szülői értekezletet is, ahol arra kérték Medét, hogy ne vállalja a kinevezést. Mede Norbert ekkor állítólag azt mondta, hogy őt is váratlanul érte a kinevezés, ami azért érdekes, mert a pályázat szerint az új igazgatót április 1-jével nevezték volna ki.

Persze itt is van "nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen": "Kövér László nyilatkozatában cáfolja, hogy Mede Norbert közeli barátja lenne. Mint írja, semmilyen személyes ismeretségi kapcsolatban nem állt és nem áll a cikkben szereplő úrral. Továbbá cáfolja, hogy Mede akár a városban élő Kövér család jó barátja lenne"

Forrás: STOP

EZT SEM ÉN ÍRTAM, DE AZÉRT MÉG NEM PLÁGIUM

"Ha egy köztársasági elnök nem tud helyesen írni - tudom, lerágott csont - az ciki. Ha ugyanez a köztársasági elnök plágium-gyanúba keveredik, ráadásul a doktori értekezésével kapcsolatban, az kínos. Ha az ennek a kivizsgálására összehívott bizottság - bár elismeri, hogy a disszertáció nem felelt meg a követelményeknek - tisztára mossa, az bűn.

Márpedig ez történt. Schmitt Pál először közröhej, majd közfelháborodás tárgya lett, de a helyéről nem mozdult el. Nem mondott le, nem mondatták le, egyszerűen elnököl tovább. Teszi mindezt annak ellenére, hogy doktori értekezése nem felelt meg az ilyen jellegű irományokra - hadd ne nevezzem most tanulmánynak - vonatkozó követelményeknek.

Természetesen nem ő volt a hibás, hanem az egykori Testnevelési Egyetem, ahol 1992-ben, éppen húsz éve szerezte egyetemi doktori címét. A gaz, galád elbírálók nem figyelmeztették, hogy ugyan hivatkozzon már rendesen az irodalomjegyzékben szereplő forrásokra. Úgy, ahogy azt egy harmadosztályú tudományos folyóirat is megköveteli.

Jóhiszeműek vagyunk - hinni akarjuk, hogy az elnök nem szándékosan másolt 180 oldalt - a bizottság szerint részletekben - egy bolgár szerzőtől. Abban sem lehet szándékosság, hogy egy némettől pedig vagy negyvenet emelt át szó szerint. A bolgár műből átvett táblázatokról már ne is beszéljünk.

Beszéljünk arról, hogy miként lehetséges az, hogy Schmitt Pál leadott egy olyan doktori értekezést, amelyben a hivatkozások hiányosan szerepelnek. Ahol nincsenek hivatkozások a szövegben - sem láb-, sem végjegyzetben - és az irodalomjegyzék sem említi a források pontos oldalszámát. Nekem senki ne mondja, hogy ebben egyedül az egyetem a hibás.

Ha pedig így van, akkor az egyetem haladéktalanul mondjon le! Ja, hogy már nem létezik? Akkor nincs felelős. Nem létező egyetemekre mutogató bizottságok vannak, akik segítenek helyén maradni egy olyan köztársasági elnöknek, aki közreműködik a magyar demokrácia végnapjai című tragikomédiában. Ez nem ciki, nem kínos és nem bűn. Ez sajnos sokkal több. Ez Magyarország a 21. században."

Forrás:  http://www.stop.hu/velemeny/plagium-ugy-ciki-kinos-bun/1017559/

Szerző: Csanádi

R. B. Erika 2008-ban hagyta el az egri Markhot Ferenc Kórházat végkielégítéssel, mikor a Hospinvest Zrt. átvette az intézmény működtetését. Miután 2010-ben ismét új kezekbe került a kórház, R. B. Erika, mint ápolási igazgatóhelyettes kezdte meg újra munkáját. A pozíció betöltéséhez felsőfokú képesítésre is szükség volt, azonban R. B. Erika ezzel nem rendelkezett, illetve az érettségijének megléte is kérdéseket vetett fel. 2011-ben kihallgatta a rendőrség okirathamisítási miatt, majd bűnösnek találták és pénzbírság megfizetésére kötelezték. Az került ítélet után a hölgy közös megegyezéssel távozott a Markhot Ferenc Kórházból.

 R. B. Erika ápolási igazgatóhelyettesi munkája közben megkezdte felsőfokú tanulmányait a budapesti Semmelweis Egyetem Egészségtudományi Karának ápolás és betegellátás szakápoló szakirányán. R. B. Erika tanulmányi szerződéssel tanult az egyetemen, így a budapesti utazások a kórház számláját terhelték. Megkerestük a Semmelweis Egyetem sajtóosztályát, hogy mi az álláspontjuk azzal kapcsolatban, hogy egy diákjuk hamis érettségi bizonyítvánnyal tanul intézményükben, azonban sajnos nem kaptunk választ kérdéseinkre. 

Arra a kérdésre, hogy "mi a kórház véleménye az esetről, Dr. Fűtő László az intézmény igazgatója elhatárolódott és nem kívánt nyilatkozni."

Forrás:  http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=534762

Volt tehát egy vezető, aki hazudott a képzettségét illetően, a munkahelye fizette a továbbtanulása egyes költségeit (na meg ugye a kedvezmények: tanulmányi szabi, stb.) de sem a jelenlegi igazgató, sem az egyetem nem nyilatkozik. Érdekes, persze jobb, mintha tagadnák, hogy: nem, nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen!

Gondolom, hogy az érintett valami olyasmivel védekezett, hogy már nem emlékszik, hogy mikor is érettségizett, mert ugye egy vezetőnek annyi a gondja-baja, hogy a képesítése megszerzésének időpontját már el is felejti, még ha az csak (papíron) pár évvel korábban történt.

Ezért is lepett meg az "elsőrendűnek" a tárgyaláson tett alábbi nyilatkozata: 

 Érdekes egy feledékenység, másra bezzeg pontosan emlékezett!

EZ MAGYARORSZÁG? AVAGY "AZ INTÉZMÉNY JÓ HÍRNEVE"

Valamelyik agyatlan barom az egész "Skicc Plagi-bá" ügyből azt a következtetést vonta le egy csevegős oldalon, hogy ártatlanul hurcoltak meg valakit, mint őt! Mert ugye nyolcvan valahány oldal más doktori disszertációjából való beollózása, további 17 mástól származó szövegazonos oldal az csak azért nem plagizálás, mert az állásukat/tisztségüket féltő beszariak nem merik kimondani, szóvá tenni azt. (honnan is oly ismerős mindezen hozzáállás?) Na meg persze a jutalomért, hiszen: "Schmitt Pál disszertációjának kivizsgálása közben kapta meg a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöki posztját a vizsgálóbizottság egyik tagja, Tóth Miklós. A Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Karának dékánját a MOB február 26-ai közgyűlésén választották meg az elnökség tagjának, hetekkel a vizsgálóbizottság felállítását követően, s szinte napra pontosan egy hónappal az „eredményhirdetés” előtt."

Idáig süllyedt ez az ország, ahol a hatalmon levők szabadon, a saját szája ízük szerint, a saját érdekük szerint, kényükre-kedvükre alakítják és formálják át az igazságot, pofátlanul szembeköpve és kiröhögve még a rájuk szavazókat is.

Érdemes megnézni az alábbi videót, jó példája ez annak az "önzetlen segítség nyújtásnak" amit oly sok helyen és oly sokszor hangoztatnak. Ugye itt is csak a mindezeket szóvá tevők járatták le az "intézmény jó hírnevét"?

Két évvel a Juhar botrány kirobbanását követően már tisztán kirajzolódott, hogy miért is nem a fogyatékos gyermekekről szólt a történet. Azért nem, mert ők csak "zavaró körülmények" voltak számosak számára a fizetésük felvétele és a kiváltságaik érvényesítése során, a "vigyünk haza a családtagjainknak is telefont, meg laptopot" közepette.

A szégyen az, hogy a történteket, mindezeket az új vezetés nemhogy feltárta, szóvá tette volna, ellenkezőleg, mélyen egyetértőleg hallgat mind a mai napig, bárminemű elhatárolódása nélkül a korábbiaktól. Így fordulhat elő, hogy az egyes munkavállalók által indított peres ügyekben ugyanaz a kamuzgatás folyik, mint korábban a dühöngő ügyében: "nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen". Szégyen ez, nagy szégyen, de azért a jelen viszonyokba szépen beleilleszkedő szégyen csupán. Ha a "nagyoknak" lehet, akkor a Juharon miért is ne lehetne alapon, ugye?

Persze a mérce azért nem egyforma, nem egyenlő mindenkire:

"Az elmúlt években keményen büntették azokat a kutatókat, akikről kiderült, hogy koppintották doktori dolgozatuk egy részét. A Debreceni Egyetem doktori tanácsa például 2009-ben megfosztotta doktori címétől azt a pedagógiatanárt, akiről kiderült, hogy 2004-es disszertációja 30 százalékát öt másik szerző munkáiból emelte át és tüntette fel sajátjaként."

KI IS TESZI KI A VITRINJÉBE EZT A KÉPET MÁRCIUS 20.-ÁT KÖVETŐEN?

Polgári bál – a térség legelegánsabb rendezvénye

"Nagy várakozás előzte meg az idén nyolcadik alkalommal megtartott Polgári bált, amelyet február 4-én, a Bakod-pusztai Idegenforgalmi Centrumban Bagó Zoltán EU-parlamenti képviselő, a Fidesz Kalocsai Szervezetének elnöke rendezett. A bál jelentőségét csak fokozta, hogy idén elmarad a Kistérségi és a Polgármesteri bál. Az éppen csúcspontján tomboló téli időjárás, a nehezen járható utak a vidéki vendégek egy részét sajnos az utolsó pillanatban elriasztotta. Ám mégis így is legalább 250 vendég vett részt a télűző mulatságon.

A bál alkalom volt arra is, hogy az Angliai Szent György Lovagrend tagjai közé tartozó Gyöngyösi Imre lovagtársának, Bagó Zoltánnak (1995-ben, Dunaújvárosban fogadták őket lovaggá, Magyarországon azóta sem volt a Lovagrendnek ilyen ceremóniája) ünnepélyes keretek között adjon át egy díszkardot. A fegyverről Gyöngyösi Imre elmondta, hogy a veretes kardot egyiptomi útjáról, eleve Bagó Zoltánnak hozta. Most jött el az ünnepélyes alkalom, hogy a hűséget, becsületet, az elesetteket, nőket, gyermekeket védelmező Szent Györgyre emlékezve, e tulajdonságokat a kardban megtestesítve adja át a lovagi ajándékot."

Forrás:  http://www.kalocsaineplap.hu/hu/kalocsa/polgari_bal_kalocsa_bago_eu_parlament_ke

A jelek szerint akkor Szent György a fogyatékos gyermekeket egyáltalán nem védelmezhette, hiszen az a  "Bagó Zoltán" aki a cikkíró szerint "láthatóan meghatódva mondott köszönetet és vette át a kardot" ugyanaz a dr. Bagó Zoltán, aki a Juhar utcai dühöngőbe bezárt fogyatékos gyermekekkel kapcsolatosan az alábbiak szerint nyilatkozott:

Más! Van egy kép, egy közös fotó, amelyet nem igazán "népszerűsít" a média:

 

Gondolom, csak a szemüveges illető személyazonossága tisztázandó: Ő az a Magyar Róbert - az elhíresült fekete sereg (állítólagos) vezére - akit távollétében tényleges életfogytiglanra ítélt a magyar bíróság. Nem hiszem, hogy ez az amúgy jól sikerült közös fotó a miniszterelnöki hivatal falán, vagy a hivatali irodák bármelyikének asztalán is ott díszelegne.

Ennek tudatában kíváncsi lennék arra, hogy a Bokod-pusztai Bálon készült alábbi képet vajh március 20. napját követően kiteszi-e dr. Bagó Zoltán Európai Parlamenti képviselőnk az ottani irodájának íróasztalára, hiszen mégiscsak a társaságában látható illető volt az, aki - elmondása szerint - már-már referencia intézmény szintre züllesztette (jaj, bocsika, elírtam!) szóval emelte (???) a Juhar utcai intézményt!

Hogy is szólt a cikk címe? "Polgári bál – a térség legelegánsabb rendezvénye" Mivel magam sem vagyok éppen egy "matyó hímzés", így az elegancia kérdésében nem minősítek, csupán csak annyit jegyeznék meg, hogy még egy bálon sem a ruhának, hanem (az egyesek által hírből sem ismert finom elegancia esetében) az elmének kell(ene) "fényesen ragyognia" amit mással pótolni nem igazán lehetséges, a ruha ugyanis (ha szép lenne) nem a viselőjét, hanem másnak, annak készítője keze munkáját dicsőíti. (Igaz ugyan, hogy a Juharon a nem a saját, hanem a mások munkájának eredményével sajátjaként való dicsekvés megszokottan mindennapi dolog mind a mai napig)

AMIKOR A KEVESEBB TÖBB LETT VOLNA AVAGY TOVÁBBRA IS HÜLYÉNEK NÉZNEK MINKET!

Két trauma is ért a héten! (bár egyik hatására sem vágtam fel az ereimet, ahogyan azt páran szeretnék és remélik)

Az "Egyik":

Nem tagadom, fokozott várakozással figyeltem a március 15.-i "megemlékezéseket"! Annyi baromság és belemagyarázás hangzik el ilyentájt ugyanis, hogy még a "Heti hetes" amúgy szórakoztató műsora sem vetélkedhet velük. Volt ugye 1848, voltak a "márciusi ifjak" és volt ugye maga a szabadságharc, amiknek emlékét ünnepelnénk állítólag eme jeles napon, de az ünneplés és megemlékezés helyett mára már csak a politikai ellenfeleknek üzengetésről, na meg a nyílt kortesbeszédekről szól a történet. 

Nem igazán lelkesedvén a jelen hatalmon levő politikai elit iránt, érdeklődéssel vártam az "új ellenzék" szereplését és megnyilatkozásait. (hiszen a "régiekből álló ellenzék" maga a sokszor emlegetett anomália) Szép számmal jöttek össze a kormánypártiak és ugyancsak nem elhanyagolható számban az új ellenzéket támogatók. Nem tisztem minősíteni "Vivat Viktor Orbán" szavait (minősítik azok bőven magukat) de a Dopmen-féle alternatív köztársasági elnököt megválasztó gyülevészek mellett nem lehet szó nélkül elmenni. 

Ha ez "megválasztás" az iránya egy állítólag értelmes célú szerveződésnek, akkor nagy itt a baj, leginkább a fejekben. Az, hogy százezrek beszopják a "gyarmatosítás" és a "szabadságharc" orbáni szöveget, az még elmegy valahogy (különösen ha csak lengyelül ért valaki) de az ellenpontként fellépők új, "nemes célzata" hülyeséggé silányult ezzel a választással. Igen, ennyire hülyék már nem lehetnénk, de a fotók és a híradások tanúsága szerint sokakat még ez is lelkesíthetett.

Döbbenet és undor, hogy mivé is alacsonyították le egyesek a nemzeti ünnepünk egyikét, saját politikai céljaik eszközévé téve azt.

Persze még ma is hamis a kép az 1848 márciusában történtekről, sok olyan történelmi személyiséget állítanak előtérbe, aki csak sodródott a történtekkel és csak később kapott és adtak neki soha nem létezett "vezérlő szerepet" mert ugye milyen "gáz" is lenne beismerni azt, hogy a forradalom valójában a Pilvaxban békésen trécselő "ifjak nélkül" megkezdődött és annak legfőbb kiváltója (a történelmi körülmények mellett) valójában egy mindmáig csak szűkebb körben ismert dadogós fiatalember volt. Petőfi és társai jobban mutattak a "képen" mint a máig is nevesincs Sükei Károly, aki nélkül viszont lehet, hogy még ma is osztrák lobogó lengene a Kossuth téren (amit ebben az esetben nyilvánvalóan nem is annak, hanem pl. Ferencz József térnek neveznének)

Hallotta netán bárki is említeni Sükei nevét, magasztalta-e bárki is az ő kiállását, tevékeny szerepét? Nem, hiszen kis hazánkban egy (beszéd)fogyatékost hogyan is lehetne példaképül állítani a tömegek elé és számára? Az a szégyen, hogy helyette viszont jöhettek mások, a maiak, Dopmen, Plagi-bá és társaik. Itt tart 2012-ben Magyarország? Bizony itt!

Na és akkor a "Másik":

Elolvastam egy álláspályázatot. Komolyan mondom, nem tudtam eldönteni, hogy sírjak-e, vagy nevessek? Hű olvasóim biztosan emlékeznek még arra, amikor a volt intézményvezetőnek a történelmi és történeti múltba visszatekintő korábbi álláspályázatát elemeztem, így elég csak azokat a sorokat a mostanira is vetítetten olvasni, a kép ugyanaz.

Mindamellett, hogy továbbra sem értem, hogy egy álláspályázat keretében miért is lenne szükséges a pályázatot meghirdetőt részletesen tájékoztatni a saját álláshelyének történeti előzményeiről és technikai állapotáról (a MÁV-hoz vasutasként jelentkezőnek netán a Pest-Vácz vasútvonal 1846. július 15-én történt megnyitásával és a gőzmozdonyok akkori műszaki állapotával illene kezdenie álláspályázatát?) csak pár megjegyzést tennék hozzá, hogyan is kell(ene) kinéznie 2012-ben egy jó álláspályázatnak?

  

Az "álláspályázat" felépítése

Egy álláspályázat alapvetően két részből tevődik össze: magából az önéletrajzból és egy kísérő, más néven motivációs levélből. 

Az önéletrajzok leggyakoribb hibái:

- Túl hosszú önéletrajz (két oldalnál több)
- Túlrészletezett önéletrajz (felesleges feladatkörök, túlságosan személyes információk feltüntetése….)
- Felesleges információkat tartalmaz
- Helyesírási, fogalmazási, szövegszerkesztési hibák!

Egy pályázatban nem azt várják, hogy bizonyítványunk pontos adatait írjuk le, hanem a megpályázott állás szempontjából fontos jellemzőinket. Tehát elsősorban azt érdemes megjelölni, hogy milyen nyelvben, felhasználói programban mennyire vagyunk jártasak, és hogy milyen szívesen alkalmazzuk tudásunkat.

A motivációs levél / kísérő levél több célt is szolgál:

- Összefoglalja az önéletrajzban csak vázlatosan leírt szakmai pályafutásunkat.
- Felkelti a figyelmet, és ösztönzi az olvasót az önéletrajz elolvasására valamint annak részletesebb áttanulmányozására!
- A motivációs levél világít rá a fontos dolgokra, melyek a megpályázott pozíció szempontjából hangsúlyosak lehetnek.
- Mutat valamit a személyiségünkből, céljainkból, elért eredményünkből.

A motivációs levél / kísérőlevél külalakja és tartalma:

Legfeljebb egy oldalas legyen a motivációs levél, négy fő részből és maximum négy-öt bekezdésből álljon!

- Hivatkozás ( Jelentkezés indoklása, figyelemfelkeltés)
- Önéletrajz összefoglalása ( Lényegi rész, melyben a munka elnyeréséhez szükséges tapasztalatok, tanulmányok, és az elért eredmények találhatók)
- Motiváció, célok meghatározása (Miért jelentkezik? Miért szeretné betölteni az állást?)
- Személyiségének jellemzése

Ha ezek után valaki meg tudja nekem magyarázni, hogy egy intézményvezetői pályázatnak miért is kell negyvenvalahány oldalon a pályázatot meghirdetővel közölnie az általa már tudottakat és ismerteket, az nyereményjátékon vehet részt. (és talán illett volna kihagyni az önéletrajzi sablon kitöltést segítő megjegyzéseit is)

Persze az is érdekelne, hogy miért is szükségeltetne egy intézményvezetői álláshoz a csupán egy szakmai vezetői állás betöltéséhez nélkülözhetetlen képzettség részletező ismertetése, ahelyett, hogy az intézményvezetői feladatok ellátásához elengedhetetlenül szükséges (de a jelek szerint hiányzó) pénzügyi-közgazdasági ismeretek és képzettségek kerülnének előtérbe? (egyik kedvenc megjegyzésíróm szóhasználatával élve: "megspékelve" egy kis (ugyancsak hiányzó) idegen nyelvtudással is!) Egy kórházigazgatónak sem lenne okvetlenül szükséges orvosnak lennie, mert nem műtéteket elvégzőt, hanem intézményvezetőt keresnek! aki pl. tisztában van a jogszabályi előírásokkal, a gazdasági/pénzügyi feladatokkal és hasonlóakkal, műtsenek helyette a gyakorló orvosok.

Szóval akárcsak az új ellenzék tüntetésén, ez esetben is "a kevesebb több lett volna"!

Azt már csak félve (hihihi) merem megemlíteni, hogy a referencia körben megemlített "Romano Zsanipe" (Cigány tudás) számomra inkább egy kicsit ijesztőnek, semmit meggyőzőnek tűnik. Jó, mindannyian tudjuk, hogy társadalmunkban egyre több az Orbán és hasonló nevűek "tömege" és befolyása, azt elfogadjuk, tudomásul vesszük, de azért ez mégiscsak Magyarország, erőltetni azért mégsem kéne!

Az egészben nem is az a legsajnálatosabb, hogy még mindig csak itt tartunk, hanem az, hogy a pályázatot meghirdetőnél valószínűleg nem lesz egyetlen egy sem, aki azt mondaná/kérdezné a pályázótól, hogy: "ugyan tessék már nekünk megmondani, hogy minek is tetszett annyi mindent összehordani/beollózni a múltban történtekről és miért nem tetszik helyettük a jelenről és a jövővel kapcsolatos elképzeléseiről nekünk részletesen beszélni?"

Vélhetően a pályázatot elbírálók szerint ismét egy alapos és szépen kimunkált pályázatnak lehetünk majd szemtanúi, amelyik igen lényegi hosszú távú célokkal (kulcsok, villany kapcsolása) is foglalkozik:

Persze érdekes lehet az az intézmény is, amelynek minden szervezeti szintjén megjelenik a "REFERENCIA"! (a referencia szó jelentése = ajánlás, felvilágosítás, értesítés) 

"Referencia (kísértet) néni" itt éppen az egyik szintről tart a másikra.

TOVÁBBRA SEM ÉRTEM!

Mint az ügyet feljelentésemmel kirobbantó, egyben jogvégzett nem és nem értem!

Nem értem, hogy a vezetői (munkáltatói) utasítást végrehajtani kénytelen volt dolgozók (és védőik) miért nem a Btk. 27. §-a szerinti büntethetőséget kizáró okra, a tévedésre, azon belül is az intézményvezető és annak BKMÖ-s barátnője általi konkrét és kifejezett megtévesztésükből eredő tévedésükre alapozták a védekezésüket?

A munkavállaló köteles a munkáltatói utasítást végrehajtani, de közben nem köteles egy Btk.-val a hóna alatt szaladgálva ellenőrizni azt, hogy az adott utasítás és annak végrehajtása éppen jogsértő-e vagy sem! különösen ha annak törvényességét neki több illetékes is kifejezetten állítja.

A vezetői utasítást végrehajtó dolgozók abban a tévedésben voltak, hogy cselekményük nem jogellenes, ezt a tévedésüket az őket megtévesztők és félrevezetők okozták!

Még csak a gondatlanságuk kétsége sem merülhetne  fel, ha erre vonatkozó védekezésük keretében nyilatkoztatták volna az őket becsapókat, de a valóban felelősök erre vonatkozó megkérdezése, az ő felelősségük felvetése elmaradt. Miért is? Senki, egyetlen kisember vádlott, de még a védője sem merte, nem volt bátor a fenntartói felelősséget firtatni! 

Közpénzből kialakított dühöngő, egyes fenntartói illetékesek által ismert és tudott, sőt törvényes alkalmazását erősítő nyilatkozatuk esetében ki, melyik munkavállaló merte volna megkérdőjelezni, vagy megtagadni a vezetői utasítást?

A Btk. 27. §. (2) bekezdése szerint: "nem büntethető, aki a cselekményt abban a téves feltevésben követi el, hogy az a társadalomra nem veszélyes és erre a feltevésre alapos oka van"

Nem lenne talán alapos ok a feltevésre a  dühöngő törvényességének az intézményvezető és a BKMÖ illetékese által a dolgozók felé tett megtévesztő/félrevezető nyilatkozat, a munkáltatói utasítás ténye?

Miért nem épült erre a védelem? Ja, hogy akkor azoknak a valóban bűnösöknek kellett volna helyet cserélniük a vádlottak padján ülő sok-sok megtévesztett dolgozókkal, akik még gondot okozhatnának az őket mindezekről akárcsak megkérdezőknek? legyen az védő, vagy egyéb "kérdező"?

A dolgozók a munkáltatói utasítások végrehajtásával az állásukat féltették! Az ő védelmükben az igazi illetékes felelősöket megkérdezni elmulasztók mit féltenek? netán a karrierjüket? pedig a korábban tett esküjük még nem így szólt!

Senkinek nem jutott eszébe megkérdezni azt sem, hogy miből, mely közpénzből is futotta a dühöngő kialakítására, miért nem tűnt az fel senki illetékes ellenőrzésre kötelezettnek?

Senki részéről semmi kérdés a felelős illetékesekhez? a védekezni sem merő egyszerű dolgozók viszont viselhetik az igazán bűnös mások felelősségét?

Hogyan is hangzottak a korábbi illetékes nyilatkozatok? "Politikai támadás", "lejáratókampány", "bosszúszomj', "nem, nem, nem, nem, nem, nem, nem volt ilyen", "legfeljebb csak 3 alkalommal" és hasonlóak, akkor még "ezerrel", de mostanában valahogy nagy lett a hallgatás részükről. Túl nagy!

Amúgy csak megemlíteném, hogy a jogellenes utasítást adó munkavállaló köteles megtéríteni mindazon kárt is, amit azzal az utasítását végrehajtó dolgozójának okozott!

"ÉRTETLENKEDÉSEMET VAGYOK KÉNYTELEN KIFEJEZNI" AVAGY MI FOLYIK ITT KECSKEMÉTEN?

Nem tagadom, kiemelt figyelemmel kísérem a Juharos büntetőügy alakulását, nem csupán mint az ügyet kirobbantó feljelentő, de egyben "csak úgy" szakmai szemmel is. Bár egyeseknek valószínűleg nagyképűségnek tűnik (vagy annak kívánják maguk látni azt) de "valamicskét azért konyítok a témához, így "értetlenkedésemet vagyok kénytelen kifejezni" az alábbiak okából:

Mindannyian tudjuk, hogy a büntetőügybe számos olyan dolgozó került "bevonásra" akik csupán a vélt munkaköri kötelezettségük tudatában, a vezetői utasításnak eleget téve "kísérték be" a gyermekeket abba az általuk hivatalosnak gondolt dühöngőbe, amelynek alkalmazása törvényességét a fenntartó illetékese is megerősített előttük.

Röviden ugyanez: az érintett dolgozókat hivatalosan is becsapták, félrevezették és megtévesztették a dühöngő létének és alkalmazhatóságának kérdésében, ők alappal feltételezhették, hogy az szabályos. Még a jogvégzettek között is többségben vannak azok, akik nem tudnak különbséget tenni a speciális és a különleges intézmény és az ott alkalmazhatóak között, miképpen lenne ez egy egyszerű(bb) dolgozótól elvárható?

Nem értem, hogy ez a "védekezésük" miért maradt el és miért nem játszott szerepet az eljárás során? A védelmek oldaláról nem került sor ennek firtatására, mint ahogyan a dühöngő alkalmazhatóságának törvényességét erősítő és hangoztató BKMÖ illetékes megidézése és erre vonatkozó nyilatkoztatása is elmaradt. A valóban felelősök személyének tisztázására irányuló olyan kérdések , mint pl: "tessék már megmondani legyen szíves, hogy miért tetszett hazudni a dolgozóknak és miért tetszett nekik tudottan bűncselekmény elkövetésére utasítást adni" és hasonlóak elmaradása a vádlottak többségének nem, kizárólag csak az igazán vétkeseknek kedvező, na meg persze az ennek okából az egészből kimaradó BKMÖ illetékeseknek.

Az "ennyi embert csak nem büntetnek meg" szemlélet itt nem igazán jön be, bár az is igaz, hogy a kérdések feltevését elmulasztók sem kerülnek így összetűzésbe a "nagy emberekkel" az elítélésre kerülő "kisemberek" pedig csak a sok ügyfelek egyikei, nem számít? Sem a kirendeltek, sem a néhány "fogadottak" közül nem volt tapasztalható az elvárható "harc az ügyfél érdekében", a tárgyalások ezen oldalról szép csendben csordogáltak.

Bezzeg a másik oldal az nem hallgatott. Az I. rendű szépen "kiosztotta" a társaságot, beleértve a bíróságot, az eljáró ügyészt, na meg persze a vele szemben nyilatkozókat! A korábbi (nem igazán megalapozott ) "politikai támadás" hangoztatást felváltóan most jött a személye elleni "összeesküvés-elmélet" amelynek főkolomposaként az egyik vádlott-társát jelölte meg, abban sem zavartatva magát, hogy ezen kijelentései a hamis vád és a rágalmazás bűncselekmények törvényi tényállását is kimerítik.

Elképzelhető viszont, hogy az elsőrendű ezzel a magatartásával a Btk. 24. §-a szerinti büntethetőséget kizáró okra hajt? "A törvény 24. §-a szerint nem büntethető, aki a cselekményt az elmeműködés olyan kóros állapotában – így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban – követi el, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék"

Mi mással lenne magyarázható az elsőrendű beadványának azon kijelentése, amely szerint "ahhoz, hogy az állami gondoskodásban nevelkedő gyermekek jobb körülmények között nevelkedhessenek a balkáni körülmények után KÉNYTELEN VOLTAM AZ IGAZGATÓI FELADATOT ELVÁLLALNI"? (amely önfeláldozást ugye csak a dr. Bagó-féle "emberi nagyságáról tett tanúbizonyságként" lehet értékelni)

Persze az "eljárás során számomra egyértelműen kiderült, hogy Kósa István manipulálta a csoportjába járó gyermekeket és nagyon sok esetben a kollégákat is és az első perctől kezdve részt vett abban az összeesküvésben, ami az én igazgatói pozíciómból való eltávolításomat tűzte ki célul" nyilatkozat sem csupán a hamis vád bűncselekményének, de egyben a fenti büntethetőséget kizáró ok "megállapítására" is alkalmas.

Ugyanezen gondolatok erősödnek az emberben, olvasva az elsőrendű beadványa azon kijelentését, mely szerint "a 2005 év óta folyamatos intézményen belüli feszültségen, a demoralizálódott nevelői közösség állapotában" csak az ő gyermekvédelmisként történt foglalkoztatása hozott gyökeres változást, hiszen a tevékenysége eredményeként a gyermekek lenyugodtak a rövid idő alatt létrejött bensőséges, bizalmi viszony hatására. (amit ezek szerint az az írásbeli figyelmeztetés sem zavart meg, amely szerint az akkori intézményvezető felszólította az akkori gyermekvédelmist , hogy szíveskedjen néha a munkahelyén belül is, ne csak azon kívül tartózkodni, és talán ha végre lenne szíves - hónapokkal később ugyan, de - mégis csak elszámolni a gyermekek zsebpénzével)

Most így visszaemlékezve, tényleg, még 1970 év márciusában, annak is 24. napján Budapesten az Andrássy (akkor még Népköztársaság) úton - természetesen Gyula város irányába - baktatva fejem fölött egy fénylő-ragyogó csillag szelte át "iránymutatóan" az égboltot, mellettem pedig 3 (román) király húzott el Dáciájában, amely égi jeleket én balga fejjel csupán csak egy Malév gép leszállásának, valamint a balga magyarokat átverő kamu tolldunyhaárusok vidám, elégedett hazaindulásának véltem, de a fenti sorokat olvasván most már "megvilágosodtam" (persze a  Btk. 24. §-át létrehozó jogalkotó célzat terén is!) biztos éppen akkor született meg az új  (Juharos)  Messiás!

Fentiekből egyértelmű és nyilvánvaló hogy a bíróságon nem is egy büntetőper, hanem valójában a  modern kori "MESSIÁS" ismételt keresztre feszítése zajlik, ráadásul a korábbinak csak gyenge utánzataként. Mert ugye mi másnak is lenne értékelhető, hogy a folyamatban levő eljárás során az az ugyancsak lényegi, el nem hanyagolható kérdés mind ezidáig fel sem merült, hogy az igazgatói utasításra dühöngőbe bezárt gyermekeket mikor, ki és kinek az utasítására volt jogosult kiengedni?

Valahogy kimaradt ez a kérdés, pedig gondoljunk csak bele? A gyermek bezárásának elrendelésére jogosult személyét ismerjük, mint ahogyan a bezárás folyamatát is, de mikor és mitől/kitől is feltételezetten jöhetett ki a dühöngőből a gyermek? Ki volt jogosult azt eldönteni, ki adhatott arra, a kiengedésére utasítást, ki döntötte el, hogy a bezárás "már elérte" a kívánt célját? Miért is e téren ez a "diszkrét" hallgatás, miért nem firtatja senki sem mindezeket?

Talán azért, mert ebből rögtön kiderülne, hogy a dühöngőbe bezárt gyermek nem is az ismeretlen időtartamú "lenyugvásáig" hanem már eleve meghatározott időtartamra került volna be oda? hiszen senki arra szakképzett nem kísérte figyelemmel a gyermeki pszichés állapotot! Netán egy kis idő múlva, csak úgy "ránézésre" történt a bekövetkezett "gyógyulás" diagnosztizálása és a gyermek kiengedése? De ki volt erre a megállapításra jogosult? ki engedhette ki végül is a gyermeket?

Ugye, ugye? Igencsak tanulságos lenne ezen kérdéskör teljes mértékbeni "kibontása", sok mindenre magyarázatot kapnánk, de az ezen válasz - ahogyan a többi is - ugyancsak elmarad.

HA MÁR "BESZÉLÜNK", TEGYÜK AKKOR AZT NYÍLTAN!

Ahogy az lenni szokott, az "állásféltés" továbbra is erősebb a Juharon, mint az igazságért kiállás "merészsége", különösen, hogy az érintettek - pedagógus mivoltuk ellenére - még egybe- és összefüggően sem tudnak beszélni a saját ügyükben. Ebből következően ismét csak igen felemásra sikeredett a tantestületi értekezletnek a "pereskedőket" érintő része.

Az alapvető probléma az, hogy az érintettek még maguk sincsenek tisztában a saját ügyükkel kapcsolatosakkal, mert vagy képtelenek megtanulni és megérteni a vonatkozó előírásokat, vagy egyszerűen csak lusták azzal foglalkozni, ezért nemhogy a bíróság előtt, de még a magánbeszélgetéseik során sem összefüggő az előadásuk. Így fordulhatott elő az is, hogy az egyik felperes csak majd 2 évvel a perindítását követően értette meg a saját keresete lényegét, azt, hogy - minden ellenkező állítás ellenére - miért is megalapozott a követelése. (A probléma lényege az, hogy az "ellen" ugyanúgy nincs tisztában a dolgokkal, ezért "hülyeségeket" állít, valótlan tartalmú bizonyítékokat ad elő)

Kezdjük rögtön az ügyben leglényegtelenebbel: nem választ váró/kérő levelet fogalmaztam meg a mostani intézményvezető részére a hamis tartalommal kiállításra került tanúsítványokkal kapcsolatosan, hanem csupán egy figyelem felhívót, amit megválaszolni nem, csupán az abban foglaltakat megérteni kellett volna.. A levelem lényege ugyanis az volt, hogy a hamis tartalmú bizonyítékok beterjesztésével rákényszerítik a felpereseket az azokkal szembeni védekezésre, amiből komoly gond lehet. (de hiába, nem vették ezt sem komolyan.)

A perben előadott alperesi védekezés szerint azért kellett a 2009/2010-es tanévben a pedagógusoknak a heti 40 órás teljes munkaidőnek a kötelező óraszámukon felüli részében is bennmaradniuk, mert az intézmény által elnyert pályázat feladatai az intézmény egészét, annak minden dolgozóját érintették, valamint a képzés miatt távollevő kollégákat is helyettesíteni kellett. Hogy is nyilatkozott ez ügyben a mostani "illetékes"?

Hát ez alapvető tévedés, de esetleg még szándékos csúsztatás is lehetne, mert ugye azért egy intézményvezetőnek illene legalább tisztában lennie azzal, hogy milyen pályázatot is nyert el az adott intézmény:

1. Legfontosabb tudni való az, hogy a TÁMOP 3.1.4. pályázat - minden ellenkező állítással szemben - nem az iskola egészére, hanem csak annak Óvodai és Általános Iskolai egységére szólt és vonatkozott:

vagyis a Gyermekotthonra, a Kollégiumra és a Szakiskolára egyáltalán nem. Mivel pedig a pályázati kiírás szerint a nem feladatellátási hely pedagógusa be sem vonható a feladatellátási hely szerinti tevékenységbe, így a nem érintett egységek dolgozóit a pályázat nem is érinthette (volna)

2. ugyancsak fontos rendelkezése a pályázatnak, hogy a feladatellátási helyen dolgozó pedagógus a pályázathoz kapcsolódó feladatait nem is végezhette (volna) az alap pedagógusi tevékenységének munkaideje terhére.

 

Fentiekből egyértelmű, hogy a nem is feladatellátási helyen dolgozó, a pályázatba be sem vont pedagógusnak nem kellett helyettesítenie senkit sem, különösen, hogy a pályázati feladatokat végző kollégája az ezen többletfeladatait nem is végezhette a saját feladatai terhére, vagyis dehogyis vonatkozott a TÁMOP 3.1.4. pályázat az intézmény és a dolgozók egészére!

3. Na és akkor beszéljünk arról a bizonyos "képzések miatt távollevő kollégák" helyettesítése szükségéről, ami a kötelező intézményi benntartózkodás elrendelésének másik indoka volt.

- miért is kellett volna bármely kollégát is helyettesíteni, amikor a "továbbképzések" az őszi/tavaszi tanítási szünetekben, valamint hétvégenként voltak?

- a kiírás szerint a továbbképzéseken (elméletileg) csak pedagógus szakképzettségűek vehettek (volna) részt:

Nem részletezve, hogy kik is voltak "wellneszezni" (egészségükre kívánva, egyáltalán nem irigyelve!) azért erős a kétségem, hogy valóban szükség volt azon minden ott levőnek jelen lennie!?

Mindezek után joggal merül fel a kérdés, hogy a pályázatokkal nem is érintetteknek miért is kellett az intézményben a kötelező óraszámukon felül bennmaradni és kiket is kellett (volna) nekik helyettesíteniük? Az már csak "hab a tortán", hogy ha a pályázati feladatok teljesítése az egész intézményt és annak kollektíváját érintette (volna) akkor miért nem kapott mindenki azért "honoráriumot"? akkor miért nem mindenkivel, hanem csak egyes pedagógusokkal kötöttek megbízási díjjal járó szerződéseket?

Ha ezek az általam leírtak igazak (miért is ne lennének azok? bárki szabadon utána nézhet a neten!) akkor miért ez az erős ellenkezés az intézmény részéről? a PÉNZ, a PÉNZ és a PÉNZ miatt , mert itt minden csak a PÉNZ-ről szól! De nehogy azt higgyük, hogy a dolgozókat megillető elmaradt munkabérről van itt csupán szó, az csak a torta jóval kisebb szelete csupán.

Nézzük csak egy picit az adatokat! A BKMÖ 5 (öt) feladatellátási helyre szóló pályázatával elnyert ugye 86.577.668.- Ft. összeget:

 amely összeget a pályázattal érintettek részére felosztott:

Felosztotta? Bocsika! Számoljunk csak egy kicsit:

Csak nem több, mint 9 millióval kevesebb a felosztásra került összeg, mint a pályázattal megnyert? Mi és miért lenne a különbség? "Jutalék"? Na jó, ne "kukacoskodjunk, lépjünk csak tovább. 

A BKMÖ ugye szerződést kötött a képzést adó Kft.-vel az 5 feladatellátási helyen dolgozó pedagógusok továbbképzésére, összesen 26.302.000.- Ft. összegben. Ha ezt az összeget arányosítottan a Juharra vetítjük, akkor a Juharra eső képzési költségrész legfeljebb és maximum 10 millió lehetett. (különösen, hogy a BKMÖ a közbeszerzési "jelentésében" végül is csak mintegy 18 millió forint összegű kifizetést igazolt le!)

Vonjuk ki ezt a max. 10 milcsit a Juhar két feladatellátási helyére eső több, mint 28 millióból! Marad ugye legalább 18 millió forint. Nézzük akkor, hogyan is nyilatkozott büntetőjogi felelőssége tudatában tanúként mindezekről a volt intézményvezető?:

Már elnézést, de a 40 millió körüli, meg a másik hasonló összegű pályázati összegekből a legfeljebb 10 milliós összegű pedagógus továbbképzési költség levonását követően megmaradtakat azért mintha egy kicsit túlzás lenne csupán pár millió forintnyi eszközbeszerzésre maradtnak nevezni, nem?

Csak nekem vannak erős kétségeim az ügyben hivatalosan nyilatkozók által előadottak valóságtartalmával kapcsolatosan?